by:Petra
19.rész
Niall szemszöge:
- Hé, hé! Kelj már fel! Bárki megláthat!-lökdöste meg a vállaimat.
- Nem érdekel! És vedd le rólam a pulcsid! - vágta földhöz.
- Niall mi a franc van veled? És légyszi ne dobáld! Csak segíteni akartam! Ne haragudj már rám ennyire!-mondta vékony hangján.
- Nem érdekelsz, vágod! Én egyszerűen... -álltam fel, majd a szemébe néztem. ÚRISTEN! Sam mit keres itt? És vele kiabáltam? -Sam? Én... ne haragudj! Nem ismertelek fel!-kezdtem el mentegetőzni.
- Én.. én nagyon sajnálom, hogy tegnap csak úgy kiraktalak... -szemeiben könny csillogott.
- Ne, ne, ne! Én sajnálom amiért titkolóztam. - megfogtam kezeit, s úgy húztam közelebb magamhoz - Mindig amikor a közeledben vagyok, elvesztem a fejem. Dadogok, és a pulzusom felszökik az egekbe. Ahogy hozzád érek éget a bőröm. - néztem le egy pillanatra az összekulcsolt kezeinkre.-Te kérted, hogy mondjam el...most elmondom...-
-,,Most vagy Soha!''-suttogta egy hang a fejemben. Igaza van. Mindent bevallok neki.
-Ne! - tette apró kezeit a számra. - Teli van az egész park lesifotósokkal... majd otthon. - suttogta a fülembe. Egy jóleső érzés futott végig rajtam, mikor lehelete érintkezett bőrömmel. Kirázott a hideg, persze jó értelembe.
- Igaz... menjünk haza.-megragadtam a kezét, majd a házunk felé kezdtünk futni. Mikor beértünk, bezártam az ajtót, s a falnak nyomtam.Ajkunkat csak pár milliméter választotta el.
-Sam... én... nem tudom mi van velem, de késztetést érzek arra, hogy megcsókoljalak. - lihegtem. Már nem bírom. Végig a gyönyörű szemeibe néztem, hátha kitudok valamit olvasni belőle. - Nem tudom visszafogni magam... - ajkaim rátaláltak övéire.Kezeit a falnak támasztottam összekulcsolva, s testünk minden porcikája összeért. Minden szeretetemet belesűrítettem ebbe a csókba. Mikor gyorsabb tempóra váltott, egy kicsit meglepődtem. Kezeimet a derekára vezettem, majd a kanapé felé vettük az irányt. Óvatosan ledőltünk rá, majd folytattuk, ahol abba hagytuk. Apró kezeit felvezette a tarkómra, míg az enyémek a derekát simogatták. Lassan kezdtem felhúzni a pólóját, hogy ha nem szeretné, akkor megtudjon állítani. Mikor felfedeztem egy ki bőrfelületet, elvette a kezemet onnan, majd megszakította csókunkat.
- Niall mit csinálunk? - kérdezte levegő után kapkodva.
- He? - kérdeztem kábultan. - Ja... nem tudom...-esett le mit kérdezett.
- Én se... - s beállt a kínos csend. Csak egymás szemeit bámultuk, ugyanabban a pózban ahogy abbahagytuk. Kezem az övén, testem rajta, lábaink összekulcsolva.
- Kimondjam, vagy már rájöttél? - mosolyodtam el.
- Ahogy gondolod. - mosolygott Ő is
- Szeretlek! Azt akarom, hogy az enyém legyél! - suttogtam a fülébe.
- A tiéd vagyok, már a kezdetek óta. - szorított még jobban magához.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! - motyogtam nyakhajlatába.
- Én is, én is, én is! - hunyta le csodás szemeit. Gondoltátok volna, hogy 1 hónap után képes vagyok bevallani az érzéseimet? Mert én nem. Mikor megszólal csilingelő hangján, mikor nevet, mikor kecses mozgását figyelem az őrületbe kerget. Persze jó értelembe. Ilyet egyik barátnőmnél sem éreztem. soha nem voltam még szerelmes, de ha ez nem az, akkor soha tapasztalom meg. Nekem ez a lány kell, senki más.
