27.rész

Halihóó.!!!
Meghoztam a kövi részt, s ha elolvastátok írjatok komiba véleményt és ha tetszett iratkozzatok fel ;) Jó olvasást.!! :)
                                                                                       by:Petra

27. rész
Ashley szemszöge:
Kocsiba pattanva barátom háza felé indultunk. A fülig érő mosolya engem is mosolygásra késztetett. Arcvonásai kisfiús kinézetett keltett. Ahogy rakoncátlan fürtjei keretezik arcát, homlokát, miközben mosolyog megjelennek gödröcskéi, s gyönyörű szép zöld szeme, ami a smaragdhoz hasonítható, elképesztően csillog. A boldogság csak úgy árad belőle, de egy pillanat alatt fagy le arcáról a mosoly, s tűnik el íriszeiből a ragyogás. Tekintetemből jól tükröződik az értetlenség, az ijedség és az aggódás. Kezeimet rögtön az ő kezeire tettem, mire egy pillanatra rám néz, de aztán gyorsan visszavezeti tekintetét az útra. Nem szólalok meg, hisz ismerem már annyira, hogy tudjam, ha akarja, majd elmondja, csak a hüvelykujjammal simogatom a sebváltón lévő kezét. Az út alatt nem szólunk egymáshoz, csendbe burkolózunk.
A kocsi lassít, majd végleg megáll a srác garázsába, a többi autónál. Idegesen vágja ki, majd be az ajtót és gyors, hosszú léptekkel indul be a házba. Utána haladok, de nem érem utol. Láttam még, hogy a szobájába megy, így én is oda indulok. Lenyomom a kilincset, de nem nyílik ki az ajtó, így lefejelem azt.
-Harry, kérlek nyisd ki!-szóltam halkan, de olyan hangosan, hogy meghallja.
-Menj innen!-fúlt el a hangja.
-Te akartad, hogy átjöjjek, most meg elküldesz?-röhögtem fel kínomban.
-Ja..-szólt halkan.
-Tudod mit? Menj a francba! Velem te ne játszadozz!-ütöttem egyet az ajtóra, majd lementem a lépcsőn, ki az ajtón, azt jó hangosan becsapva hagytam el a ház területét. Lassan andalogtam, s azon morfondíroztam, mi történhetett. Hisz másodpercek alatt változott meg. És, hogy én vagyok e a hibás? Megfordult néhányszor a fejemben. Szerintem minden jogom megvan azt feltételezni, hogy én csináltam valamit, mert elküldött.Nem kertelt, kimondta. Menj innen!-vísszhangzik a fejemben. Vajon hogy gondolt? Menjek el a szobája elöl? Menjek el a házából? Menjek el az életéből? Menjek el most...vagy örökre? Lépjek csak úgy ki? Mikor beköltözött a szívembe?Nehéz lenne..de ha ezt szeretné, én megtenném. De akkor engem ne is keressen! Egyáltalán keresne? Vagy talán...eltúlzom az egészet? Mindegy, majd ha hív, beszélünk, léptem be a házba. Csak a konyhában ég a villany, s miután leveszem a cipőm, elbaktatok a helységig. Meglepetésemre (vagy nem) Niallt pillantom meg, aki éppen egy szendvicset készít. Intek neki egyet, majd előveszek egy bögrét, és neki állok kakaót csinálni. Felhúzott szemöldökkel kíséri mozdulataimat, de nem szól. A pultra felpattanva -a kész finomsággal, miután kivettem a mikróból- kezdem kortyolni a meleg italt. Jóleső érzés fut végig a torkomon, mikor a barna folyadék elér odáig. Az üres bögrét a mosogatóba teszem, majd a kanapén elhelyezkedve, benyomom a tv-t.
Meglepődve tapasztalom, hogy valaki megérkezett. Lassan jön be a helységbe, s helyet foglal mellettem. Csak a tv-t lehetett halkan hallani, ő többször is szólásra nyitotta száját, de hang nem jött ki. Kinyomtam az elektronikus készüléket, s perceken keresztül a sötét képernyőt vizslatom, majd én szólalok meg előbb.
