17.rész

Heey, Dears.!! Egy kicsit megkésve, de itt az új rész. Feliratkozni és komival megajándékozni ér. Jöhet pozitív/negatív egyaránt, hisz csak így tudunk fejlődni. Jó olvasást.!

                                                               by:Petra

17. rész

Jess szemszöge:
Niall távozása után, mindenki a gondolataiba temetkezett. Átgondoltam mindent. Mindent pedig az életemet jelenti. Hogy mennyi mindenért lehetek hálás a körülöttem lévő embereknek. Anyunak, hogy világra hozott, hogy gondoskodott és vigyázott ránk (még ha az utóbbi időben nem is), de legfőképp azt köszönöm neki, hogy megajándékozott egy hugicával. Ann-nek, a legjobb barátnőmnek, aki mindig mellettem volt és nem hagyta, hogy hülyeséget csináljak egyedül, aki mindig támaszt nyújtott a nehéz időkben és nem hagyott soha sem a szarban. Aztán még apunak, aki hajnali háromkor is képes volt felkelni, csak azért, hogy megtudja mi a baj, aki telefonon keresztül vigasztalt, vagy épp kamera mögött nevetett velünk. Aki sosem panaszkodott, hogy hajnalok hajnalán felkeltettük, inkább örült, hogy hozzá fordulunk minden téren. Samék anyukájának, aki nem igazán ismer minket, mégis kedves és segít mindenben. A srácoknak és a lányoknak, akik kirángattak hétköznapi életünkből és színesítik azt. Samnek, aki mindig próbálta kihozni belőlem az ,,állatot'', ki a komoly helyzeteket is képes volt egy egyszerű poénjával megoldani és aki vigyázott a húgomra, ha én épp nem voltam ott. De a legtöbbért még is Ashleynek lehetek hálás, aki a világon a legnagyszerűbb testvér. Aki megvédett a mostoha apánktól és inkább magát verette (ezt onnan tudom, hogy Rob utolsó este elmondta), aki verekedett is volna értem. De aki jól ismeri, az tudja, hogy nem ilyen, mert erősnek mutatja magát, mikor belül ordítana. Mindentől meg akarom óvni őt, Samet és Camaront, hisz most már ők is a testvéreim.
Anyuval néha-néha beszélek telefonon. Azt mondja jól van. De a hangjából nem ezt szűröm le, ha pedig rákérdezek elhárítja a kérdést.
Gondolkodásomat apuék szakították meg, kik mosolyogva léptek be az ajtón kéz a kézben.
-Gyerekek! Bejelenteni valónk van.-jelentette ki apu.
-Sam, Camaron, Zayn és Niall hol van?-kérdezte Christina.
-Sam és Cam a szobájukba a többieket meg nem tudjuk.-vonta meg a vállát Lou.
-Akkor hívjatok ide mindenkit.-utasított mindenkit apa. Ash felrohant az emeletre szólni Samantanak és Camaronnak, Liam hívta Niallt, Hazza pedig Zayn. Várakozás közben mindenki csendben volt, csak az óra kattogását és a lélegzet vételeinket lehetett hallani. Fél óra elteltével aztán megszólalt a csengő. Apu ment ajtót nyitni, majd három emberrel az oldalán jött vissza. Igen jött Perrie is.
-Üljetek le.-mutatott a kanapéra. Christi felállt és a tv előtt megálltak, hogy mindenkit jól lássanak.
-Srácok azért vagytok itt mert ti is a családunk részei vagytok a lányokkal együtt.-mosolygott rájuk Christina.
-Mint egy nagy család.-kiabálta be Louis, mire mindenki felnevetett.
-Jó, szóval elszeretnénk mondani egy nagyon fontos hírt.-nézett körbe apa.-Az a helyzet gyerekek, hogy kitűztük az esküvő napját.-mondta boldogan.
-Ááá!!-sikítottuk egyszerre az összes lánnyal, majd míg én és Ash apu nyakába, addig Sam és Cam az anyukáját ölelte meg.
-Gratulálok.-motyogtam a nyak hajlatába.
-Igen és becsüld meg.-suttogta Ashley is.
-Köszönöm lányok, sokat jelent, hogy támogattok.-ölelt szorosabban. Mikor végeztünk cseréltünk. Sam megölelte apát, mi pedig ,,anyut''. Cam volt soron, aki a kezét nyújtotta, majd így szól.
-Ha megbántod velem gyűlik meg a bajod.-figyelmeztette. Nekünk nem kellett több elnevettük magunkat.
