#nemrész

Sziasztok.!! Mint a cím is elárulja nem résszel jöttünk. A héten nem tudtunk rèszt hozni, mert majdnem minden nap dogát írunk és tanulni kell. Ha minden igaz jövőhéten lesz. Tényleg nagyon sajnáljuk.! Kérünk titeket, hogy ne haragudjatok.!!
                             by:Petra

8.rész

Sziasztok!!! Itt van a 8. Rész is! Köszönjük az eddigi pozitív kommenteket. Remélem ez is tetszeni fog...:) jó olvasást!!!
                                                                By:Ada

8.rész:

Jessie szemszöge:

A kezemet a kilincsre tettem, végül lenyomtam. Az ajtó kinyilt és egy kócos hajú figura állt előttem. Ijedtemben kizártam és az emeletre szaladtam fel. A többiek nem értették mi bajom van. Nem sokára lépteket hallottam.
-Jess?-jött be Sam a szobámba.-Most már igazán elmondhatnád, hogy mi történt. Ki volt az a pedofilnak kinéző ember?
Nem sokára Ashley is bejött. Ő nem szólt semmit, csak megölelt. Leült mellém, majd Samre nézett.
-Jessyt már egy ideje zaklatja ez az ember. Minden hova követi és...a többit gondolom kitalálod.
-De  miért nem szóltál?!-rontott be Zayn.
Nagyon meglepődtem. Láttam az aggodalmat a szemében.
-Én...én nagyon féltem...-csordult ki a könnyem.
Zayn oda jött hozzám és megöltelt. Ekkor benyitott Perrie.
-Itt meg mi folyik? -Vonta kérdőre kedvesét.-Szóval ennyit érek neked? Tudod mit? Légy boldog azzal a kis fruskával, engem ne keress többet!- s kiviharzott.
Zayn nem ment utána, hanem továbbra is engem vigasztalt.
-Menj utána.-utasítottam.
-Majd megnyugszik.

Sam szemszöge:

Mikor láttam, hogy Jessy megnyugodott, kimentem a szobájából és a sajátomba mentem. Érdekes módon Niallt láttam ott.
-Minden redben van Jessel?-nézett rám.
-Nem tudom...most Zaynel van. De te mit keresel itt?-mentem egy kicsit közelebb.
-Téged vártalak.
-Engem? De miért?
Meg fogta a kezem és leültetett az ágyra maga mellé.
-Beszélni szeretnék veled.
-Mi a baj?-tettem a kezem a vállára.-Minden rendben van?
-Igen...azaz nem.-hajtotta le a fejét.-Van valami ami nem hagy nyugodni.
-De mi?-kezdtem aggódni.
-Hol voltatok az öcséddel tegnap?
-Tegnap? Sehol.
-De igen, mert láttunk a srácokkal. Nagyon vidám és szép voltál.
-Ja, hogy az! A stúdióban voltam.
-Minek?-faggatott tovább.
Már majdnem válaszoltam, de nem akartam elmondani, hogy énekelek.
-Miért érdekel ilyen hirtelen? Olyan furcsa vagy.
Egy ideig csöndben ült az ágyon, majd kiment. Nem értettem a viselkedését. Valami rosszat mondtam?