- Na végre! Pont erre vártunk vagy egy hónapja! - hallottunk egy ismerős hangot az emelet felől, és taps kísérte. Mindketten arra kaptuk a fejünket és megláttuk Zaynt és Liamet a lépcső tetején. Zavartan másztam le Samről, majd őt is felhúztam. Paprika piros arccal néztem le a mellettem álló lányra, kinek hasonló árnyalatot vett fel az arca. A srácok mosolyogva figyeltek, majd Liam súgott valamit a banda rosszfiújának, majd elhagyták a helyszínt.
- Hát ez kínos volt.-húzta el a száját. Nevetve öleltem meg, amit természetesen viszonzott. Fejét a mellkasomba temette, míg én nyaka és válla közötti részbe rejtettem el arcom. Olyan volt nekem Sam, mint egy díler, az illata pedig az én drogom.
-Gyere nézzünk filmet.-húztam a tv előtti szekrényhez. Leültem a földre, s magammal húztam Sam-et is. Nézegettük a DVD-ket, és mindketten mást választottunk. Ő egy vígjátékok, míg én horrort. Mosolyogva nézett rám, miközben beharapta a száját. Ellenállhatatlan volt. Nyomtam egy csókot ajkaira.
-Először az utána pedig ez.-mutattam először az választottjára, majd az enyémre. Bólogatott, majd kiment a konyhába. Addig betettem a lejátszóba a CD-t és hoztam le plédet. Mire visszaértem Ő egy nagy tál popcornal a kezében ült a kanapén. Elindítottam a filmet, majd befészkeltem magam a lány mellé, aki boldoggá tud tenni. Átkaroltam a vállát, mire a mellkasomra döntötte a fejét. Így nézte a filmet, én pedig őt.
Harry szemszöge:
El sem tudjátok képzelni, mennyire megváltozott az életem, mióta ismerem Őt. Soha senki iránt nem éreztem ilyen erős vonzalmat, mint mikor a közelemben van, vagy csak meghallom a nevét. Mellette akarok lenni és megvédeni mindentől és mindenkitől. Még magamtól is, mert félek, hogy fájdalmat okozok neki, vagy megbántom. Nem szeretném, hogy szenvedjen.
Ma vagyunk egy hónaposak, és különlegessé akarom tenni ezt a napot. Megszerveztem mindent, s csak remélni tudom, hogy nem szúrok el semmit.
A telefonom 9:02-őt mutat, így kikászálódok az ágyból, elballagok a szobámhoz tartozó fürdőhöz és megmosom az arcom, utána a fogaimat tisztítom meg. Visszasietek a szekrényemhez, majd egy fehér póló és egy fekete nadrág után keresgélek, s mikor megvannak felkapom magamra.
-Jó reggelt!-köszöntem, majd a reggeli kakaómat kezdtem csinálni.
-Reggelt.-motyogta Leeroy.
-Neked is.Mész valahova?-érdeklődött.
-Ashleyhez.-válaszoltam. A poharammal az asztalhoz mentem, s leültem az egyik székre.
-Ihlyen korhán?-kérdezte teli szájjal
-Ma vagyunk egy hónaposak.-feleltem büszkén.
-Gra...tulálok!-nyelte le a falatot, majd megveregette a hátam.
-Kössz haver. Na és veled mi van?-kérdeztem, s a számhoz emeltem a poharam. Apró kortyokat ittam, mert forró volt.
-Hát tudod, tegnap a parkban voltam és ő is. Elakartam neki mondani, de....
-Nem mondtad el?-akadtam ki. Megígérte, ha lesz alkalma, mindent bevall.
-Befejezhetném?-kérdezte, mire bólintottam.-Szóval, nem mondtam el, mert nem engedte. Azt mondta, sok a fotós, ezért idehoztam. Aztán megcsókoltam.-itt elpirult.- A kanapéhoz mentünk...
-Nem kellenek a részletek.-vágtam közbe.
- És Zayn meg Liam rajta kaptak.-mosolyogva öleltem magamhoz, majd visszatértünk eredeti tevékenységünkhöz. Miután megittam a kakaóm, a bejárat felé mentem. A cipőm felvétele és a kocsikulcsom felkapása után, kiléptem az ajtón, de még visszakiabáltam.
-Elmentem,, majd jövök, vagy nem!-mondtam, s bepattantam a kocsimba és a barátnőm(!!!) háza felé indultam. Az út gyors volt, nem tellett bele 10 perc sem, és parkoltam is le. Megcsörgettem Samot, hogy nyissa ki, s mikor megtette két puszival üdvözöltem, levettem a cipőm és Ash szobájába mentem. Mikor beléptem, nem tudtam visszafolytani mosolyom.
