24. rész

Sziasztook!! Bocsánat a sok késést, de már itt is van az új rész, úgy, hogy hajrá! Jó olvasást!!
                                                                                                   By: Ada

Sam szemszöge:
Harry és Ashley romantikázni mentek. Bevallom egy kicsit irigy voltam rájuk, de mondjuk mi is elvagyunk... mindenki befészkelte magát a tévé elé és valami értelmetlen, de vicces filmet néztünk. Gondolataim elkalandoztak amikor Niallre tekintettem. El sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Szeretem... minden porcikájával, minden hibájával és azzal a csábítóan édes mosolyával.
- Itt vagy? - lengette előttem a szőkeség a kezét.
- Aha. - mosolyogtam rá.
- Min gondolkoztál?
- Nem fontos...
- Shh! Most van a legjobb rész. - pisszegett Louis.
- Menjünk fel. - megfogta a kezemet és az emelet felé kezdett húzni.
- Aztán ha lehet akkor halkan, mert a filmet szeretnénk hallani, nem mást. - szólt utánunk. Mindenkiből kitört a nevetés egyedül mi pironkodtunk.
- Hahaha... te beszélsz? Mérföldekről lehet titeket hallani. - vágtam vissza és felmentem a szobámba.
- Szóval... min is gondolkodtál?? - ültünk le az ágyra és kezeibe vette az enyéimet. Halványan elmosolyodtam gesztusán.
- Semmin... lényegtelen. - hajtottam le a fejem.
- Naa! Mondjad! - jött közelebb.
- Csak kettőnkön. - mikor felemeltem a fejemet igéző kék szempárral találtam szembe magam. Szinte rabul ejtett. A pillangók a hasamban őrült táncot lejtettek, és a pulzusom az egekbe szökött. Hihetetlen hogy szinte minden mozdulata ezt váltja ki belőlem.
- Aha... és... mire jutottál? - ajkaink már majd nem összeértek. Egy pillanatra letekintettem az övéire és tökéletesek voltak. Nem válaszoltam csak egy gyengéd puszit nyomtam szájára.
- Arra, hogy még az életemnél is jobban szeretlek! - öleltem magamhoz.
- Én is nagyon de nagyon!! - szorított meg. Eltávolodtam de csak annyira hogy lássam gyönyörű szép szemeit. - Szeretlek! - s lecsapott ajkaimra. Olyan hirtelen történt, hogy először nem vettem a lapot, aztán leesett. Visszacsókoltam, és ennek hatására vadabbul falta ajkaimat. Lassan hátra döntött és testsúlyát rám helyezte. Kezeimet felvezettem a hátán és úgy túrtam a hajába. Ez egy halk sóhajt váltott ki belőle amin elmosolyodtam. A számról a nyakamra tért és azt kezdte óvatosan szívni. Hatalmas tenyerei derekam és a hasam tájékát kényeztették. A fellegekben éreztem magam, de egy halk hang a fejemben a földre hívogatott, mi szerint hagyjuk abba, mert nem fogunk tudni leállni meg amúgy is, ennek nem most van itt az ideje...
Amikor már a pólóm széle felfelé csúszott, kezemet az övére tettem, majd elszakadtam ajkaitól.
- Ni.. Niall! Hagyjuk abba! Ennek még rossz vége lesz! - próbáltam azért levegőhöz is jutni, de újra megcsókolt és folytatta amit elkezdett, mint aki meg sem hallotta. - Niall! - kezdtem el csikizni, mert tudtam, hogy ez az egyik gyengéje.
- Hé, hé, hé! Oké, befejeztem! -emelte fel kezeit, jelezvén, hogy megadta magát. - De annyira kívánlak! Szinte nem is sejted mennyire... Eszméletlenül szeretlek! - feküdt vissza rám és szorosan megölelt. Nem volt magánál. Látszott rajta, hogy ő is a mennyben jár.
- Én is nagyon, de ne most! - suttogtam.
Nem válaszolt, csak lefeküdt mellém. Arcát a tenyerébe temette, gondolom próbált észhez térni. Kezemet a fejemet a mellkasára tettem és odabújtam hozzá. Éreztem, hogy a szíve vagy 200-at ver ahogy az enyém is.
- Sajnálom. - mondtam alig hallhatóan, majd becsuktam a szemem.
- Nem a te hibád, én sajnálom, hogy erőlködtem. - felém fordult majd megölelt.
Egy ideig így feküdtünk, majd egy halk szuszogást hallottam. Elaludt. Már én is közel jártam míg végül magával nem ragadott az álomvilág.

