28. Rész

Halihoooo!!! Emberkék, meghoztuk az új részt!!! Igen ilyen se túl gyakran lesz, hogy egy nap két rész, de most így jött ki. :D Reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog. Kommentelni, vagy valamilyen nyomot hagyni kötelező!! Köszönjük! Jó olvasást!!
                                                                                         By: Ada

28.rész
Samantha szemszöge:
Nos... nem igazán rajongtam a filmért, de Danielle boci szemeinek ki tud ellenállni? Hamarosan megérkeztek a csajok, immáron üres kézzel. Elfoglaltuk a moziban a helyünket, ( Danielle, Eleanor, én és Ashley ) s kezdődött a film. Nem tudom, hogy miért, de a szemeim Ashre vándoroltak, s észre vettem, hogy sír. Nem hangosan, csak épp, hogy szipogott.
- Ash! Ash, mi a baj? - suttogtam neki, s elkezdtem a kezét simogatni.
- S.. semmi. Minden oké, nézzük a filmet. - törölte le a könnyeit.
- Majd elmondod? Úgyis szerettem volna már beszélni veled.
- Igen, én is. - mosolyodott el halványan.
***
Miután vége lett a filmnek elmentünk egy étterembe vacsorázni. Én a kedvencemet ettem: rántott sajt, burgonyapűre, halrudakkal és tartármártással. Mennyei volt!! Mikor mindenkinek megtelt a pocakja együtt ballagtunk Eleanor házába.
- Csajok! Nem aludnátok itt?? - nézett kutyaszemekkel a göndörke.
- Hát... végül is még tart a nap, nem? - vigyorogtam. - Ash! Felhívom anyuékat, biztos megengedik. - bólintott majd bementek a házba.
Én kint maradtam és tárcsáztam anyut.
- Haló?
- Szia anya! Csak azért hívlak, mert Ash és én szeretnénk ma Eleanornál tölteni az estét. Ma ilyen csajos napot tartunk és még vissza van egy csomó bőgős film...
- Rendben, picinyem. Érezzétek jól magatokat!
- Köszi, anyu! Szeretlek!
- Én is, kincsem. Aludjatok jól. - s letettük. Már léptem volna vissza, ha egy kar nem fonódott volna az enyémre, s nem rántott volna el. Egy halk sikoly szaladt ki a számon, de az illető befogta, s magával hurcolt. Nagyon megijedtem. Nem láttam az arcát, hisz háttal volt nekem. A kezén bőrkesztyűt viselt. Könnyeim hullottak a félelemtől.
- Ne sírj, drága! Csak a te érdekedben teszem. - s egy zsebkendőt nyomott az arcomba, amitől elvesztettem az emlékezetemet.

Danielle szemszöge:
- Hol van már Sam? Azt mondta egy telefon, nem kéne már itt lennie?? - aggódtam.
- Hmm... nem tudom, Sam okos lány, biztos, csak azt akarja, hogy úgy aggódjunk érte ahogy most te. - nevetett Ash. - Mikor kicsik voltunk, mindig ezt játszotta velem. Egy idő után úgyis előjön.
- És mi van, ha elment Niallel? - tette fel a második lehetséges kérdést El.
- Az is lehet. - nyugodtam meg egy pillanatra. - De ha itt hagyott minket én nem tágítok, beolvasok neki. Csajos napnak beszéltük meg, erre elmegy... - durcáztam. Nos igen. Nagyon megkedveltem Samet, mintha a tesóm lenne. Nagyon aranyos és értelmes lány, de van amikor elveszti a fejét és mi pont azért vagyunk itt, hogy gatyába rázzuk. Bevallom én még egy kicsit nyugtalan vagyok. Nem akartam a lányoknak mondani, mert megint azt a választ kapnám: nyugi van Dani, túlzol!
- Elmegyek wc-re mindjárt jövök. - mentem a helységre. Elővettem a telefonom és tárcsáztam Niall számát. Biztos, ami biztos.
- Haló? - szólt bele a szöszi álmos hangon.
- Szia, Niall én vagyok. Sam veled van? - tértem a tárgyra.
- Nem, nincs. Nem úgy volt, hogy csajos napotok van? - ásított.
- De. Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Csak azért kérdem, mert még nem jött vissza és azt hittük, hogy lelépett veled. De nem, akkor mindegy.
- Várj! Azt akarod mondani, hogy Sam eltűnt? - hangja mély és aggódó lett.
- Nem, nyugi van. Nincs semmi baj. Lehet elment valami esti boltba kajáért. Majd hívunk. Jó éjt. - s leraktam a telefont. Nem akartam, hogy Niall is aggódjon. Pláne ha az egész csak tréfa, a lányok kiröhögnének, hogy mennyire betojtam...
- Ilyen  sokáig? - húzogatta El a szemöldökét.
- Nézzünk filmet. - tereltem el a témát.
- Nem kéne Samet is megvárni? - nyugtalankodott El.
- Jó hívjuk fel... - adta be a derekát Ash. Kimentünk az udvarra és elkezdtük csörgetni. Hirtelen zenére lettünk figyelmesek, s meg is találtuk a forrását. Sam telefonja... ajjaj...
- Lányok!! - uralkodott el rajtam a félelem.
- Sam... - aggódott most már a Ashley is
- Te jó ég! Én mondtam, én mondtam!! - kezdtem el sírni.
A telefont egy bokor aljába találtuk meg betörött képernyővel. Mindenkin eluralkodott a pánik. Az első, ami eszembe jutott az Niall... újra kezembe vettem a telefonom és már hívtam is...

Niall szemszöge:
Már rég aludtam, amikor a mobilom hangosan elkezdett csörögni. Sam énekelt, igen Ő a csengőhangom. A kijelzőn Danielle száma villogott. Értetlen arccal vettem fel.
- Na elő került?? - mosolyogtam.
- Niall... - hangja elcsuklott.
- Igen? - kezdtem aggódni.
- Nem!! Niall, Samantha eltűnt!! Itt vagyunk kint a kertben és csak a törött mobilja van meg... nem tudjuk hol van. Niall, annyira félek, hogy baja esik. Gyere ide, kérlek siess! - sírt a telefonba.
Na nekem csak ennyi kellett. Kinyomtam a mobilt, s rohantam az ajtóhoz. Feltéptem a kocsi ajtót, s teljes gázzal mentem El lakására. Mikor odaértem, a lányok a kanapén ültek és sírtak.
Tipikus lányok, na mindegy...
- Hol van? - ingerült voltam, s a szavakat is durván vágtam nekik oda.
- Niall, kérlek nyug..
- Nem nyugszom le!! Hol van?? Hová ment?? Mi a fészkes fene történik itt?? - ordítottam.
- Nem tudjuk, Niall! Mi is annyit tudunk, amennyit te!! Higgadj le és gondolkodjunk, hogy merre mehetett. - persze... most nekem pont gondolkodni van ingerem...
- Már csak azt kéne - s kiszaladtam az ajtón, remélve, hogy megtalálom életem szerelmét.