-Renden. Vigyázni fogok rá, mint a szemem fényére.-ígérte meg.
-Úgy legyen.-veregette meg Cam apu vállát. Mosolyogva figyeltük a jelenetet, majd utána a többiek is gratuláltak. Louis volt a következő. Először Christinat ölelte meg, utána pedig aput ,,fiús'' ölelésben részesítette, miközben ezt mondta:
-Még nem késő lemondani.-erre Eleanor fejbe vágta barátját és elhúzta onnan.-Most ezt mé' kaptam?-kérdezte a fejét vakargatva.
-Tényleg nem tudod?-kérdezett vissza. Ő csak megrázta a fejét, mire a barátnője elmosolyodott és adott egy puszit az arcára, mire a srác szemei csillogni kezdtek. Átölelte barátnője derekát és így nézték tovább az eseményeket.
-És mikor lesz?-kérdeztem rá az időpontra.
-Augusztus 4.-felelték egyszerre.
-De hisz az egy hónap és itt van.-lepődött meg Sam.
-Igen.-erősítették meg.
-Segíthetünk megszervezni?-kérdezte csillogó szemekkel Hannah.
-Persze. Meg is szerettelek volna kérni titeket.-az arcáról a mosolyt nem lehetett levakarni. A mosolyt az arcomról azt hittem nem lehet eltüntetni. Hát, tévedtem.
-De van még itt valami.-szólalt meg hírtelen apa.-Szóval az esküvőre meghívtuk apádékat-fordult Cam felé-és anyádékat.-mondta. A világ is megfordult hirtelenjében. Nem hittem a fülemnek.
-Mi?-hitetlenkedett Ash.-Anyuékat is meghívtad?-hangsúlyozta ki az ,,ékat''-ot.
-Igen!?-mondta, de inkább kérdésnek hangzott.
-Jó.-csak ennyit mondott, majd lehuppant a kanapéra. Jeleztem neki, hogy menjünk, így hát felállt, majd az emelet felé vette az irányt, azon belül is a szobájába. Leült az ágyra és megpaskolta maga mellett a helyet. Vártam mikor kezd el beszélni, mert nem szerettem volna erőltetni. Pár perc múlva megszólalt.
-Nem tudom elhinni érted? Épp hogy megszabadultunk tőle, máris újra kell találkoznunk vele. Jess őt semmi sem izgatja és az sem fogja, hogy vendégségben lesz. Nem akarom megint átélni.-feküdt az ölembe. A haját simogattam, miközben válaszoltam.
-Nem kell átélni megint semmit. Amíg itt van, addig nem mászkálunk egyedül és megpróbáljuk minél messzebbre elkerülni. Minden rendben lesz.-tudtam, ha én mondom neki ezt a mondatot elhiszi.-Na de nyomás. Úgy tudom táncod lesz ma.-pattantam fel az ágyról, majd húzni kezdtem a gardróbhoz. Elővett egy laza ruhát (cica naci, trikó, sport cipő), amit egy táskába tett bele és utána választott egy egyszerű ruhát, amiben elmegy. A haját kifésülte, tett fel egy kis szempillaspirált, szemceruzát és késznek nyílvánitotta magát.
-Amúgy mikor akarjátok elmondani apuéknak, hogy együtt vagytok?-kérdeztem.
-Nem tudom. Nem igazán beszéltünk róla erről.-vallotta be. Felkapta a táskáját, majd lementünk a földszintre. Már csak Samék (apa, Christi, Cam és Sam) voltak lent, ők is félig aludtak a tv előtt. Kiléptünk a friss levegőre, ahol rengeteg jármű motorját lehetett hallani. Elköszöntem Ashtől, majd a park felé vettem az irányt. Szeretek oda járni, mert van egy csendesebb része, ahol nem igazán járnak. Leültem a szokásos helyemre, ami egy eldugottabb pad volt. Nem láttak rá az emberek, ha erre sétáltak, de én láttam őket. Felhúztam lábaimat, amit kezeimmel átkaroltam, a fejemet a térdemre hajtottam és becsuktam a szemem. Madarak csicsergését hallgattam, mikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Igen, már a tenyeremből eszik.-nevetett fel.-Csak a lányokat kell kiiktatni. Asszem' sejtenek valamit.-mondta.-Hamarosan Pablo, hamarosan.-tette le a telefont, majd elhagyta a helyszínt. Én is felálltam, majd egy Starbucks felé vettem az irányt. Egy kávét vettem és haza fele mentem, hisz nagyon elszaladt az idő