Már esteledett amikor a fiúk hazamentek.
-Sam. Nem megyünk ki deszkázni?
-De igen!-s felrohantunk a gördeszkánkért.
Majdnem sötét volt, de azért lehetett látni. Fel-le száguldottunk a dombokon.
-10 perc pihenő!-ültem le egy padra.
Ash is leült és elkezdtünk beszélgetni.
-Nem tudod mi volt ma Niallel?
-Nem. Miért történt valami?
-Hát...nem tudom. Amikor bementem a szobámba ott ült az ágyamon. Megfogta a kezem és odahúzott maga mellé. Elkezdett faggatni, hogy hol voltam tegnap olyan csinosan öltözve. Mondtam hogy a stúdióba. Amikor megkérdezte, hogy minek nem válaszoltam. Furcsállottam ezt a sok kérdést és megkérdeztem, hogy miért érdeklem ilyen hirtelen. Erre nem válaszolt ő sem, csak kiment. Azóta nem szólt hozzam.
-Hm...érdekes. hozzám se szólt Harry. De ezen nem érdemes rágódni. Na menjünk haza.-szállt fel a gördeszkára.
-Oké. -Mondtam bágyadt hangon.
Annyira nem figyeltem az utat, hogy valakibe beleütköztem. Mind a ketten egymásra estünk.
-Sam?-kérdezett egy ismerős hang.
-Adam?-szálltam le róla.-Ne haragudj.
Felsegítettem, majd leporoltuk magunkat.
-Mit csinálsz te erre felé?
-Épp haza indultam. És ti?
-Mi is.-mosolyogtam.
-Köhöm...Sam?-nézett értetlenkedve Ash.
-Ja, persze. Adam, ő itt Ash a nővérem és legjobb barátnőm egyben. Ash, ő itt a menedzserem.
-Örvendek.
-Szint úgy.-fogtak kezet.
-Nos, ha megbocsáltotok nekem most mennem kell.
-Persze. Nekünk is.-tettem a lábam a deszkára.
-Majd még beszélünk. Sziasztok.
-Szia.
-Szia. Nem is mondtad, hogy ilyen helyes.-indultunk haza.
-Ugyan már!
Mikor haza értünk, felmentem a szobámba, majd a fürdőbe. Mikor vissza mentem a hálóba, leültem az ágyra és a laptopomat vettem elő. Egy kicsit még facebookoztam,majd hamar álom jött a szememre. Niall volt a képben. Amikor először fogta meg a kezem, amikor először ölelt és csókolt meg. Mese szerű volt, de mégis megtörtént. Másnap reggel karikás szemmel keltem fel. Lementem az ebédlőbe és neki álltam reggelizni. Nem sokra rá jött Ash is.
-Hé, Sam! Elkéne menni sétálni, nem?
Nem válaszoltam.
-Sam?
Feláltam a székről és a tányéromat a mosogatóba akartam tenni, de elejtettem.
-Sam minden rendben?
Mondott még valamit, de azt már nem hallottam. Ájultan estem össze.

7.rész

Sziasztoook.!! Itt az új rész. Remélem tetszeni fog.:) Komizni és feliratkozni még mindig ér.:p
                                                                                           by:Petra

 7.rész

Niall szemszöge:
Amikor Harry mondta, hogy az a lány bizony Sam, nagyon meglepődtem.
-Jó, de menjünk már, mert elkésünk a fotózásról. - szólt közbe Liam. Nem foglalkoztak tovább a dologgal, de engem nem hagyott nyugodni. Hamar odaértünk. Zayn leparkolt a helyszínen, ahol pár fotós várt ránk. Nem foglalkoztunk velük, inkább kipattantunk a kocsiból és befelé vettük az irányt. Bent elkisértek minket az öltözőnkbe, ahol sminkesek, stylistok és fodrászok voltak. Amint megláttak, szóltak, hogy üljünk le egy-egy székbe, majd kezelésbe vettek. Liam lett legelőször kész, utána Harry, én, Louis, majd végül Zayn. Elvezettek egy teremhez. Beléptünk rajta és a terem végén megpillantottuk Pault, a menedzserünket. Éppen a fotóssal beszélgetett (ezt csak onnan tudom, hogy fényképezőgép volt a kezében).Intett, hogy menjünk oda. Eleget tettünk kérésének és átsétáltunk. Paul bemutatott a fotóst, aki elmondta, hogy mennyire örül nekünk, majd elkezdtük a munkát. Megkaptuk a kellékeket, majd elkezdtünk pózolni a kamerénak. Persze a hülyéskedés sem maradhatott el. Egy kis idő múlva kiküldtek átöltözni, meg megigazították a hajunkat. Visszamentünk és mikor beléptünk, egy kislányt láttunk meg, akinek a kezében egy hatalmas, sárga maci volt. Odamentem elkérni a pöttömtől a plüssöt, majd szóltam Camilla-nak (ő a fotós), hogy csináljon egy képet.

