29.rész

Sziasztook.!!
Huhh...hát el sem tudom hinni, hogy mindjárt a 30(!!!). résznél vagyunk. Megszeretném köszönni mindenkinek aki elolvasta/komizott/feliratkozott/pipált. Tudom, hogy nem vagyunk sokan a jelek szerint, de nekünk akkor is sokat jelent ez a pár ember is. Így a végére elszeretném mondani (mint mindig), hogy hagyjatok magatok után valami életjelet. Jó olvasást mindenkinek.!!
                                                                                                     by:Petra

29.rész
Ashley szemszöge:
Az idegösszeroppanás szélén állok. Niall elment -nem tudom hova, a lányok sírnak, én meg nem tudom mit csináljak. Zayn felhívtam, hogy jöjjenek ide a srácokkal, csak azt nem tudom, hogy apuéknak szóljak. Mert ha nem szólok az lesz a baj, ha szólok, akkor meg az.
-Mi történt?-rontottak be a srácok. Mind a négyen döbbenten nézték a lányokat, akik vörös szemekkel néztek vissza rájuk. A tekintetemet visszavezettem a bézs színű falra, s tovább gondolkoztam. Még láttam, hogy Liam és Louis odamennek a barátnőikhez, Harry az unokahúgához, Zayn pedig csak tehetetlenül álldogált. Nem foglalkoztam velük, csak azon kattogott az agyam, hogy mi történhetett. Sam szórakozik velünk -mert hogy volt már ilyen, hogy eljátszotta, hogy elrabolták, s pár nap után jött haza-, vagy tényleg elrabolták. Ha viszont elrabolták, akkor az elkövetőnek vagy elkövetőknek nem lesz hosszú életük amit élhetnek. De mi a legvalószínűbb hely, ahova elvihették, s biztosak benne, hogy nem találjuk meg? Egy erdő közepén álló kis faház? Vagy valami eldugott romos épület? Lehetséges. És most ha egy mesében lennék lennék, megjelent volna a fejem felett egy villanykörte, hogy van egy ötletem. De, ha elmondom a srácoknak, vagy valaki másnak, akkor nem engednék. Szóval megvárom azt a pillanatot, hogy egyedül legyek, vagy Hannahval. Ő biztos, hogy segíteni fog. És ha megtámadnak megtudja védeni magát. Tudjuk egymást is védeni, s ha beválik a tervem, akkor hamarosan itt lesz újra velünk.
Gondolatmenetemben egy kéz zavart meg a hátamon. Oldalra fordítottam a fejem, s Zayn-nel találtam szembe magam. Magához húzott, majd nyugtatólag a hátamat kezdte el simogatni. Bevallom, nem rá számítottam, de Ő még rám se nézett. Nem tudom mi a baja, vagy mit csináltam, de én nem fogok bocsánatot kérni.
-Minden rendben lesz.-próbált nyugtatni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Megráztam a fejem, majd a vállára hajtottam.
-Semmi sem lesz rendben.-suttogtam, miközben egy pillanatra a göndörkére tévedt a tekintetem. Minket néz. Feltűnés mentesen elfordítottam a buksim, s szemeimet újra a falnak szenteltem. A tervem tökéletes fejben, már csak megvalósítani kéne.

Már nem bírok nyugton maradni. Nem akarok csak itt tétlenül ülni. Mi lesz ha túl késő lesz? Azt sem tudom pontosan ki rabolta el.
-Mindjárt jövök.-bújtam ki a kreol bőrű fiú öleléséből, s a mosdóba mentem. Megkerestem a gyanúsítottam telefonszámát, majd kiírtam egy zsepire. Aztán gyorsan kikerestem Ádi nevét, majd tárcsáztam. Pár csörgés után felvette.
-Ash? Hajnalok hajnala van, mit akarsz?-szólt bele egy álmos, rekedtes hang.
-Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de segítened kéne.-suttogtam, nehogy meghalljanak.
-Miben?-kérdezte, én pedig elmagyaráztam a tervem rá eső részét. Igaz, nem mondtam neki semmit erről az egészről, de belement és ír egy smr-t ha kész. Elköszöntem tőle, majd lehúztam a wc-t, hogy hiteles legyen, s visszamentem a nappaliba.
-Minden rendben?-ölelt át újra Zayn.
-Nem, de miért?
-Több, mint 10 percig bent voltál.-tájékoztatott.
-Öhm..-kezdtem bele, de inkább csak megrántottam a vállam. Újabb várakozásnak nézek elébe. Azért remélem, hogy gyorsan el tudja intézni, s azt is, hogy Samanthanak nem esik semmi baja.
-Niall hol van?-kérdezte hirtelen Liam.
-Elment megkeresni Samet.
-De hát London nagy és az is lehet, hogy nem itt van.

