26. rész

Hey everybody!!! Szörnyen röstellem ezt a rengeteg késést, de cserébe egy hosszabb résszel és izgalmasabbal jöttem. Nagyon, de nagyon boldog vagyok ennek a sok oldalmegjelenítesnek!!! Álmomba se mertem gondolni, hogy ilyen nagy sikerre fogunk szert tenni. Imádlak bennetek, jó olvasást!!! :*
By:Ada

Sam szemszöge:

Ledermedtem, amint megláttam anyáékat bejönni az ajtón. Szólni akartam Ashnek, de már későn. Pont egy hatalmas csók csattant el közte és Harry között. A nevelő apám összehúzott szemöldökkel bámult a párra, míg anya a háttérben csak mosolygott.
- Ashley, Harry!- suttogtam.
-Magyarázatot kérek! - emelte fel nevelőapám a hangját.
- Miert is? - szemtelenkedett.
Ashley ne csináld!
- Hogy Harry miért ölelget?? - szemei szikrát szortak.
- Csak megöleltem egy barátomat köszönés képpen. - válaszolt Harry magabiztosan.
- És minden barátodat megcsókolod?? - na itt lefagytam.
- George, kérlek! - fogta meg a karját anyu. - Nyugodj meg. Együtt járnak, na és? Fiatalok, szerelmesek, hadd legyenek együtt. Ezen ne húzd fel magad. - simogatta meg a karját.
- De... de... Harry! Ha... ha megmered bántani az egyetlen egy kicsi lányomat, nem foglak kímélni! - hangja aggodalommal és féltessel volt tele. Halványan elmosolyodtam, hiszen örültem, hogy Ashnek van egy ilyen védelmező apukája. Igen... hiányzik az én apukám. Már rég láttam... és láttam, hogy Cameron is így van vele...
- Sosem tudnám bántani ezt a tünemény angyalkát. - karolta át az említett barátnőm derekát és a hajába puszilt.
Mi csak álltunk ott Niallel, majd mikor megéreztem, hogy kezével az enyém után nyúlt, ráemeltem a tekintetemet. Halványan elmosolyodtunk ezen a kis akción, majd pofonként csapott rám, a felismerés... anya mit fog szólni, ha megtudja, hogy én és Niall is együtt vagyunk. Megfog sértődni, hogy nem mondtam el neki. Haragudni fog rám...
- Kincsem, beszélhetnénk? - szólt anya hozzám.
- Per... sze... - elengedtem Niall kezét anélkül, hogy a szemébe nézzek és követtem anyát.
- Nos... nem hezitálok, a közepébe csapok... mi van közted és Niall között?
A szívem nagyott dobbant, nagyon meglepődtem a kérdésén... és egy kicsit féltem, hogy mit fog reagálni, ha megtudja, hogy együtt vagyunk.
- Öm... járunk... - mondtam halkan.
- És hogy csókol? És milyen az ágyban? - jött közelebb és szemeiben izgatottságot véltem felfedezni...
Ez... ezt most komolyan ő kérdezte? Ha egy barátnőm kérdezte volna azt mondom oké, de, hogy az anyám?? Mi történhetett vele??
- Öm... anya? Minden rendben van? Komolyan kérdezted? - néztem rá furán.
- Ugyan már Samantha az anyád vagyok, látom rajtatok, hogy halálosan oda vagytok egymásért, ne akard már nekem beetetni azt, hogy még nem volt köztetek semmi.
Elpirultam, mivel a csókolózáson kívűl más nem volt köztünk... és ha belegondolok akkor ez így is van jól. Minek elsietni? Abban nincs semmi élvezet...
- Anya még szűz vagyok ha erre akarsz kilyukadni... nem feküdtünk le... - forgattam meg a szemem.
- Nem?? - arcán meglepődöttség sugárzott, és megkönnyebbülés, it nem tudtam hova rakni...
- Anya... ez... ez nagyon ciki... - takartam el az arcom.
- Kicsim. Ebben nincs semmi ciki, büszke vagyok rád. - adott egy puszit az arcomra.
- Mert? - nem értettem, hogy mire akar ezzel célózni.
- Mert tudom, hogy a régi vagy és nem változtatott meg egy fiú... és hogy vigyázol magadra. Na de menjünk vissza, a herceged már biztos vár... - mosolyodott el.
- Anya...
Visszamentünk a többiekhez, majd leültünk tévézni.
- Na mi mentünk is, csak ruháért jöttünk haza. Még három hétig tart a konferencia. Utána itthon vagyunk, adotz egy puszit nekem is és Ashleynek anya és George is.
- Oké, hiányozni fogtok! - búcsúztunk el. Mikor elhagyták a házat, visszaültünk a fotelba. Vagyis inkább csak mi mivel Ash Harry ölébe ült.
- Mit csináljunk? - bújtam oda Niallhez.
- Nekem van egy két ötletem. - vezette le kezét az oldalamon egészem a fenekemig, majd belemarkolt.
- Perverz! - csaptam rá a kezére.