Jessie szemszöge:
Ashley megigérte, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni, de a szobájában a TV előtt bealudt, így gondoltam elmegyek egyedül. Felkaptam a cipőm ls elindultam a közeli parkba. Ott a gyerekeket néztem, ahogy egymással játszanak vagy éppen a kutyájukkal. Semmi gonduk sincs, boldogok. Aztán átvándorolt a tekintetem a szerelmes párokra. Mindenki vidám volt, kézen fogva és mosolyogva beszélgettek egy padon vagy sétáltak. Egy olyan pár volt akiknek a hangulata felhős volt. Ők éppen eszekedtek. Nem zavartatták magukat, a park közepe táján a lány sírt és kiabált, míg a srác próbálta nyugtatni és könyörgött. Egy kicsit még néztem őket, majd áttértem az idősekre. Beszélgettek, sétáltak, a padon ültek és galambot etettek. Így látszatra boldognak tűnnek. De csak látszatra.
Visszatérve az én gondolatmenetemre. Mióta idejöttünk Ash nem is foglalkozott velem. Nem féltékeny vagyok, csak hiányzik a kishugom. Hiányzik a sok hülyéskedés, amit csak együtt -Ash, Sam és én- csináltunk, hiányoznak az esti beszélgetések, a sétálások és az összes program,amit együtt csináltunk.Úgy érzem, hogy más már sokkal fontosabb neki, mint én. Ott van neki a tánc, Sam, Hannah, a srácok és az ő barátnőik. Amikor anyuval éltünk, nem voltak titkaink egymás között. Mindent megosztott velem, még azt is, ami nem is volt érdekes. Úgy érzem titkol valamit. Nagyon jó volt a kapcsolatunk. Talán ez az út csak tönkre tette és eltávolított minket egymástól. És ez van Sammel is. Vele is nagyon jó volt a kapcsolatunk. A hugomnak tekintettem, ő pedig a nővérének. Elmondott mindent. Segítettem nekik, amit csak tudtam. A lányokkal minden alkalmat megragadtunk, hogy hülyéskedjünk. Mindig megvédték magukat és társait, ezért is szerették őket annyira a suliban. Mindenki velük akart barátkozni, kivéve három lányt. Tudjátok olyan lányok minden iskolában vannak, igazi pláza cicák. Olyan ciki-ha-egy-ruhát-többször-veszek-fel, nem-eszek-sokat-nehogy-elhízzak, akik pompon lányok voltak és a foci csapat kapitánya kellett nekik, csak azért, hogy menők és népszerűek legyenek. Szóval én büszke vagyok a hugaimra. Mind arra amit tettek, amit elértek, amit el fognak érni és akik valójában lettek. Erősnek mutatják magukat. Ez legtöbbször sikerül is nekik.
Apu. Hát aput nagyon régen láttam. Csak telefonon beszéltünk.Jó volt újra látni.Nagyon...
- Szia cica, van gazdád? - állt elém egy srác. Felálltam a padról, kikerültem, majd elindultam haza fele.Nem rajongok az ilyenért  - Na most hova mész? Csinálhatnánk valamit. - húzódott perverz mosoly a  szájára.Undorító egy alak.Nem is foglalkoztam vele, inkább mentem tovább. - Na megállj!-mondta, majd megfogta a csuklóm és húzni kezdett.Hiába próbáltam kiszabadulni, nem ment.Erősebb volt.Egy sikátorig vitt, majd megfordult és velem szemben volt.A nyakamat kezdte csókolgatni,miközben a derekamat simogatta. Egy pillanat alatt a keze levándorolt a fenekemre és megmarkolta. A könnyeim patakokban folytak le az arcomon, majd az államnál lecsöppent a földre. A megfelelő alkalmat vártam, ami el is érkezett. Megrúgtam a legféltettebb ponját. Ahogy sejtettem összegörnyedt és elengedett. Ahogy csak bírtam futottam.Út közben neki mentem valakinek. Egy ,,Bocsi" dobtam felé, majd futottam tovább.