Niall szemszöge:
Az utcákon rohangáltam ide-oda, mint egy megveszett kutya. Az emberek biztos hülyének néztek. Amelyik utcába tudtam benéztem. A sikátorokat végig jártam, s megállítottam azt a pár embert, akik éjszaka itt mászkáltak, hogy nem e látták Samet. Mutattam róla képeket, de mindenki azt mondta, hogy nem látta. Most pedig itt vagyok A Parkba egy padon, s azon töröm a fejem, hogy hol kereshetném, vagy hogy mit csinálhatnék. Kevesen vannak az utcákon, mindenki a családjával van, így a szemtanúra is kevés az esély. Úgy döntöttem, hogy felhívom a többieket, hogy kaptak e valami hírt. Danielle volt az első név a hívás listámba, mert vele beszéltem utoljára, így őt hívtam.
-Niall? Hol vagy? Micsinálsz? Ugye jól vagy?-záporoztak felém kérdései.
-Dani jól vagyok, itt vagyok A Parkban. Van valami hír?-kérdeztem.
-Nem, de Ashley lelépett. Nagyon furcsa volt.
-Szerinted ők tervelték ki?
-Nem hiszem. Ő is nagyon ideges. Én szerintem valamit megtudott, csak nem akar minket beleráncigálni, belekeverni.
-És Hazz nem is állította meg?-kerekedtek ki a szemeim.
-Nem, azt mondta, hogy ha elakar menni akkor menjen.
-Összevesztek.-jelentettem ki.-Danielle?
-Igen?-mondta halkan.
-Még Eleanoréknál vagytok?
-Igen, gyere ide te is. Együtt kitalálunk valamit.-nyugtatott.
-Rendben, 10 perc.-mondtam, majd letettem.
Ahogy mondtam, 10 perc elteltével már a kanapén ülök és mindenki gondolkozik, hogy, hogy találhatnánk meg.

Ashley szemszöge:
Arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telóm. Kivettem a zsebemből, majd megnyitottam az sms-t. Ádám küldte át a címet. Szóval a tervem egyik fele sikerült. Már csak rajtam múlik.
-Öhm..nekem most el kell mennem.-mondta, majd választ sem várva kirohantam az utcára, miután felöltöztem. Hideg volt, a szél csípte az arcom. Jobban összébb húztam a kabátom, s leintettem egy taxit. Bediktáltam neki a megadott címet és vártam, hogy megérkezzünk. Hamar leállt egy gyönyörű háznál, én pedig miután fizettem, kipattantam az autóból. Gyors léptekkel haladam az ajtóhoz, s megnyomtam a csengőt. Nem is kellett sokat várnom, mire az ajtó kinyílt, s megpillantottam a gyanúsítottamat.

28. Rész

Halihoooo!!! Emberkék, meghoztuk az új részt!!! Igen ilyen se túl gyakran lesz, hogy egy nap két rész, de most így jött ki. :D Reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog. Kommentelni, vagy valamilyen nyomot hagyni kötelező!! Köszönjük! Jó olvasást!!
                                                                                         By: Ada