16. rész

Sziasztok!!! Meghoztuk az új részt. Bocsi a sok késést, de félév zárás és hát... na mindegy. Jó olvasást. Komikat örömmel fogadunk.
By: Ada
Sam szemszöge:
Amikor Ashley és Harry bevonultak a szobába, már akkor rosszat sejtettem. Aggódtam miatta, hisz most épült fel... jó igaz, hogy már három hete itthon van, de azért mégis... remélem nem csinál semmi hülyeséget, ami fájdalmat okozhatna neki.
- Na, azt hiszem ezek a szobában ragadtak... mit szólnátok, ha játszanánk tovább? - nyúlt Liam az üveghez. - Most én pörgetek.
Háromszor vagy négyszer pördülhetett az üveg míg végre megállt. Féltem, hogy én leszek a következő, mert nem akartam perverz feladatokat csinálni és intim kérdésekre válaszolni, ráadásul minden ruhámat magamon akartam tudni. Egy fokkal megnyugodtam amikor az üveg eleje Niall előtt állt meg.
- Nos, kedves Niall! Felesz vagy mersz? - huzogatta a szemöldökét Liam.
- Hm... merek. - emelte fel hősiesen a fejét. Olyan édes volt, akaratlanul is elmosolyodtam. Kiváncsian leste, vajon milyen feladatot kap. Nem volt megijedve, inkább várta, hogy minél előbb teljesíteni tudja.
- Ne haragudj Sam, de ezt a ti érdeketekben muszáj. - ne, ne, ne! Kérkek! Ez már rosszul kezdődik... - Niall. Csókold meg!  - tudtam... és ettől féltem a legjobban. Szeretem Niall, de ez más... Ráadásul ő nem is szeret engem, csak mint barátod. Nekem így nem kell a csókja...
- Sam? Minden rendben? Kissé elbambultál. - Lökött Elenaor oldalra.
- Hm? - néztem rá egy kicsit félve. Paradicsom vörös volt arcom, belül tüzeltem. Nem bírtam Niallre nézni. Nem akartam azt a csókot.
- Na mi lesz? Gyerünk! Vagy távozik mind kettőtök gatyája. - innen már nincs vissza út... az második csókom egy hülye játékban veszett el. Én nem ilyennek képzeltem... Lassan a szöszi felé fordítottam a fejem és a szemébe néztem, amit lehet nem kellett volna. Kezeim remegtek, s a szemeimet is alig bírtam nyitva tartani. Közeledni kezdett felém. Én egyre nagyobb és gyorsabb levegőket vettem. Mindenki tárgus szemekkel figyelt bennünket. Behúnytam a szemem. Nem bírtam figyelni, mit tesz velem. Az egyik pillanatban ajkakat éreztem az... arcomon (?) Szemeim kipattantak, s karomon kezeket éreztem. Pár másodpercig tartotta ajkát arcomon, de ez épp elég volt ahhoz, hogy újra elpiruljak. Mikor elengedett újra a szemembe nézett és várta a reakciómat. A levegő izott körülöttünk.
- Hé, hé, hé! Mi volt ez? Mi csókot kértünk nem puszit! Újra! - kezdett kiabálni Louis, de ő sem bírta ki, hogy ne nevesse el.
- Srácok! Én már éhes vagyok... nem eszünk valamit? - kérlelte a többieket Niall.
- Te mikor nem vagy az? Na jó... moat az egyszer megúsztátok, de köbetkezőre nem! - mondta komolyan Liam. Niall kezet nyújtott és felsegített a földről. Mosolyogva megköszöntem kedvességét és mindannyian a konyhába mentünk. Ekkor Harry és Ashley jöttek le az emeletről.
- Na, mi van gerlepár? - huzogatta Louis a szemöldökét. - Mi jót csináltatok?
- Ashley táncolt nekem és hát... a legjobb táncos, akit valaha láttam. - karolta át az említett derekát.
- Mi az, hogy eddig láttál? Hány lány táncolt neked eddig? - szabadult ki karjaiból.
- Egyedül te és ez nekem pont elég volt. Te minden lányt helyettesítesz. - csókolta meg barátnőmet.
- Komolyan mondom menjetek szobára! - szólt közbe Zayn.
- Na együnk már, mert éhen halok. - nyavajgott Niall.
- Te mikor nem? - nevettem. - Együnk pizzát. Könnyű elkészíteni és még finom is. - okoskodtam.
- Na látod ezért szeretlek. - karolta át a vállam.
- Úúú... - mindenki.
Gyorsan elengedett. Természetesen mind a ketten paradicsom pirosak lettünk.
- Könyörgöm együnk már! - rohantam a hűtőhöz. Kivettem a pizzát és beraktam a sütőbe. Mikor megfordultam Niall és a többiek sutyorogtak. Mi ez valami összeseküvés?
- Miről beszéltek? - mentem oda hozzájuk.
- Semmi fontosról... csak hétköznapi. - válaszolta Harry.
Feltűnt, hogy a szőkeség ma nagyon csendes...
- És mi volt az a hétköznapi téma? - húztam az agyukat.
- Mint már mondtuk lényegtelen. Na, mikor lesz kész a pizza? - jött oda Ash hozzám. Niallre néztem aki csak a földet bámulta. Fura volt ez a srác. Talán titkolna előlem valamit?
- Sam! - mikor barátnőm kimondta a nevem Niall egyből rám elete tekintetét, melynek hatására elkaptam a szemeimet róla.
- Hmm? Ja nem tudom. Most raktam be egy 10 perce. -fordultam a sütő felé. - Ömm... mindjárt jövök. Figyeljetek a pizzára. - s felmentem a szobámba.Elővettem. Laptopom és írni kezdtem.
Ha a barátaid a hátad mögött beszélgetnek és amikor számon kérem őket, a szeretett srác csak a padlót bámulja, akkor azt mire véljem? Mit titkolnak előlem? Azt mondják hétköznapi téma. De én ezt nem hiszem el. Mi van ha valami rossz dolog történt, amiből ki akarnak hagyni? Niallel megbeszéltük, hogy nem titkolózunk egymás előtt. De... hiszen én is megszegtem az igéretem... nem mondtam el neki... nem mondtam el, hogy... szeretem. 
Ekkor nyitott be az említett srác.
- Minden rendben? - ült le mellém.
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem. Mit... mi az amit nem mondtok el nekem? - szemeből aggodalom és féltés áradt. Lehetett látni, hogy Niall meghatódott.
- Már mondtuk, hogy semmi fontosról. - tette két a vállamra. Ilyen esetekben a nyakába ugrottam volna, hogy ne lássa elpirult arcomat, de most nem tettem. Még csak el sem pirultam. Mérges voltam, de nem csak Niallre. Mindenkire. Levettem kezét a vállamról és az ajtó felé kezdtem tolni. Féluton megálltunk, mert megfordult.
- Menj ki! Egyedül akarok lenni. - néztem a szemébe. Majdnem elbőgtem magam, de türtőztetnem kellett magam.
- Nem akarok. Veled akarok lenni! - ez a mondat zene volt füleimnek, de hamar eldobtam, amikor eszembe jutott, hogy összesküdtek mögöttem. Nagyon jól tudják, hogy előttem mindeki csak titkolózott, s ki nem állom a hazugságokat.
- Én meg nem! - néztem komolyan a szemébe. - Utoljára kérlek. Menj ki.
- Oké. Felfogtam. Vigyázz magadra! - s kiment az ajtón. E...ezt mire mondta?