- Jess! - kiálltott utánam. - Állj már meg! - kiabállt.Nem foglalkoztam vele, ahogy bírtam csak futottam. Amikor megláttam a házunkat, fellélegeztem, de nem álltam meg. A szobámig mentem, ahol becsaptam az ajtót és rávetődtem az ágyra. A könnyeim még mindig versenyt futottak arcomon. Nagyon megijedtem. Ha nem tudtam volna elszökni, akkor...Nem Jessie! Ne is gondolj rá!-szidtam magam. Hogy eltereljem a figyelmemet, előkerestem egy filmet, majd betettem a lejátszóba és leültem az ágyra.  A hátamat az ágyam háttámlájának támasztottam és úgy néztem a Nagy fiúkat.Egyszer csak csengettek.Mivel nem volt kedvem kimenni a biztonságot nyújtó szobámból, hagytam, hogy rátapadjanak az idegesítő kütyüre. Lábdobogást hallottam, majd abba maradt az ,,zene". Még több lábdobogás, majd nyomódik a kilincsem és valaki ba szeretne jönni. Egy a bökkenő. Zárva az ajtó.
- Jess! Légyszi nyisd ki.-szólalt meg először a hugom. Nem válaszoltam és abban reménykedtem, hogy egy idő után megunják és elmennek.
- Kérlek engedj be minket. - kérlelt Zayn?! Most sem válaszoltam.
- Mi történt? Láttuk, hogy sírtál, ahogy futottál ki a parkból. - mondta Louis.
- Nem lényeg. - vontam meg a vállam, de ugye ezt nem láthatták.
- Dehogy is nem. - vágta rá Harry. Szóval a srácok vannak itt.
- Jajj srácok, nem mondja el, akkor menjünk. Hagyjuk hagy öregedjen meg ott bent. - beszélt Perrie, akinek a hangjában felfedeztem némi undort.
- Dehogy megyünk el! - mondta Liam, majd elkezdtek dörömbölni az ajtón. - Ha nem jössz ki mi megyünk be. - fenyegettek meg. Nem nagyon érdekelt mit akarnak.  - Szeretnél valamit? Egy pohár vizet?  Jó sok kaját? - kérdezte Niall.
- Csak egyedül akarok lenni. - válaszoltam nekik.
- Jó. Lent leszünk a nappaliban. - mondták és hallottam, hogy lemennek. Visszakoncentráltam a TV-re. Amikor vége lett, kivettem a DvD lejátszóból és visszatettem a helyére. Az ablakhoz mentem, kinyitottam, majd szippantottam egyet a friss levegőből. A tájat kezdtem el kémlelni. Házak minden hol, a fák egy - két helyen. Emberek sietnek hazafele, mert esőre áll az idő. Meguntam, így becsuktam a nagy őveget, majd elmentem fürdeni. Gyors volta, így hamar le tudtam feküdni.
Másnap reggel a korgó gyomromra keltem, így kimásztam az ágyból és ahogy voltam - francia bugyi, hosszított póló, amit aputól vettem el és kócós haj:p - úgy mentem le a konyhába. Elkezdtem tojástántottát és gofrit csinálni. Nagyon jól nézett ki. Kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra, majd benyomtam a távirányítóval a televízíót és kerestem egy értelmes adót. Nem mondanám értelmesnek, de az egyiken Scooby Doo ment. Nagyon jó vagy Jessie. 20 évesen ezt a mesét nézed. Gratulálok.-gondoltam magamban.
- Jó reggelt!-köszönt Liam.
- Reggelt!-motyogtam. Várjunk csak .Liam? Itt? - Hát te?
- Hát én. - mosolygott. - Este amikor vége lett a filmnek késő volt, így Ashley felajánlotta, hogy aludjunk itt. - magyarázta.
- Ühüm.
- Szeretnél beszélgetni? - kérdezte.
- Asszem...most is azt csináljuk. - nevettem el magam. Erre ő csak megfogott egy párnát és elkezdett ütni vele. Nem hagyhattam magam, így én is kézbe vettem egyet és elkezdtünk párnacsatázni.