Mivel még aludt, ezért lementem a nappaliba.
-Ashley?-nézett rám Sam csillogó szemekkel. Elmosolyodtam, mire a tv-t néző lány arca pirossá színeződött.
-Alszik.-mondtam, majd a villanykörte megjelent a fejem felett.-Segítesz reggelit csinálni?-kérdeztem.
-Mit szeretnél?-kérdezte, s konyhába mentünk.
-Hát...fogalmam sincs.-húztam el a szám.
-Palacsinta, gofri?-húzta fel a szemöldökét.
-Az első.-húztam győzedelmes vigyorra a szám.
-Megtudod csinálni?-válaszként bólogattam.
-Csak a hozzávalókat nem tudom hol vannak.-elindult a szekrények felé, s mindent elővett, amire szükségem van.
-Majd jövök.-mosolygott, majd elhagyta a helységet. A tálat magam elé húztam, a lisztet és többi hozzávalót, pedig beleraktam sorjába és kikevertem. Mikor kész lett a palacsintasütőt feltettem a tűzhelyre, s amikor már elég meleg volt egy pici olajat tettem bele, hogy ne ragadjon le, majd belefolyattam a tésztát.
A felénél járhattam, mikor Sam visszajött.
-Megcsináljam őket.-mutatott a kész palacsintákra.
-Azt megköszönném.-dobtam fel egyet.
-Milyen legyen?- nyitott ki egy szekrényt, majd rám nézett.
-Mindegy, de csinálnál pár nutellásat?
-Aha.-nyújtózott fel az üvegért. Már indultam volna el, hogy segítsek, de addigra már levette. Elvett egy kanalat, majd egy külön tányérra csinált 10(?) palacsintát, majd egy másikra elkezdte a többit.
** ** **
Egy tálcával egyensúlyozva megyek fel a lépcsőn, a folyosón át a barátnőm szobájáig. Halkan nyitok be, s mikor meglátom szuszogó alakját, újra elmosolyodok, majd mellé lopakodok. Az ételt s italt leteszem az éjjeli szekrényére és az ágyára ülök. A hátát kezdem el simogatni, de semmi reakciót nem ad, így a nevét is elkezdem mondogatni. Semmi. Folytatom az előbbi tevékenységet. Semmi. Még mindig semmi. Az arcához hajolok, a pici puszikat adok az arcára, homlokára, orrára, szájára. Apró mosoly bujkál ajka szélén, és így elárulta, hogy ébren van. Nem hagyom abba és egy hosszú reggeli csókban részesítem.
-Jó reggelt!-mosolygok, s az arcát kezdem el simogatni. Megdörzsöli barna szemeit, majd rám néz. Hatalmas mosolyra húzódik ajka.
-Neked is.-ül fel törökülésbe. A szekrényhez nyúlok, megfogom a tálcát és Ash ölébe teszem.
-Ezt neked csináltam.-nézek bele gyönyörű íriszeibe, mely boldogságot sugároz.
-Köszönöm.-hajol oda, ügyelve, hogy ne borítson ki semmit, s egy édes csókban részesít. Mikor elválunk, felemel egy palacsintát, majd a szájához emeli. A számat beharapva figyeltem, ízlik-e neki. Felnéz rám, majd elemeli az ételt ajkától.
-Mi az?-dönti oldalra a fejét. Megrázom a fejem, mire megismétli ugyanazt a mozdulatot, de most bele is harap. Kérdő pillantásokat küldök felé, mire még szélesebb lesz mosolya, s felém tartja. Beleharapok én is, majd nyugtázom, hogy jó lett.
-Gyere ide.-ütögeti meg maga mellett a takarót. Átmászok rajta, s közben adok egy puszit ajkaira. A paplan alatt összekulcsoljuk lábainkat. Ashley etetni kezd, így én is megfogok egy nutellás palacsintát és a szájához rakom. Egymást etetve fogy el az összes étel, amit Sam odarakott. A kezembe veszem a narancs levet és azt is a szájához emelem. Megforgatja a szemét, de óvatosan a pohár alsó szájára helyezte ajkait és apró kortyokat iszik. Mikor elég volt neki én is ittam egy keveset, majd visszatettük a szekrényre. Az ágy háttámlájának döntöttem a hátam, Ash pedig a fejét mellkasomra helyezte. A haját simogatva néztünk egy-egy pontot a falon. A nap még csak most kezdődik.