Niall szemszöge:
- Mikor akarod már végre elmondani neki?- Louis.
- Ki fogsz futni az időből és akkor már késő lesz. - Asley.
- Menj! Mondd el neki. - lökött oldalba Harry.
- Miről beszéltek? - jött oda hozzánk az említett lány.
Végem...
- Semmi fontos... Csak hétköznapi... - válaszolt helyettem Harry.
Szemeimet a földre szegeztem. Nem bírtam a szemébe nézni.
- És mi az a hétköznapi téma? - mosolygott.
- Mint már mondtuk lényegtelen. Na, de mikor készül el a pizza?
Nem válaszolt.
- Sam!
Észrevettem, hogy engem nézett mindvégig.
- Hmm? Ja, nem tudom. Most raktam be 10 perce. Öm... mindjárt jövök. Figyeljetek a pizzára! - s felszaladt a szobába. Mi ütött belé. Figyeltem minden léptét, de nem állítottam meg.
- Niall menj már utána és mondd el neki! Be fog sértődni és el fog küldeni. Ugye ezt nem akarod? - szinte már üvöltövtött velem Asley.
- Nem... - s utána mentem. Nem akartam elmondani neki. Még nem voltam rá kész. Féltem a visszautasítástól, vagy mit tudom én...
- Minden rendben? - tettem kezemet a vállára.
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem! Mit... mi az amit nem mondtok el nekem?
Ahogy nézett szíven ütött. Most mit mondjak neki? Jaj, Istenem! Most segíts!
- Már mondtuk, hogy semmi fontosról. - fürkésztem a reakcióját. Hirtelen megfogta a kezem és lelökte a válláról. Itt nagyon megijedtem. Felpattant és az ajtó felé kezdett tolni. Megbántottam... el kell neki mondanom. Muszáj!  Megfordultam, hogy szembe kerüljek vele, mire elengedett
- Menj ki! Egyedül akarok lenni! - szemeiben könnyek gyűltek össze, ami erőt adott nekem.
- Nem akarok! Veled akarok lenni! - folytatni akartam, de közbeszólt.
- Én meg nem! - a szívem kihagyott egy ütemet, amikor ezt kimondta. Minden erő amit az előbb szereztem, elszállt. Egy szerencsétlen alaknak éreztem magam. - utoljár kérlek. Menj ki!
- Oké, felfogtam. Vigyázz magadra. - s kimentem a szobából, egyenesen le a lépcsőn. Összeszedtem a holmiaimat és a bejárat felé indultam.
- Niall hova mész? Nem várod meg a pizzát? - kérdezett Ash.
- Nem. - válaszoltam szemeimet törölgetve.
- Hé, öcsi minden rendben? - jött oda Harry.
- Nem. Látni se akar. Azt mondta nem akar velem lenni. - ekkor törött el a mécses.
- Hé, hé, hé! Te most bőgsz? Hogy érted, hogy nem akar veled lenni? Elmondtad neki?
- Ne... nem... ezért haragudott meg. Kiakart rugni a szobájából, de én azt mondtam, hogy nem akarok elmenni, mert vele akarok lenno, erre a szeme vágta, hogy ő meg nem. - fakadtam ki.
- És te ugye, nem hagytad ott? - Zayn.
- De igen. Azt mondtam vigyázzon magára és lejöttem. Bocsi srácok, de most megyek. Majd később bepótoljuk a pizzát tizenegyen. Sziasztok. - indultam meg, de visszarántottak.
- Mi az hogy tizenegyem? És Samantha? - láttam Ash szemében az aggodalmat de csak megrántottam a vállam és kimentem. Hallotam, ahogy még utánam kiabálnak, de nem figyeltem. Beszálltam a kocsiba és elhajtottam.