- Hé! Ezt vond vissza! A mai napig is küszködök, hogy ne vessem rád magam. Szerinted perverz vagyok?
Lefagytam... az arcom égett... én erre még csak nem is gondoltam, míg ő kitudja, hogy hányszor képzelte már el...
- Öm... Niall, ezt lehet nem kellett volna. - vigyorgott Harry. - nézd meg teljesen összezavartad...
- Ugyan már! Ezt eddig is tudta. - csókolt meg szenvedélyesen. Azt hittem, hogy ott helyben megesz...
- Na jól van ám! Gyere Ash menjünk haza hozzám. - és elindultak ki az ajtón - Majd talizunk, pá!
Ashsel egy értelmetlen pillantást váltottunk, majd eltüntek. Csak pislogtam... még mindig nem tudtam hová tenni Niall előbbi mondatát... kényelmetlenül éreztem magam, amiért még nem... áh... ez olyan gáz így...
- Hé, Sam! Hallasz? - lengette meg előttem a kezeit.
- Igen, vagyis nem... mit mondtál az előbb??
- Nem megyünk fel? - mélyen a szemembe nézett, amítől a szívem háromszor gyorsabban kezdett dobogni.
- Minek? - kérdeztem értetlenül.
- Nekem idelent is jó. - nevetett, majd megsimította arcomat és kínzó lassusággal csókolt meg. Nem értem még sosem csókolt így... amikor gyorsítani akartam az ajkamba harapott, jelezvén, hogy most ő irányít. Nem tudtam mit tenni, így hagytam magam. Kezei oldalamra csusszantak és simogatni kezdte azt. Hirtelen ötlettől vezérelve átvetettem az egyik lábam a másik oldalára így immár az ölében ültem.
- Ah... - nyögött fel. - Ha így kínzol nem fogom sokáig bírni... - iszonyat gyorsan vette a levegőt, és egy kicsit megijedtem... nem gondoltam erre... már megint... miért van egy függöny előttem, kitudja mióta vár már rám és nem szólt...
Kezeit a fenekemre tette és annyira közel húzott magához, amennyire csak lehet. Nem kaptam levegőt. Ajkai a nyakamra tértek és amikor elértek egy bizonyos pontot felsikítottam. Legzésem gyors volt, a szívem dübörgött és a bőröm minden egyes területen ahol ő érintett bizsergett. Éreztem, hogy mosolyog, majd lejjebb csúszott a kanapén. Az egész ház a mi lélegzetvételünktől volt hangos. Egy kicsit hátrább jöttem, hogy kapjak levegőt, de ledermedtem, amikor megéreztem magam alatt az igen kemény Pici Niallt... Neki sem kellett több ledöntött a kanapéra és vadul kezdett csókolni, mint akinek elvették az agyát...
- Niall... - suttogtam. A múltkor sikerült leállítanom, de most nem vagyok ebben olyan biztos, mivel én is akarom őt. De az agyamban egy hang azt súgja, hogy még ne...
Csípőjét nekem nyomta, de nem éppen gyengéden. Egy halk nyögés hagyta el a torkomat, amin kuncogott egyett, majd újra megcsókolt. Próbáltam a kezemmel eltolni, de a fejem felett lefogta azokat és a kulcsontomat hintette be érzéki csókokkal, majd egyre lejjebb tért.
- Niall, kérlek! - nyöszörögtem.
- Shss! - egy kicsit ingerült volt, valószínüleg nem volt magánál. Elengedte a kezemet és simogatni kezdett és a pólómat egyre feljebb húzta. Kaptam az alkalmat és felültem, magam előtt tolva őt s amikor már ültünk, újra az ölébe ültem, s már nem érdekelt, a picike ott lent, kezembe fogtam arcát, s kényszerítettem, hogy a szemembe nézzem.
- Niall! Niall, kérlek nyugodj meg! Kérlek, térj vissza hozzám! Homlokomat az övéhez nyomtam és suttogtam.
Lehunyta a szemét, majd ledobott magáról és remegve a fürdőbe rohant. Nagyon is jól tudtam, hogy miért ment el... és megértem...
Mit tettem? Most vajon  haragszik rám? Teljesen beindítottam, majd leállítottam... és ez már nem az első alkalom... utána kell mennem... megkell nyugtatnom, ha már én okoztam a galibát. Bekopogtam az ajtón, ki akartam nyitni de az zárva volt, végül megszólaltam.
- Niall... kérlek engedj be!
- Menj el! Hagyj most magamra! - még mindig ideges volt. Hangjából kilehetett venni, hogy még mindig nem vesz normálisan levegőt, ami megrémisztett... lekuporodtam az ajtó elé és vártam, hogy kijöjjön. Nem érdekeltek a következmények, csak látni akartam és tudni, hogy jól van. Egy könnycsepp gördült végig arcomon, majd rabul ejtett az álom világ. Ott. Az ajtó előtt. Könnyes szemekkel.