28.rész
Samantha szemszöge:
Nos... nem igazán rajongtam a filmért, de Danielle boci szemeinek ki tud ellenállni? Hamarosan megérkeztek a csajok, immáron üres kézzel. Elfoglaltuk a moziban a helyünket, ( Danielle, Eleanor, én és Ashley ) s kezdődött a film. Nem tudom, hogy miért, de a szemeim Ashre vándoroltak, s észre vettem, hogy sír. Nem hangosan, csak épp, hogy szipogott.
- Ash! Ash, mi a baj? - suttogtam neki, s elkezdtem a kezét simogatni.
- S.. semmi. Minden oké, nézzük a filmet. - törölte le a könnyeit.
- Majd elmondod? Úgyis szerettem volna már beszélni veled.
- Igen, én is. - mosolyodott el halványan.
***
Miután vége lett a filmnek elmentünk egy étterembe vacsorázni. Én a kedvencemet ettem: rántott sajt, burgonyapűre, halrudakkal és tartármártással. Mennyei volt!! Mikor mindenkinek megtelt a pocakja együtt ballagtunk Eleanor házába.
- Csajok! Nem aludnátok itt?? - nézett kutyaszemekkel a göndörke.
- Hát... végül is még tart a nap, nem? - vigyorogtam. - Ash! Felhívom anyuékat, biztos megengedik. - bólintott majd bementek a házba.
Én kint maradtam és tárcsáztam anyut.
- Haló?
- Szia anya! Csak azért hívlak, mert Ash és én szeretnénk ma Eleanornál tölteni az estét. Ma ilyen csajos napot tartunk és még vissza van egy csomó bőgős film...
- Rendben, picinyem. Érezzétek jól magatokat!
- Köszi, anyu! Szeretlek!
- Én is, kincsem. Aludjatok jól. - s letettük. Már léptem volna vissza, ha egy kar nem fonódott volna az enyémre, s nem rántott volna el. Egy halk sikoly szaladt ki a számon, de az illető befogta, s magával hurcolt. Nagyon megijedtem. Nem láttam az arcát, hisz háttal volt nekem. A kezén bőrkesztyűt viselt. Könnyeim hullottak a félelemtől.
- Ne sírj, drága! Csak a te érdekedben teszem. - s egy zsebkendőt nyomott az arcomba, amitől elvesztettem az emlékezetemet.

Danielle szemszöge:
- Hol van már Sam? Azt mondta egy telefon, nem kéne már itt lennie?? - aggódtam.
- Hmm... nem tudom, Sam okos lány, biztos, csak azt akarja, hogy úgy aggódjunk érte ahogy most te. - nevetett Ash. - Mikor kicsik voltunk, mindig ezt játszotta velem. Egy idő után úgyis előjön.
- És mi van, ha elment Niallel? - tette fel a második lehetséges kérdést El.
- Az is lehet. - nyugodtam meg egy pillanatra. - De ha itt hagyott minket én nem tágítok, beolvasok neki. Csajos napnak beszéltük meg, erre elmegy... - durcáztam. Nos igen. Nagyon megkedveltem Samet, mintha a tesóm lenne. Nagyon aranyos és értelmes lány, de van amikor elveszti a fejét és mi pont azért vagyunk itt, hogy gatyába rázzuk. Bevallom én még egy kicsit nyugtalan vagyok. Nem akartam a lányoknak mondani, mert megint azt a választ kapnám: nyugi van Dani, túlzol!
- Elmegyek wc-re mindjárt jövök. - mentem a helységre. Elővettem a telefonom és tárcsáztam Niall számát. Biztos, ami biztos.
- Haló? - szólt bele a szöszi álmos hangon.
- Szia, Niall én vagyok. Sam veled van? - tértem a tárgyra.
- Nem, nincs. Nem úgy volt, hogy csajos napotok van? - ásított.
- De. Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Csak azért kérdem, mert még nem jött vissza és azt hittük, hogy lelépett veled. De nem, akkor mindegy.
- Várj! Azt akarod mondani, hogy Sam eltűnt? - hangja mély és aggódó lett.
- Nem, nyugi van. Nincs semmi baj. Lehet elment valami esti boltba kajáért. Majd hívunk. Jó éjt. - s leraktam a telefont. Nem akartam, hogy Niall is aggódjon. Pláne ha az egész csak tréfa, a lányok kiröhögnének, hogy mennyire betojtam...
- Ilyen  sokáig? - húzogatta El a szemöldökét.
- Nézzünk filmet. - tereltem el a témát.
- Nem kéne Samet is megvárni? - nyugtalankodott El.
- Jó hívjuk fel... - adta be a derekát Ash. Kimentünk az udvarra és elkezdtük csörgetni. Hirtelen zenére lettünk figyelmesek, s meg is találtuk a forrását. Sam telefonja... ajjaj...
- Lányok!! - uralkodott el rajtam a félelem.
- Sam... - aggódott most már a Ashley is
- Te jó ég! Én mondtam, én mondtam!! - kezdtem el sírni.
A telefont egy bokor aljába találtuk meg betörött képernyővel. Mindenkin eluralkodott a pánik. Az első, ami eszembe jutott az Niall... újra kezembe vettem a telefonom és már hívtam is...