  

 - Itt meg mi folyik? - kérdezte valaki a hátam mögül. Mindketten megdermedtünk. - Párnacsata? És engem meg kihagytok? Na azt már nem. -mondta apa(?) mire fellélegeztünk és folytattuk ott ahol elkezdtük.A végén mindhárman kidőltünk. Liam lecsúsztatta magát a kanapén, míg apa fejjel lefelé volt, a fejem pedig apa hasán és így néztük tovább a Scoby Doo-t és Bozontot. Hangos nevetésre kaptuk fel a fejünket, de így apa leesett és én is estem vele.

- George! Én még nem áttalak így. - nevetett Louis. - Ilyen laza vagyok aztán kész. - változtatta el a hangját.

- A lányommal és Liammel hülyéskedtünk. - vágott kiskutya pofit. - Amúgy is szabadságon vagyok. - jelentette ki.

- Igen. - mondta, majd közelebb jött. Liammel lepacsizott, majd engem megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. Úgy döntöttem csinálok a többieknek is reggelit, ezért a konyha felé vettem az irányt. Ők is azt kapták amit én. Felkelt mindenki, és leültek enni. Mikor végeztek Sam és Ash elmosogattak és eltörölgettek. Éppen beszélgettünk, amikor megszólalt a csengő. Sam anyuja ment ajtót nyitni, és szólt, hogy engem keresnek. Felálltam a kanapéról és odamentem az ajtóhoz. Amit ott láttam lesokkolt...

6.rész

Halihóóó.!!! Íme a 6. rész. Reméljük tetszeni fog.Jó olvasást.!

                                                                                        by: Ada és Petra*.*

6.rész

Samantha szemszöge:

- Vizibombaaa! - kiáltotta Niall, majd belecsobbant a medencébe. Néhány másodperc múlva már kint is volt a feje a vízből.

- Upsz... - nézett rám meglepődve. - Ne haragudj, nem volt szándékos. Tényleg! - oda jött hozzám egy törölközővel és elkezdett szárítani.

- Oké,oké, nem haragszom, de egyedül is megtudom magam törölni. - mosolyogtam rá és kivettem a kezéből a törcsit.

- Hé, Niall! Fogd vissza magad! - kiáltott Hazz. Elpirulva egymásra néztünk Niallel, majd hírtelen felálltam.

- Öhm...bemegyek felveszek valamit.

- Ne már! Hiszen te még nem is fürödtél... - ragadta meg a derekamat a szöszi.

- Ne,ne,ne,ne! - fogtam meg a karját, de esélyem sem lett volna kiszabadulni...beledobott a vízbe. Gondoltam megtréfálom, s nem mentem fel egy darabig. Később láttam, hogy egy zöld kockás nadrágú srác (azaz Niall) utánam ugrik. Behunytam a szemem, hogy hihetőbb legyen az atrakcióm. Odaúszott hozzám, majd megfogta a kezem. Fura érzésem támadt. Valami a számra tapadt, s levegő buborékolt körülöttem. Meredten nyitottam ki a szemem. Láttam, hogy az a valami Niall ajka volt. Ijedten löktem el magamtól, majd a víz felszínére úsztam. Kiszálltam a medencéből, majd egy törölközőt tettem magam köré. Hirtelen megszédültem, ezért Ash kezéhz kaptam. Közben már Niall is egy törölközővel állt a medence szélénél.
- Minden oké? - kérdezt Ash.
- Ez most mi volt? - jött közelebb Ni.
- S...semmi. - majd elkezdtem befele futni, de Perrie megjegyzését még hallottam.
- Na, ebbe meg mi ütött?Mekkora egy liba! - persze a libát halkabban mondta, hogy ne lehessen hallani.

