29.rész

Sziasztook.!!
Huhh...hát el sem tudom hinni, hogy mindjárt a 30(!!!). résznél vagyunk. Megszeretném köszönni mindenkinek aki elolvasta/komizott/feliratkozott/pipált. Tudom, hogy nem vagyunk sokan a jelek szerint, de nekünk akkor is sokat jelent ez a pár ember is. Így a végére elszeretném mondani (mint mindig), hogy hagyjatok magatok után valami életjelet. Jó olvasást mindenkinek.!!
                                                                                                     by:Petra

29.rész
Ashley szemszöge:
Az idegösszeroppanás szélén állok. Niall elment -nem tudom hova, a lányok sírnak, én meg nem tudom mit csináljak. Zayn felhívtam, hogy jöjjenek ide a srácokkal, csak azt nem tudom, hogy apuéknak szóljak. Mert ha nem szólok az lesz a baj, ha szólok, akkor meg az.
-Mi történt?-rontottak be a srácok. Mind a négyen döbbenten nézték a lányokat, akik vörös szemekkel néztek vissza rájuk. A tekintetemet visszavezettem a bézs színű falra, s tovább gondolkoztam. Még láttam, hogy Liam és Louis odamennek a barátnőikhez, Harry az unokahúgához, Zayn pedig csak tehetetlenül álldogált. Nem foglalkoztam velük, csak azon kattogott az agyam, hogy mi történhetett. Sam szórakozik velünk -mert hogy volt már ilyen, hogy eljátszotta, hogy elrabolták, s pár nap után jött haza-, vagy tényleg elrabolták. Ha viszont elrabolták, akkor az elkövetőnek vagy elkövetőknek nem lesz hosszú életük amit élhetnek. De mi a legvalószínűbb hely, ahova elvihették, s biztosak benne, hogy nem találjuk meg? Egy erdő közepén álló kis faház? Vagy valami eldugott romos épület? Lehetséges. És most ha egy mesében lennék lennék, megjelent volna a fejem felett egy villanykörte, hogy van egy ötletem. De, ha elmondom a srácoknak, vagy valaki másnak, akkor nem engednék. Szóval megvárom azt a pillanatot, hogy egyedül legyek, vagy Hannahval. Ő biztos, hogy segíteni fog. És ha megtámadnak megtudja védeni magát. Tudjuk egymást is védeni, s ha beválik a tervem, akkor hamarosan itt lesz újra velünk.
Gondolatmenetemben egy kéz zavart meg a hátamon. Oldalra fordítottam a fejem, s Zayn-nel találtam szembe magam. Magához húzott, majd nyugtatólag a hátamat kezdte el simogatni. Bevallom, nem rá számítottam, de Ő még rám se nézett. Nem tudom mi a baja, vagy mit csináltam, de én nem fogok bocsánatot kérni.
-Minden rendben lesz.-próbált nyugtatni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Megráztam a fejem, majd a vállára hajtottam.
-Semmi sem lesz rendben.-suttogtam, miközben egy pillanatra a göndörkére tévedt a tekintetem. Minket néz. Feltűnés mentesen elfordítottam a buksim, s szemeimet újra a falnak szenteltem. A tervem tökéletes fejben, már csak megvalósítani kéne.

Már nem bírok nyugton maradni. Nem akarok csak itt tétlenül ülni. Mi lesz ha túl késő lesz? Azt sem tudom pontosan ki rabolta el.
-Mindjárt jövök.-bújtam ki a kreol bőrű fiú öleléséből, s a mosdóba mentem. Megkerestem a gyanúsítottam telefonszámát, majd kiírtam egy zsepire. Aztán gyorsan kikerestem Ádi nevét, majd tárcsáztam. Pár csörgés után felvette.
-Ash? Hajnalok hajnala van, mit akarsz?-szólt bele egy álmos, rekedtes hang.
-Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de segítened kéne.-suttogtam, nehogy meghalljanak.
-Miben?-kérdezte, én pedig elmagyaráztam a tervem rá eső részét. Igaz, nem mondtam neki semmit erről az egészről, de belement és ír egy smr-t ha kész. Elköszöntem tőle, majd lehúztam a wc-t, hogy hiteles legyen, s visszamentem a nappaliba.
-Minden rendben?-ölelt át újra Zayn.
-Nem, de miért?
-Több, mint 10 percig bent voltál.-tájékoztatott.
-Öhm..-kezdtem bele, de inkább csak megrántottam a vállam. Újabb várakozásnak nézek elébe. Azért remélem, hogy gyorsan el tudja intézni, s azt is, hogy Samanthanak nem esik semmi baja.
-Niall hol van?-kérdezte hirtelen Liam.
-Elment megkeresni Samet.
-De hát London nagy és az is lehet, hogy nem itt van.

Niall szemszöge:
Az utcákon rohangáltam ide-oda, mint egy megveszett kutya. Az emberek biztos hülyének néztek. Amelyik utcába tudtam benéztem. A sikátorokat végig jártam, s megállítottam azt a pár embert, akik éjszaka itt mászkáltak, hogy nem e látták Samet. Mutattam róla képeket, de mindenki azt mondta, hogy nem látta. Most pedig itt vagyok A Parkba egy padon, s azon töröm a fejem, hogy hol kereshetném, vagy hogy mit csinálhatnék. Kevesen vannak az utcákon, mindenki a családjával van, így a szemtanúra is kevés az esély. Úgy döntöttem, hogy felhívom a többieket, hogy kaptak e valami hírt. Danielle volt az első név a hívás listámba, mert vele beszéltem utoljára, így őt hívtam.
-Niall? Hol vagy? Micsinálsz? Ugye jól vagy?-záporoztak felém kérdései.
-Dani jól vagyok, itt vagyok A Parkban. Van valami hír?-kérdeztem.
-Nem, de Ashley lelépett. Nagyon furcsa volt.
-Szerinted ők tervelték ki?
-Nem hiszem. Ő is nagyon ideges. Én szerintem valamit megtudott, csak nem akar minket beleráncigálni, belekeverni.
-És Hazz nem is állította meg?-kerekedtek ki a szemeim.
-Nem, azt mondta, hogy ha elakar menni akkor menjen.
-Összevesztek.-jelentettem ki.-Danielle?
-Igen?-mondta halkan.
-Még Eleanoréknál vagytok?
-Igen, gyere ide te is. Együtt kitalálunk valamit.-nyugtatott.
-Rendben, 10 perc.-mondtam, majd letettem.
Ahogy mondtam, 10 perc elteltével már a kanapén ülök és mindenki gondolkozik, hogy, hogy találhatnánk meg.

Ashley szemszöge:
Arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telóm. Kivettem a zsebemből, majd megnyitottam az sms-t. Ádám küldte át a címet. Szóval a tervem egyik fele sikerült. Már csak rajtam múlik.
-Öhm..nekem most el kell mennem.-mondta, majd választ sem várva kirohantam az utcára, miután felöltöztem. Hideg volt, a szél csípte az arcom. Jobban összébb húztam a kabátom, s leintettem egy taxit. Bediktáltam neki a megadott címet és vártam, hogy megérkezzünk. Hamar leállt egy gyönyörű háznál, én pedig miután fizettem, kipattantam az autóból. Gyors léptekkel haladam az ajtóhoz, s megnyomtam a csengőt. Nem is kellett sokat várnom, mire az ajtó kinyílt, s megpillantottam a gyanúsítottamat.