Niall szemszöge:
Már rég aludtam, amikor a mobilom hangosan elkezdett csörögni. Sam énekelt, igen Ő a csengőhangom. A kijelzőn Danielle száma villogott. Értetlen arccal vettem fel.
- Na elő került?? - mosolyogtam.
- Niall... - hangja elcsuklott.
- Igen? - kezdtem aggódni.
- Nem!! Niall, Samantha eltűnt!! Itt vagyunk kint a kertben és csak a törött mobilja van meg... nem tudjuk hol van. Niall, annyira félek, hogy baja esik. Gyere ide, kérlek siess! - sírt a telefonba.
Na nekem csak ennyi kellett. Kinyomtam a mobilt, s rohantam az ajtóhoz. Feltéptem a kocsi ajtót, s teljes gázzal mentem El lakására. Mikor odaértem, a lányok a kanapén ültek és sírtak.
Tipikus lányok, na mindegy...
- Hol van? - ingerült voltam, s a szavakat is durván vágtam nekik oda.
- Niall, kérlek nyug..
- Nem nyugszom le!! Hol van?? Hová ment?? Mi a fészkes fene történik itt?? - ordítottam.
- Nem tudjuk, Niall! Mi is annyit tudunk, amennyit te!! Higgadj le és gondolkodjunk, hogy merre mehetett. - persze... most nekem pont gondolkodni van ingerem...
- Már csak azt kéne - s kiszaladtam az ajtón, remélve, hogy megtalálom életem szerelmét.

27.rész

Halihóó.!!!
Meghoztam a kövi részt, s ha elolvastátok írjatok komiba véleményt és ha tetszett iratkozzatok fel ;) Jó olvasást.!! :)
                                                                                       by:Petra