Niall szemszöge:

Amikor a szemembe nézett ismeretlen érzés kapott el. Lassan csókoltam meg, s amikor az ölembe ült, tudtam nincs visszaút. Akarom, érezni akarom Őt. Aki a világot jelenti számomra. Gyorsítani akart, de nem engedtem neki. A fenekét megragadva húztam közelebb magamhoz, s a nyakát kényeztettem. Egyszer csak hátrább csúszott, majd ledermedt, nem akartam, hogy megijedjen így lefektettem és úgy folytattam a kényeztetését. Lüktettem alul... túlságosan is akartam Őt. Csipőmet az övének nyomtam, hátha ezzel enyhíteni tudok magamon, de helyette elvesztettem a fejem és utána márcsak arra eszméltem fel, hogy Sam homloka az enyémnek támasztva, kezei az arcomon és beszél hozzám. Nem értettem, hogy mit, de csilingelő hangja visszahozott. Mérges voltam magamra, amiért elvesztettem az agyamat, immár másodjára. A fürdőbe mentem és megálltam a mosdó előtt, s jéghideg vizzel locsoltam le magam. Amikor kopogást hallottam, s Sam hangját, az agyam újra elsötétült, még sosem kívántam lányt még ennyire. Nem tudtam mit tenni, csak elküldtem, mert ha bejött volna, nem bírtam volna magammal, s ezzel megbántottam volna. Mikor sikerült lenyugodnom, kinyitottam az ajtót, s Sam ott ült, de nem mozdult.
-Sam? - nem válaszolt, csak kezdett eldölni. Gyorsan elkaptam, s akkor láttam csak, elaludt. De nem akárhogyan. Arca és a szempillái nedvesek voltak. Sírt. Miattam. Megbántottam, pedig nem akartam. Dühös voltam. Nagyon dühös... magamra... felvittem Samanthat a szobájába, s betakartam. Szorosan mellé feküdtem, s lehunytam a szemem. Elkezdett mocorogni, majd felém fordult és szorosan odabújt hozzám.
- Saj... sajnálom. - szipogta.
- Shss! Aludj majd holnap megbeszéljük. - adtam puszit a feje búbjára és magamhoz szorítottam. Kellett még pár perc mire elaludtam, de megkönnyebbültem amiért tudtam: nem haragszik rám.