Louis szemszöge:
Mikor Samék felmentek az emeletre még egy ideig néztük a filmet, majd meguntuk. Kikapcsoltuk és mindenki azon törte a fejét, hogy vajon mit csináljunk.
- Van egy ötletem. - állt fel Zayn gúnyos mosollyal az arcán. Mindenki rá figyelt, ezzel ösztönözve, hogy folytassa. - Lessük meg a gerlepárt!
Óriási mosoly terült el arcomon.
Ezt most visszakapod Samanta! Kellett neked beszólni!
- Rendben! - álltunk mi is fel.
- Fiuk! Biztos, hogy ez jó ötlet? - fogta meg a kezemet Elenaor.
- Nyugi drágám, csak benézünk. - adtam egy csókot ajkaira.
Elindultunk felfelé, Sam szobájába. Halkan megálltunk az ajtó előtt, majd elkezdtünk visszafele számolni.
- 5. 4. 3. 2. 1. és! - lenyomtuk a kilincset, de nem láttunk mást, csak a sötétben két alakot akik halkan szuszognak egymás karajaiban.
- A francba! - suttogta Liam. - Most vagy elkéstünk, vagy nem... mindegy, hagyjuk őket aludni.
Csalódottan csuktuk be az ajtót és lementünk a konyhába.
Nem értem Niallt. Hogy bírja ennyi ideig? Nem a tűrőképességéről híres. Lehetséges, hogy tényleg szereti ezt a lányt? Amióta Sammel van nincs olyan nap, hogy ne nevessen. Ez a lány csodát tett vele.

El ne felejtsetek kommentelni vagy valamiféle nyomot hagyni magatok után. Köszönjük! <3 :* :D

23.rész

Sziasztoook.!! Meghoztam az újabb részt. Megszeretném köszönni ezt a sok nézettséget és feliratkozót. <3 De inkább nem húzom az időt...jó olvasást.!!
                                                                                         by:Petra