-Apa?-fordítottam felé a fejem, s megvártam, míg rám figyel.-Anyu mikor jön?
-Anyád meg Rob? Három nap múlva.-válaszolta.
-Nem lesz neked fura mással látni?
-Nem, mert anyád a múlt és én Christy-t szeretem.-válaszolta halvány mosollyal.
-És minden megvan már?
-Igen, de nem erről szeretnék veled beszélni, hanem a Harryvel való ,,kapcsolatodról".-mutatott idézőjelet az utolsó szónál.
-Mit szeretnél tudni?-sóhajtottam, mert tudtam addig úgy sem hagy békén, míg nem válaszolok. Makacs mint a lánya, s most Jessre célzok.
-Mikor, hol, hogy történt?-kérdezte.
-Öhm...több, mint 1 hónapja, buli után pár nappal. Hát igazából, így előtte idegesített, de jól elvoltunk, aztán a bulin is sokat együtt voltunk és hát...na érted.
-Értem, csak egy kérdés még ás mehetsz aludni. Szóval lefeküdtetek?-kérdezte, mire nagyra nyílt pupillákkal néztem rá.
-Apa!-rivalltam rá.
-Most mi van? Ez egy egyszerű kérdés volt.-rántott vállat, de még mindig várakozóan nézett rám.
-Igen egy egyszerű kérdés, ami magánügy és kínos ilyenről az apámmal beszélnem.
-Szóval igen.-következtetett.
-Úristeen nem, de hanyagoljuk a témát. Én inkább lefekszek, jó éjt.-rohantam fel a szobámba. Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd az ágyamba vetettem magam.
Reggel kipihenten ébredtem fel 12 óra előtt pár perccel. Kikászálódtam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet, majd lementem a konyhába. Mindenki a konyhába volt, s mikor megláttak Sam-nek felcsillantak a szemei.
-Akkor most már ehetünk?-nézett az anyukájára, mire ő bólintott. Leültem Jess mellé, s miután mindannyian szedtek levest, én is tettem a tányéromba. Az ebéd csendben telt, az étellel voltunk elfoglalva. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor befejeztem a kajálást, mert már korgott a hasam az éhségtől. Lassan álltam fel az asztaltól, s összeszedtem a tányérokat, amiket a mosogatóba tettem. Elpakoltam az asztalról, majd miután elmosogattam, eltörölgettem, a nappaliba mentem, ahol Sam és Cam videójátékoztak, Jess telefonozott, apuék pedig a ,,szoros meccset" nézték. Leültem Jessie mellé és én is elővettem a mobilom. Felléptem twitterre, ahol volt két üzim. Az egyik Pétertől, a másik pedig Ádámtól jött.
@Peti_Vagany üzenete: Heey, kicsi lány! Hamarosan itt van Samantha szülinapja és arra gondoltunk kimennénk hozzátok, ha nem baj. ;) 
@AdiOffical üzenete: Csáá kicsi lány! Sam szülinapjára lemegyünk és nem fogadunk el semleges választ. :D 
Mindkettejüknek írtam egy rövid választ, hogy jöhetnek, Sam örülni fog, ahogy én is. Nagyon régen láttuk egymást, s már hiányoznak. Igaz, sokan nem hisznek a fiú-lány barátságba, de a miénk az. Egyik fél sem érez többet a másik iránt. Ez nem egy béna romantikus film, ez a szín tiszta valóság.
Gondolat menetemből a csengő rángatott vissza, s mivel senki sem mozdult meg, nekem kellett. Nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról, majd elbattyogtam az ajtóig és kitártam azt. Danielle és Eleanor álll ott.
-Sziasztok! Hát ti?-köszöntöttem őket egy gyors öleléssel. Beinvitáltam őket, de megrázták a fejüket és a lényegre tértek.
-Szóval, ki van itt?-kérdezte.
-Mindenki.