25.rész

Heeeey darlin's.!!! Meghoztam a kövi részt, s remélem mindenkinek tetszeni fog. Még mielőtt olvasni kezdenétek elszeretném mondani, hogy suli végéig nem biztos, hogy tudunk hetente részeket hozni, mert most van az évvégi hajtás és mindannyian javítani szeretnénk. Csak ennyit szerettem volna, jó olvasást.!!
ps.: Komizni és feliratkozni még mindig ér. Nem eszünk meg senkit.:)
                                                                                                    Petra

25. rész
Ashley szemszöge:
Reggel kipihenten nyitottam ki íriszeimet, ami az engem ölelő Harryn akadt meg. Halvány mosoly éktelenkedett arcán, szemei néha-néha megrebegtek. Megmosolyogtatott a látvány, majd óvatosan lehámoztam magamról védelmező karjait, s kikászálódtam az ágyból. Úgy ahogy voltam, pizsiben és kócos hajjal, lementem a nappaliba, majd a konyhába. Mivel még nem volt fent senki letelepedtem a kanapéra és benyomtam a tv-t, ahol egy mese csatornán állapodtam meg. Éppen a Tom&Jerry ment, amit nevetve néztem, és felmerült a kérdés bennem, hogy egész végig meztelenül vannak, a strandon pedig fürdőgatyába, akkor hogy van ez? Na mindegy.
Gondolatmenetemet halk lábcsattogás szakította meg, s perceken belül Jessie arca társult. Álmosan közeledett felém, majd egy mosoly kíséretében leült mellém. S elkezdődött a következő mese, amit egyszerre kezdtünk énekelni. A kanapén ugráltunk, én a távirányítót, míg Jess egy üveget használt mikrofonnak.
-Egyszerű leveses soha nem volt híres se szent fel ment a hegyre, hogy majd Sárkány Harcos lehessen fent. Kung Fu Panda! Mestere Shifu csak a harcra nevelte és mester is lett nem csak teste de lelke. Kung Fu Panda! És ott élt és edzett és harcolt az ötök között, őrzőkké lettek ők a béke völgye fölött. Kung Fu Panda! Ez aztán barezság, zsír!-s visszahuppantunk, mintha semmi sem történt volna. Hangos nevetésre kaptuk fel a fejünket. Camaron és Harry röhögtek, de olyan szinten, hogy már a hasukat fogták. Odafordultunk hozzájuk és vártuk, hogy abbahagyják. Percek múlva már csak szélesen mosolyogtak. Hazz lehuppant a másik oldalamra, s egy puszit nyomott az arcomra. Olyan furán viselkedik tegnap óta, de nem kerítek neki nagy jelentőséget.
-Szépen énekeltek.-ölelte át a vállamat, majd lepacsizott Cammal.
-Igen?-húztam fel a szemöldököm. Jessie gyorsan felpattant, intett egyet, majd felrohant az emeletre.
-Aha. Na és az a tánc.
-Mi van azzal a tánccal?-kérdeztem, s arrébb húzódtam, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Semmi.-s egy puszit nyomott a számra. Még mindig kérdőn néztem rá, így egy hosszú csókot kaptam. Levegőhiány miatt váltunk el, mire nekem egy hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Kibújtam alóla, majd a konyhába mentem és reggelit kezdtem csinálni. Megcsináltam a tésztát, s már csak a sütőre vártam, hogy melegedjen fel, mikor Sam és Harry jött be, az utóbbi már felöltözve.
-Hmm..palacsinta,  nyami.-szagolt a levegőbe Samantha.
-Ezt csak így szaglásra megtudod állapítani?-kerekedett ki Hazza szeme, mire felnevettem.
-Ja.-ült le egy bárszékre.-Mikor lesz kész? Nagyon éhes vagyok.-fogta meg a hasát és simogatni kezdte.
-Mi az Niall nem elég jó?-kérdezte Harry.
-Fogd be.-dobott neki egy banánt(?). Hazz elkapta a felé repülő gyümölcsöt, majd leszedte a héját és enni kezdte.