Ashley szemszöge:
-Igen?-léptem be a házba, s Harry visszanyúlt, hogy becsöngessen (???).
-Szia Ashley, Sophia vagyok. Figyelj, Kim szólt, hogy fontos dologról szeretne beszélni velünk. Nem tudnál ma bejönni?- hadarta. Ekkor Liam lépett ki a konyha felől és értetlenkedve nézett a fürtösre. Halkan bementek a konyhába, míg én lerendezem ezt a beszélgetést.
-De, persze.-sóhajtottam, majd leültem a folyosóra.-Mikorra?
-Szuper. 3-ra, oks?-kérdezte.
-Oké.-mondtam.
-Rendben. Tényleg fontos, ne késs. Na megyek, szia.-köszönt el, s meg sem várva míg én is mondok valami ,,Szia" félét, letette. Nem fújom fel ezt a dolgot, de remélem, hogy Hazz is ilyen megértő lesz. Gondoltam magamban.
Ha már így ülve vagyok, gyorsan levettem a cipőmet, majd felálltam és a többiekhez mentem. Harry, Sam, Niall és El az ebédlőben ültek, míg Liam a pultnak támaszkodott és Louis a pulton répát evett.
-Szia.-köszöntek egyszerre. Annyira félelmetesen hangzott, hogy megálltam egy pillanatra, hisz úgy jött át, mintha valami rosszat csináltam volna. Értetlenkedve néztem körbe, hogy mi történt, de mindenki mosolygott.
-Öhm..sziasztok!-ráztam meg a fejem, majd leültem egy székre.
-Úúúgy néztél az előbb, mint aki szellemet látott volna.-nevetett Lou.
-Miért? Láttál márt olyan embert aki szellemet lát?-húztam fel a szemöldököm. Válaszként csak kinyújtotta a nyelvét, majd tovább majszolta a répáját. A göndör hajú barátomra tévedt a tekintetem, aki szomorúan nézett rám. Hát..most nem mellé ültem, mert nincs ott hely. Küldtem felé egy mosolyt, s mutattam neki hogy ott nincs hely. Erre felpattant, felkapott és visszaült az eredeti helyére. Persze, nem lett volna egyszerűbb mellém ülni..ááá nem. Na mindegy.
-Jujj, de édik.-vigyorgott El, mire én elkezdtem legyezni magam. A többiek hangosan nevettek, pedig semmi vicceset nem csináltunk. Még hülyéskedtünk egy iciri-picirit, míg végül meg nem csörrent Niall telója.
-Paul az.-mondta és kihangosította.
-Sziaaa!-köszönt bele Louis és Harry lány hangon.
-Srácok! Délután interjúra kell mennetek. Küldök majd kocsit értetek.-mondta, mire Harry bűnbánóan nézett rám.
-Rendben.-válaszolt Liam, s már csak az egyenletes sípolást hallottuk. A barátom megragadta a kezem, majd az emelet felé kezdett húzni. Bementünk a szobájába, becsukta az ajtót és leültünk az ágyára. A lábaimat törökülésbe húztam fel és csak mosolyogtam.
-Én nagyon sajnálom. tudom, hogy úgy volt, hogy együtt töltjük az egész napot és...-mondta volna még tovább de közbe vágtam.
-Figyelj. Semmi baj. Meg nekem is be kell mennem táncra. Soph hívott, hogy Kim valami fontosat akar.
-Szóval nem haragszol?-nézett a szemembe.
-Mért haragudnék? Ez a munkád.-mondtam, mire eldöntött az ágyon és megcsókolt. 1 hónap után is ugyanolyan édes voltak a csókjai, mint elsőnek. A hajába túrtam, mire felmordult egy picit, s én belemosolyogtam csókunkba, ezzel el kellett válnunk.
-Most elrontottad a pillanatot.-biggyesztette le alsó ajkát. Megrántottam a vállam és egy pimasz mosoly kíséretében egy puszit nyomtam a szája sarkára.-Ugye tudod, hogy ez nem kárpótol?

- Nem is csináltam semmit, hogy kárpótoljalak.-nyújtottam rá a nyelvem.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét. Közelebb jött, s összeérintette az orrunkat. Csak mosolyogtam és néztem tökéletes arcát, gyönyörű zöld szemeit.-Miért nézel ennyire?  Van valami az arcomon?-kérdezte ijedten Harry.
-Most meg te rontottad el a pillanatot.-kuncogtam fel.- De nekem indulnom kell. Még össze kell pakolnom a cuccomat.-leheltem ajkaira egy csókot, majd kimentem a szobából, de még vissza szóltam.-Szia.- s becsuktam az ajtót. Lementem a földszintre, ahol a többiek répás(???) mesét néztek.
-Sziasztok!-köszöntem el, amit Lou egy pisszegéssel reagált le.
-Én is megyek.-nyomott egy puszit Niall szájára Sam, majd elköszönt. Felvettük a cipőinket, s kiléptünk az utcára. Csöpögött az eső, de nem nagyon foglalkoztunk vele, hisz imádunk esőben sétálni. Csendben ballagtunk egymás mellett, nem szólva egymáshoz. Mindketten gondolatainkba temetkeztünk. Épp az járt a fejemben, hogy régen beszélgettünk Sammel úgy igazán mindenről, mikor hirtelen előttem termett és megölelt. Készségesen fontam én is köré kezeim és álltunk percekig így.
-Sajnálom.-bukott ki belőlem, ezzel megtörve a csendet.- Nem akartam. Tudom, hogy most utálsz meg minden, de tényleg ne haragudj.-suttogtam.
-Mért kéne haragudnom? Csináltál valamit? Ugye nem etted meg a szobámból a csokikat?-kérdezte kétségbeesve.
-Nem nem ettem meg semmit a szobádból, csak elhanyagoltalak. De esküszöm nem fordul elő mégegyszer.-néztem rá bűnbánóan.
-Jaj, nem hanyagoltál el. Megértelek. Olyan hülye vagy.-mondta mosolyogva, miközben eltolt magától.
-Nem én vagyok hülye, hanem te vagy túl normális.-nevettem fel. Együtt nevettünk, s újra elindultunk. A házunkig nem is álltunk meg. Míg Sam a kulcsokkal babrált, addig én elővettem a csörgő mobilom és felvettem.
-Igen?-szóltam bele. Halk szuszogást hallottam.-Haló. Szóljon már bele valaki.-vártam egy kicsit. Még mindig várok. Még mindig. Még mindig. Most már nem.- Jól van ám. Szórakozzanak mással.-azzal kinyomtam a hívást. Elindultam be, mert a barátnőm itt hagyott. Nem ám, hogy szólt volna. Minek is.
-Na? Ki hívott?- nézett rám, amint beértem a konyhába.
-Nem tudom. Nem szóltak bele. Nagyon utálom az ilyeneket.-mondtam.-Na megyek gyorsan összepakolok.-rohantam fel az emeletre. elővettem egy sport táskát és belepakoltam mindent.