-Oké, akkor szólj Jessnek és Samnek, hogy szedjék össze magukat és már indulunk is.-jelentette ki Dani, mire bólintottam egyet és visszamentem a nappaliba. Szóltam nekik, s immáron hárman mentünk a folyósóra. Felöltöztünk, s mielőtt kiléptünk volna a házból elköszöntünk.
A pláza parkolójában helyet keresünk a kocsinak és miután találtunk nagy nehezen, kiszállunk. Bemegyünk az önműködő ajtón, s a mozinál állunk meg, ahol csak pár percet időzünk, mert Hannah is megjött.
-Szóval a film amit megakarunk nézni még nem kezdődik, csak pár óra múlva. Addig vásárolunk egyet. Ezt a napot ilyen csajos napnak terveztük. Se a srácok, se Perrie senki nem zavarhatja meg. Ha valamelyikőnket hívja a pasija, vagy aki tetszik neki az kinyomja. Oké?-nézett körbe Dani, mire mindenki bólintott.
-Akkor hát induljon a csajos nap.-karoltunk egymásba, majd megtámadtuk az összes üzletet. Az elsőnek cipő boltba mentünk, ahol mindenki a magassarkúkhoz ment, én pedig Hannah-val a sport cipőkhöz. Annyi jó volt, hogy nem tudtam hova nézzek. De ez nem tartott sok ideig, mert Jess és Dani jött értünk és elrángattak hozzájuk.
-A csajos nap azt foglalja magába, hogy csak csajos cucc, csajos film, csajos beszélgetés.-rázta meg a fejét rosszallóan El.
-Jó, csak nem lehet ellenállni nekik.-mosolyodtam el.
-Most pedig kénytelen leszel.
Rengeteg mindent vettünk. A kezemben legalább 10 zacskó van. Végig jártunk mindent, és ahova lehetett bementünk. Jess gyorsan felhívta Liam-et (mert ugye Dani nem beszélhet ma vele), hogy jöjjön már ide.
Nem értette miért, és hogy mért nem a barátnője kérte meg és hogy biztos, hogy haragszik. Aztán elkezdett bocsánatot kérni tőle, hogy nem tudja mit csinált, de ne haragudjon. Kivettem a nővérem kezéből a telefont, s beleszóltam.
-Liam, csak gyere ide!-tagoltam le neki, majd bontottam a hívást.
-Lányok, én nagyon sajnálom őt. Hallottátok, hogy milyen kétségbeesett hangja volt?-temette kezeibe fejét, majd elnevette magát.
Alig 10 percet kellett csak várnunk, mikor megszólalt barátnőnk telefonja. Kinyomta neki El, majd hárman (Jess, El és én) kimentünk a parkolóba. Napszemüveget és baseball sapit viselt, de még így is felismerhető volt. Odasiettünk hozzá, mire készségesen kinyitotta a hátsó ülést.
-Felvásároltátok az egész plázát?-kérdezte nevetve, de ez nem az a híres Payne nevetés volt.
-Nem, csak egy-kétdolgot vettünk.-lenyintett Eleanor, majd indultunk vissza.
-Lányok, várjatok. Nem tudjátok, hogy Dani miért haragszik rám? Csináltam valamit?-nézett végig rajtunk.
-Nem csináltál semmit és Danielle sem haragszik rád, csak tudod a barátnőddel csajos napot akartunk tartani és azt a szabályt hoztuk, hogy nem beszélhetünk a pasijainkkal. Szóval, hiába hívtok, nem veszzük fel.-mosolygott El, majd miután végleg elköszöntünk mára, visszamentünk. Úgy beszéltük meg, hogy míg mi leadjuk a cuccokat, addig ők megveszik a filmre a jegyet. A mozihoz érve, kezünkbe nyomták azokat. Vettünk pattogatott kukoricát, nachost és üdítőt. Film kezdéséi még épp időben értünk oda, s az elején már rájöttem a címére. Vagyis elmondták, meg ki volt írva de mindegy. A burok.