27. rész
Ashley szemszöge:
Kocsiba pattanva barátom háza felé indultunk. A fülig érő mosolya engem is mosolygásra késztetett. Arcvonásai kisfiús kinézetett keltett. Ahogy rakoncátlan fürtjei keretezik arcát, homlokát, miközben mosolyog megjelennek gödröcskéi, s gyönyörű szép zöld szeme, ami a smaragdhoz hasonítható, elképesztően csillog. A boldogság csak úgy árad belőle, de egy pillanat alatt fagy le arcáról a mosoly, s tűnik el íriszeiből a ragyogás. Tekintetemből jól tükröződik az értetlenség, az ijedség és az aggódás. Kezeimet rögtön az ő kezeire tettem, mire egy pillanatra rám néz, de aztán gyorsan visszavezeti tekintetét az útra. Nem szólalok meg, hisz ismerem már annyira, hogy tudjam, ha akarja, majd elmondja, csak a hüvelykujjammal simogatom a sebváltón lévő kezét. Az út alatt nem szólunk egymáshoz, csendbe burkolózunk.
A kocsi lassít, majd végleg megáll a srác garázsába, a többi autónál. Idegesen vágja ki, majd be az ajtót és gyors, hosszú léptekkel indul be a házba. Utána haladok, de nem érem utol. Láttam még, hogy a szobájába megy, így én is oda indulok. Lenyomom a kilincset, de nem nyílik ki az ajtó, így lefejelem azt.
-Harry, kérlek nyisd ki!-szóltam halkan, de olyan hangosan, hogy meghallja.
-Menj innen!-fúlt el a hangja.
-Te akartad, hogy átjöjjek, most meg elküldesz?-röhögtem fel kínomban.
-Ja..-szólt halkan.
-Tudod mit? Menj a francba! Velem te ne játszadozz!-ütöttem egyet az ajtóra, majd lementem a lépcsőn, ki az ajtón, azt jó hangosan becsapva hagytam el a ház területét. Lassan andalogtam, s azon morfondíroztam, mi történhetett. Hisz másodpercek alatt változott meg. És, hogy én vagyok e a hibás? Megfordult néhányszor a fejemben. Szerintem minden jogom megvan azt feltételezni, hogy én csináltam valamit, mert elküldött.Nem kertelt, kimondta. Menj innen!-vísszhangzik a fejemben. Vajon hogy gondolt? Menjek el a szobája elöl? Menjek el a házából? Menjek el az életéből? Menjek el most...vagy örökre? Lépjek csak úgy ki? Mikor beköltözött a szívembe?Nehéz lenne..de ha ezt szeretné, én megtenném. De akkor engem ne is keressen! Egyáltalán keresne? Vagy talán...eltúlzom az egészet? Mindegy, majd ha hív, beszélünk, léptem be a házba. Csak a konyhában ég a villany, s miután leveszem a cipőm, elbaktatok a helységig. Meglepetésemre (vagy nem) Niallt pillantom meg, aki éppen egy szendvicset készít. Intek neki egyet, majd előveszek egy bögrét, és neki állok kakaót csinálni. Felhúzott szemöldökkel kíséri mozdulataimat, de nem szól. A pultra felpattanva -a kész finomsággal, miután kivettem a mikróból- kezdem kortyolni a meleg italt. Jóleső érzés fut végig a torkomon, mikor a barna folyadék elér odáig. Az üres bögrét a mosogatóba teszem, majd a kanapén elhelyezkedve, benyomom a tv-t.
Meglepődve tapasztalom, hogy valaki megérkezett. Lassan jön be a helységbe, s helyet foglal mellettem. Csak a tv-t lehetett halkan hallani, ő többször is szólásra nyitotta száját, de hang nem jött ki. Kinyomtam az elektronikus készüléket, s perceken keresztül a sötét képernyőt vizslatom, majd én szólalok meg előbb.
-Apa?-fordítottam felé a fejem, s megvártam, míg rám figyel.-Anyu mikor jön?
-Anyád meg Rob? Három nap múlva.-válaszolta.
-Nem lesz neked fura mással látni?
-Nem, mert anyád a múlt és én Christy-t szeretem.-válaszolta halvány mosollyal.
-És minden megvan már?
-Igen, de nem erről szeretnék veled beszélni, hanem a Harryvel való ,,kapcsolatodról".-mutatott idézőjelet az utolsó szónál.
-Mit szeretnél tudni?-sóhajtottam, mert tudtam addig úgy sem hagy békén, míg nem válaszolok. Makacs mint a lánya, s most Jessre célzok.
-Mikor, hol, hogy történt?-kérdezte.
-Öhm...több, mint 1 hónapja, buli után pár nappal. Hát igazából, így előtte idegesített, de jól elvoltunk, aztán a bulin is sokat együtt voltunk és hát...na érted.
-Értem, csak egy kérdés még ás mehetsz aludni. Szóval lefeküdtetek?-kérdezte, mire nagyra nyílt pupillákkal néztem rá.
-Apa!-rivalltam rá.
-Most mi van? Ez egy egyszerű kérdés volt.-rántott vállat, de még mindig várakozóan nézett rám.
-Igen egy egyszerű kérdés, ami magánügy és kínos ilyenről az apámmal beszélnem.
-Szóval igen.-következtetett.
-Úristeen nem, de hanyagoljuk a témát. Én inkább lefekszek, jó éjt.-rohantam fel a szobámba. Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd az ágyamba vetettem magam.
Reggel kipihenten ébredtem fel 12 óra előtt pár perccel. Kikászálódtam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet, majd lementem a konyhába. Mindenki a konyhába volt, s mikor megláttak Sam-nek felcsillantak a szemei.