 

Leszaladtam a nappaliba, ledobtam a táskám, majd a kanapéra telepedtem. Volt még egy fél órám, ezért, úgy döntöttem, hogy beszélek az esküvő helyszín tulajdonosával és lerendezek egy időpontot. Előkerestem a helyszínes papírt, a tulaj telefon számát és tárcsáztam is. Pár perc beszélgetés után, sikeresen felírhattam az időpontot. Még átnéztem, az Esküvői teendők listák, hogy nem-e tudok elintézni még valamit, de nem volt semmi olyan. Mivel a meghívókat már kiküldték, a ruhát pedig még csinálják így hátradőltem és élveztem a csendet. Ami nem tartott 2 másodpercnél.

-Neeeem!! Nem, nem, nem és nem.-rohant le az emeletről Cam, utána pedig Christi.

-Kicsim, kérlek.-könyörgött neki.

-Mi történt?-néztem rájuk.

-Azt akarják, hogy öltönyt vegyek majd fel a nagy napjukon.

-És? A fiúk többsége szexibb öltönyben, mint hétköznapi szerelésben.-mosolyogtam.

-Harry is öltönyben szexibb?-kérdezte nevetve Christi.

-Neeeem, ő...mindenhogy.-pirultam el.

-Úúúú...ezt elmondom majd neki hehe.-nyújtotta ki a nyelvét Cam, majd felszaladt az emeletre.

-Amúgy, holnap után kell mennetek a helyszínt megnézni.-mondtam.- Csak akkorra volt időpont.-tettem még hozzá. Felálltam az ülőalkalmatosságról, felvettem a cuccom, intettem egyet Christinek, majd elhagytam a házat. A táncterem felé vettem az irányt. Perceken belül meg is érkeztem. Bementem és láttam, hogy a fele csoport már ott van.

-Sziasztok!-köszöntem illedelmesen.

-Szia.-köszöntek vissza kórusban, majd a fal mellé telepedtem le Sophia mellé. Mint kiderült előttem jött nem rég. Elbeszélgettünk, s mikor már mindenki itt volt Kim elkezdett beszélni.

-Szóval Night Dance (ez a nevünk)! Felkért minket valaki, hogy legyünk a háttértáncosai, amire én örömmel bólintottam rá. Ez a valaki egy sztár és hamarosan lesz egy fellépése, ahol már mi lépünk fel.-mondta. Mindenki ujjongott és tapsolt.

-És ki az a sztár?-kérdezte Jeremy.