-Kérsz?-ölelt át hátulról, s felém nyújtotta a banánt. Megráztam a fejem, majd kiszedtem az utolsó adagot is. Megfordultam és elakartam lépni, hogy kivegyem a hűtőből a szirupot, de valaki az utamat állta. Egy kissé mérges tekintet fogadott a mosolygós helyett.
-Mi a baj?-simítottam meg az arcát.
-Ma lesz egy koncertünk.-biggyesztette le az ajkát.
-Ééés ez azért rossz, mert...?
-Mert egy csodás lánnyal szerettem volna tölteni az estémet.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Tegnap egész végig vele voltál.-értetlenkedett Sam.
-Netalántán féltékeny vagy?-nézett át a válla felett Harry.
-Nem vagyok féltékeny, csak ... mindegy.-legyintett és kiment a konyhából.

~~~ ~~~ ~~

-Heeey!-rontott be a házba Dani, El és Hannah.

-Konyha.-kiabálta ki Jess. Éppen a kedvenc sütimet sütöttem, míg a lányok valami "ultra helyes" színészekről ,,veszekedtek", akiknek "ahw teste" van. Személy szerint Paul Wesley-ről és Ian Somerhalder-ről, s vendégeink is csatlakoztak a beszélgetésbe.

-Ash szerinted?-néztek rám.

-Taylor Lautner.-bólogattam megerősítésképp.-Az a pasi eszméletlen.-haraptam alsó ajkamba.
-Az a test ami neki van.-ámuldozott Eleanor.
-De nektek lányok barátotok van, nekünk meg nincs.-ölelte át Hannah Jess vállát.
-Hűséget fogadtam nem vakságot.-mosolygott Sam.
-Hát lányok én nem fogadtam semmit.-rántottam vállat.
-És ha egy Taylor Lautner lépne be a konyhába és elhívna randizni elmennél?-kérdezte Jess.
-Hűséges tipus vagyok..-kezdtem bele, de a lányok kitágult pupillával néztek a hátam mögé, így gyorsan megfordultam. Mind az 5 fiú ott állt, 4 karba tett kézzel, míg Zayn csak mosolygott.
-Ian Somerhalder??-húzta fel mindkét szemöldökét Liam.
-Taylor Lautner?-kérdezte egyszerre Louis és Harry.
-Paul Wesley?? -szólalt meg utoljára Niall.
-Lányok, magyarázatot!- követelték mindannyian.
-Ezt nem kellett volna hallanotok.-rázta a fejét elégedetlenül Dani.
-Igenis kellett hallanunk.-vágta rá rögtön Lou.
-Szóval, mi lányok sok mindent megbeszélünk egymással.-kezdte el Sam.
-És igen pasikról is szoktunk beszélgetni.-folytatta El.
-De mondjátok azt, hogy ti nem beszélgettek, mondjuk Megan Fox-ról, vagy bármelyik más sztárról.-húztam fel most én a szemöldököm, miközben folyamatosan Hazz szemébe néztem.- És mondjátok azt, hogy nem néztek meg egy jó csajt az utcán, koncerteken vagy bárhol...
-Mi nem is..-kezdte Liam, de El félbeszakította.
-Vagy tagadjátok? Nem kell, oké? Minden srác ilyen, de ha egy csaj beszél vagy megnéz egy pasit az már bűn?-tette fel a kérdést, s várt egy picit, hogy válaszolni tudjanak.
-Nem.-mondták kórusban.
-Ja, és még azt szeretnénk mondani, hogy...-kezdte Dani.
-Meg ég a süti!-csaptam homlokon magam és villám sebességgel kikaptam a sütőből a finomságot, s épp időben.
-Nem azt akartam ÉN mondani..-nézett rám szúrósan Dan, mire egy angyali mosolyt küldtem felé.
-..hogy szeretlek.-hallok meg magam mögül egy mély, rekedtes hangot. Gyorsan megfordulok, s egy gyönyörű zöld szempárral találtam magam szembe.
-Én is szeretlek.-mosolyodtam el halványan, majd megcsókoltam.
-Ashley, Harry.-pisszegett Sam és remélem nem volt még túl késő.
-Magyarázatot kérek azonnal!-hallottam apa hangját.
-Miért is?-kérdeztem meg ártatlanul.
-Hogy Harry miért ölelget téged.- válaszolta. Szemei szikrákat szórtak, s ha ölni tudott volna a szemeivel, akkor biztos vagyok benne, hogy Hazz már réges rég halott lenne.
-Egy barátomat öleltem meg csak köszönés képen.-válaszolt nyugodtan Harry.
-És minden ''barátodat'' megcsókolod?