*lakásban*

Leültem a kanapéra és a számhoz kaptam. Előjött a kép, amikor Niall ,,megcsókolt.
- Nyugi, nyugi. Az nem csók volt, csak lélegeztetni akart! Nem történt semmi. - s felmentem a szobámba, felöltöztem, majd újraa kerthez mentem.
-Ash!-kiáltottam volna, de Niall oda jött hozzám.
-Jól vagy? Mi történt a víz alatt?
-Hogy-hogy mi? Hisz te csókoltál meg!
-Én...én nem csókoltalak meg, csak azt hittem, hogy oxigén hiányod volt...De nem volt igaz?? Semmi bajod bajod nem volt?
-Nem. Csak megakartalak tréfálni amiért akaratom ellenére beledobtál a vízbe, de eszembe nem jutott hogy te...na mindegy...jól vagyok és nincs semmi bajom. Köszi az aggodást.-s villantottam egy mosolyt.
-Te kis bolond!-kacagott Niall. Ahogy elnéztem nem nagyon hatotta meg a dolog. Biztos már sok lány volt az életében.
-Hé, srácok! Ideje menni.-szólalt meg Harry. Mind a nyolcan felöltöztek, majd elmentek,

(Ash és Sam rendet raktak)

Este amikor ledöltem az ágyamra egész végig a szőkeség járt a fejemben. Minden egyes percben amikor rá gondoltam, egy kis vigyor futott végig az arcomon.
-Oké, elég! Nem akarok többet rá gondolni.
Bekapcsoltam a tv-t. Amint bejött a kép és a hang, egy dalt játszottak le. 5 kócos srác a tengerparton énekelt. Nem akartam hinni a szememnek, ezért megnéztem az előadót és a szám címét. Nem tévedtem. A One Direction What Makes You Beautyful című száma ment. Nem gondoltam volna, hogy ennyire híresek.
-Hé, Sam!-nyitott be Ash.
-Igen?
-Mi a baj? Olyan nyomott vagy.
-Emlékszel amikor a medencében nem jöttem fel a víz alól és Niall utánam ugrott? Azt hitte, hogy elájultam és...hát...megcsókolt...
-Mi?? Hogy ezek a fiúk mekkora egy...
-Miért?
-Mert képzeld el engemet meg Harry csókolt meg.
-Hol, mikor, miért?
-Amikor bementünk üdítőért, magához húzott és csak úgy megcsókolt.
-Te jó ég! De...te érzel valamit iránta?
-Hát...Nem tudom...Érzek valamit iránta, de sokszor figyelmen kívül hagyom. Nem nagyon Érdekel.-fordult el Ash.-És te?
-Szerintem igen...de nem hinném hogy szerelmes vagyok belé...Viszont kötöttünk egy egyességet.
-Milyen egyességet?
-Hogy járni fogunk egy hónapig, mert elmeséltem neki a Johnnal való kapcsolatomat. Azt mondta hogy, segíteni akar és, hogy mit szólnék hozzá, ha összejönnénk. Hát én beleegyeztem. De reggel amikor felébredtünk Niall elfelejtette.
-Akkor ezért rohantál fel!
-Igen.
-Elkéne neki mondanod, hogy mit érzel.
-Te jól vagy? Hiszen kinevetne.
-Ugyan már! Niall nem olyan.-legyintett Ashley.
-Jó, most ez nem fontos, inkább aludjunk.-döltem be a párnák közé.
-Rendben, jóéjt!-csukta be maga mögött az ajtót Ash.
-Hmm..

(Másnap délelőtt)

-Sam!-rontott be az öcsém a szobámba.
-Mi van már?-keltem fel az ágyamból.
-Az az 5 srác akik tegnap itt voltak most a tv-ben vannak.
-Mii??-rohantam a nappaliba.
És tényleg. Best Song Ever című számuk ment. Amikor megláttam Niallt a tv-ben újra hevesen kezdett dobogni a szívem.
-Nem! Eléég!! Nem akarok többet hallani róla!
Vissza futottam a szobámba, bevetettem magam az ágyba, s magamra húztam a takarót.