-Rita Ora.-válaszolta, mire már sikítások is elhagyták valakik száját. Nagyon örültem, hogy lesznek fellépéseink, mert mióta itt vagyok azóta csak próbálunk.-Jól van, akkor mindenki álljon be és elkezdjük a koreográfiát.-tapsolt kettőt, mire mindenki elhelyezkedett. Vártuk, hogy Kim utasítson minket milyen alakzatban legyünk, s elkezdje a tanítást.

~~~ ~~~ ~~~

-Gyere.-húzott Sam, Hannah és Jessie az emeletre, amint megérkeztem. A szobámba mentünk. Kikapták a kezemből a táskám és a fürdőbe tuszkoltak. Hát jó. Elkezdtem mosakodni, mikor Jessie beszólt, hogy hajat is mossak, így azt is megmostam. Törölközőbe csavarva mentem ki a szobámba, ahol egy csomó minden elő volt készítve. A kezembe nyomtak egy ruhát, s visszalökdöstek a fürdőbe. Magamra kaptam a szerelést, majd visszamentem a lányokhoz.

 A sminkem visszafogott volt (szemceruza, szemhéjtus, szempillaspirál, szájfény), hajam pedig természetes hullámokban omlott a vállamra. Egy táskát adtak még, amibe belepakoltam a pénztárcám, a telefonom, az irataimat (ki tudja alapon).
-Nem tudom minek kellett ez, -mutattam végig magamon- de köszönöm.-öleltem meg a lányokat.
-Nincs mit. De majd megérted.-mosolygott Hannah. -És remélem nem...-harapta el a mondat végét.
-Reméled nem?-húztam fel a szemöldököm.
-Mindegy nem lényeg.-legyintett, majd megszólalt a csengő.
-Na menj nyisd ki.-szólalt meg Sam. Lebattyogtam a lépcsőn, s az ajtóhoz lépve, kinyitottam azt.

-Szia.-lépett közelebb Harry.
-Szia.-suttogtam, mielőtt megcsókolt volna. Percekig faltuk egymás ajkait, mikor levegőhiány miatt el kellett válnunk.
-Gyönyörű vagy.-mért végig, mire apró pír jelent meg az arcomon.-Mehetünk?-nyújtotta a kezét. Most nem érdekel senki, így készségesen kulcsoltam össze ujjainkat és léptünk ki. Kinyitotta a kocsit, s megvárta míg beszállok. Hátulról megkerülte, majd ő is beszállt. Beindította az autót, s elindultunk.
-Amúgy hova megyünk?-néztem rá.
-Meglepi.-mosolygott féloldalasan. A fél órás úton nem beszélgettünk, Hazz a vezetésre koncentrált, én pedig a tájat figyeltem. Arra lettem figyelmes, hogy az autó lassít, majd végleg megáll. Harry kipattant a járműből, s mikor én is ki akartam szállni nem tudtam. Megvártam míg a barátom ideér, s udvariasan kinyitja az ajtót és a kezét nyújtja. Mosolyogva megfogom, mire hatalmas vigyor jelenik meg az arcán. Kiszálltam a kocsiból, s Harry egy fekete kendőt vesz elő. A hátam mögé sétál, majd eltakarja vele a látásom.
-Bízol bennem?-suttogja a fülembe. Bólintok. Megfogja a derekam és a kezem, majd lassan elindulunk. Óvatosan navigált, így perceken belül meg is állított. Levette a kendőt, s a látvány ami a szemem elé tárult lenyűgöző volt. Egy parkban voltunk, ami tele volt rakva lampionokkal, a közepén egy pokróc, mellette egy kosárral.
-Tetszik?-fürkészte az arcom.
-Igen.-fordultam meg, majd egy puszit nyomtam a szájára. A plédhez vezetett, majd mindketten leültünk rá. A kosárból elővett egy dobozt, amiben spagetti volt. Adott egy villát, s elkezdtünk enni. Egymást etettük, s egy kicsit nyálasak voltunk, de aranyos volt Hazztól. Mikor elfogyott a spagetti, elővett egy doboz epret és csokit. Mosolyogva vett ki belőle egyet, majd felém tartotta, amit én nagy örömmel megettem. Ez így ment felváltva, addig míg el nem fogyott. visszatette a kosárba az üres dobozt, majd eldöntve a földön megcsókolt. Ajkainak csoki íze, amit előszeretettel ízlelgettem. Nyelveink érzéki táncot jártak, majd végül zihálva váltunk el egymástól. A hasamra tette fejét, s együtt kezdtük el kémlelni az eget. Az ujjaimmal göndör fürtjei közé túrtam, ami egy halk morgást váltott ki belőle.
Éjfél körül értünk hozzánk. Halkan felosontunk a szobámba, Harryvel bedőltünk az ágyba, s az álmok vizeire eveztünk.