-Akkor most már ehetünk?-nézett az anyukájára, mire ő bólintott. Leültem Jess mellé, s miután mindannyian szedtek levest, én is tettem a tányéromba. Az ebéd csendben telt, az étellel voltunk elfoglalva. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor befejeztem a kajálást, mert már korgott a hasam az éhségtől. Lassan álltam fel az asztaltól, s összeszedtem a tányérokat, amiket a mosogatóba tettem. Elpakoltam az asztalról, majd miután elmosogattam, eltörölgettem, a nappaliba mentem, ahol Sam és Cam videójátékoztak, Jess telefonozott, apuék pedig a ,,szoros meccset" nézték. Leültem Jessie mellé és én is elővettem a mobilom. Felléptem twitterre, ahol volt két üzim. Az egyik Pétertől, a másik pedig Ádámtól jött.
@Peti_Vagany üzenete: Heey, kicsi lány! Hamarosan itt van Samantha szülinapja és arra gondoltunk kimennénk hozzátok, ha nem baj. ;) 
@AdiOffical üzenete: Csáá kicsi lány! Sam szülinapjára lemegyünk és nem fogadunk el semleges választ. :D 
Mindkettejüknek írtam egy rövid választ, hogy jöhetnek, Sam örülni fog, ahogy én is. Nagyon régen láttuk egymást, s már hiányoznak. Igaz, sokan nem hisznek a fiú-lány barátságba, de a miénk az. Egyik fél sem érez többet a másik iránt. Ez nem egy béna romantikus film, ez a szín tiszta valóság.
Gondolat menetemből a csengő rángatott vissza, s mivel senki sem mozdult meg, nekem kellett. Nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról, majd elbattyogtam az ajtóig és kitártam azt. Danielle és Eleanor álll ott.
-Sziasztok! Hát ti?-köszöntöttem őket egy gyors öleléssel. Beinvitáltam őket, de megrázták a fejüket és a lényegre tértek.
-Szóval, ki van itt?-kérdezte.
-Mindenki.
-Oké, akkor szólj Jessnek és Samnek, hogy szedjék össze magukat és már indulunk is.-jelentette ki Dani, mire bólintottam egyet és visszamentem a nappaliba. Szóltam nekik, s immáron hárman mentünk a folyósóra. Felöltöztünk, s mielőtt kiléptünk volna a házból elköszöntünk.
A pláza parkolójában helyet keresünk a kocsinak és miután találtunk nagy nehezen, kiszállunk. Bemegyünk az önműködő ajtón, s a mozinál állunk meg, ahol csak pár percet időzünk, mert Hannah is megjött.
-Szóval a film amit megakarunk nézni még nem kezdődik, csak pár óra múlva. Addig vásárolunk egyet. Ezt a napot ilyen csajos napnak terveztük. Se a srácok, se Perrie senki nem zavarhatja meg. Ha valamelyikőnket hívja a pasija, vagy aki tetszik neki az kinyomja. Oké?-nézett körbe Dani, mire mindenki bólintott.
-Akkor hát induljon a csajos nap.-karoltunk egymásba, majd megtámadtuk az összes üzletet. Az elsőnek cipő boltba mentünk, ahol mindenki a magassarkúkhoz ment, én pedig Hannah-val a sport cipőkhöz. Annyi jó volt, hogy nem tudtam hova nézzek. De ez nem tartott sok ideig, mert Jess és Dani jött értünk és elrángattak hozzájuk.
-A csajos nap azt foglalja magába, hogy csak csajos cucc, csajos film, csajos beszélgetés.-rázta meg a fejét rosszallóan El.
-Jó, csak nem lehet ellenállni nekik.-mosolyodtam el.
-Most pedig kénytelen leszel.
Rengeteg mindent vettünk. A kezemben legalább 10 zacskó van. Végig jártunk mindent, és ahova lehetett bementünk. Jess gyorsan felhívta Liam-et (mert ugye Dani nem beszélhet ma vele), hogy jöjjön már ide.
Nem értette miért, és hogy mért nem a barátnője kérte meg és hogy biztos, hogy haragszik. Aztán elkezdett bocsánatot kérni tőle, hogy nem tudja mit csinált, de ne haragudjon. Kivettem a nővérem kezéből a telefont, s beleszóltam.
-Liam, csak gyere ide!-tagoltam le neki, majd bontottam a hívást.
-Lányok, én nagyon sajnálom őt. Hallottátok, hogy milyen kétségbeesett hangja volt?-temette kezeibe fejét, majd elnevette magát.
Alig 10 percet kellett csak várnunk, mikor megszólalt barátnőnk telefonja. Kinyomta neki El, majd hárman (Jess, El és én) kimentünk a parkolóba. Napszemüveget és baseball sapit viselt, de még így is felismerhető volt. Odasiettünk hozzá, mire készségesen kinyitotta a hátsó ülést.
-Felvásároltátok az egész plázát?-kérdezte nevetve, de ez nem az a híres Payne nevetés volt.
-Nem, csak egy-kétdolgot vettünk.-lenyintett Eleanor, majd indultunk vissza.
-Lányok, várjatok. Nem tudjátok, hogy Dani miért haragszik rám? Csináltam valamit?-nézett végig rajtunk.
-Nem csináltál semmit és Danielle sem haragszik rád, csak tudod a barátnőddel csajos napot akartunk tartani és azt a szabályt hoztuk, hogy nem beszélhetünk a pasijainkkal. Szóval, hiába hívtok, nem veszzük fel.-mosolygott El, majd miután végleg elköszöntünk mára, visszamentünk. Úgy beszéltük meg, hogy míg mi leadjuk a cuccokat, addig ők megveszik a filmre a jegyet. A mozihoz érve, kezünkbe nyomták azokat. Vettünk pattogatott kukoricát, nachost és üdítőt. Film kezdéséi még épp időben értünk oda, s az elején már rájöttem a címére. Vagyis elmondták, meg ki volt írva de mindegy. A burok.