(Kis idő múlva)

-Ebééd!!-kiáltotta anya a földszintről.
-Na végree!-rohantam ki pizsomában.
Gyorsan leiültem a székre, mint egy kis angyal.
-Mostál kezet?-nézett rám szúrós szemekkel.
-Öhm..nem..-s mentem a fürdőbe kezet mosni. Mint a dedóban. Tudja nagyon jól, hogy mennyire szeretek enni, erre még elküld mosakodni.
-Visszatértem...tiszta kézzel.-mosolyogtam, szeretett anyámra. Már mindenki az asztalnál ült és elkezdtünk enni.
-Jessy, ide adnád légyszi a krumplit?-mutattam egy porcelán tálra.
-Persze.-nyújtotta.
-Anya, apa! Tegnap a neten találtam egy stúdiót, ahol gyakorolhatom az éneklést.
-Az éneklést??-nézett furán anya.
-Igen. A gimiben volt is egy bandánk. Na mindegy. 2-re megyek. Kívánjatok sok szerencsét!-s azzal a lendülettel bekaptam egy jó nagy kanál krumplipürét.
-Sam, elkísérhetlek?-nézett boci szemekkel Cameron.
-Egy feltétellel. Ha nem fogsz idegesíteni.
-Ígérem.
Amint befejeztük az ebédet elkezdtem készülődni. Bementem a fürdőbe, s a smink készletemet vettem elő. Egyszerű fekete szemceruzával húztam ki a szemem, és a szempillámra szempillaspirált tettem.
Nem szoktam így kicicomázni magam, de ez egy kivételes alkalom volt.
-Cam! Kész vagy?
-Igen!-hallatszott az egyszerű válasz.
-Anya elmentünk!
-Rendben. Sok sikert!
-Köszi.

(Stúdiónál)

-Samantha Cross?-kérdezett egy fiatal srác.
-Igen, én vagyok.
-Szervusz. Engem Adam Hustonnak hívnak.-ráztunk kezet.-Gyertek be. Nos, gondolom azért vagy itt, hogy menedzsert találj. Igazam van?
-Igen.-mosolyogtam a jóképű srácra.
-Nos, először is tudnom kell mit tudsz. Válassz egy dalt, s menj be abba a terembe.-mutatott a tőlünk balra lévőre. Bementem és egy fejhallgatót tettem a fejemre és a mikrofon elé álltam. Adam egy gitárt nyomott a kezembe.
-100%-os sikert biztosítok.-mosolygott rám.
Avril Lavigne-től az Everybody Hurts-t énekeltem.Amikor kijöttem a teremből, Ady tapssal fogadott.
-Nézd, itt a szerződés, ha akarod alá is írhatod.
-Ááááááááá!!! Tényleg??-öleltem meg.
-Oké,oké!-nevetett fel.-Na aláírod?
-Igen!-s fogtam a tollat s aláfirkantottam. Ismét kezet ráztunk.
-Gyere, Cam!-érintettem meg a vállát.
-Aztaa! Elképesztő voltál!-mondta, Cam.
-Na, azért nem kell túlozni.
Boldog voltam. Valahogy elfelejtettem minden bánatomat, s csak az éneklésre koncentráltam.

Niall szemszöge:

-Te nézd csak, Niall, ki van ott!-szólított meg Louis. Oda kaptam a tekintetemet, s egy igen csinos és vidám lányt láttam. Nagyon boldog lehetett, hiszen fülig ért a szája, s össze-vissza  pörgött.
-Az nem Sam?-kérdezte Liam.
-Ugyan már! Hogy lehetne ő? Láttad már ennyire vidámnak? Láttad már kiengedett hajjal és kisimnkelve?-értetlenkedtem.
-Pedig Niall az ott Samantha és az öccse Cameron-válaszolt Hazz.