15.rész

Heeeyhóó everybodyyy.!!Nem akarom húzni az időt, szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy  ha tetszik a rész/blog iratkozz fel és kommenetelj.Neked pár kattintás, de nekünk nagyon sokat jelent.Jó olvasást.!!

                                                                                                 by:Petra

15.rész

*~*~* 3 héttel később *~*~*

Ashley szemszöge:
Három hét telt el azóta, mióta kiengedtek a kórházból. Harryvel a kapcsolatom tökéletes. Nagyon nagy köztünk az összhang, boldogok vagyunk. Aztán mindent szép sorjában. Liamék és Louisék is nagyon jól elvannak. Niall és Sam még mindig nem jöttek össze, de dolgozunk rajta. Mindenki be van vonva, rajtuk és Perrien kívül. Hamár szóba jött, próbáljuk megfejteni, hogy ,,csak'' kihasználja, vagy meg is csalja. Több telefont is kapott, amit ,,véletlen'' valamelyikünk hallott. Jess meg éli az életét Hannahval együtt.
-Nézzünk filmet.-mondta Niall Mindenki beleegyezett, úgyhogy mi lányok bevonultunk a konyhába kukoricát csinálni, rágcsálni valókat és üdítőket pakoljunk ki, a fiúk filmet választanak, míg Zayn Perriet hívja át.
-Kitaláltam valamit.-szólalt meg hírtelen Hannah, mikor Sam kiment. A lányokkal érdeklődve figyeltük, és a tekintetükkel azt sugalltuk, hogy folytassa, majd mindent szép sorjában elmondott.
-Juj ez beválhat.-ujjongott El majd elővette a telóját és pötyögni kezdett.-Írtam Lounak.-mosolygott. Kivittük a cuccokat, leraktuk az asztalra, majd elfoglaltuk a lányokkal a helyeket. A fiúk is eldöntötték, hogy milyen filmet akarnak, így leültek mellénk. Pár perc múlva Sam is visszaért pokrócokkal. Minden párnak adott egyet, Hannahnak, Jessnek, Niallnek meg magának pedig külön jutott. Körülnézett, szemével helyet keresett.Talált is kettőt. Egyet Zayn mellett, a másikat pedig az ír barátunk mellett. Így hát az utóbbihoz ült. Én ültem a kanapé szélén, mellettem Harry, Liam, Dani, Hannah, a másikon Jessie, Louis, El, Zayn és majd Perrie fog, a harmadikon, pedig kizárásos alapon Niall és Sam. Mindketten az ülőalkalmatosság két legtávolabbi részén ültek. Majd megtörik a jég.-gondoltam magamban. Louis elindította a filmet, ami a Péntek 13 volt. Felhúztam a lábaimat, Harry átdobta karját a vállamon, majd közelebb húzott magához és belepuszilt a hajamba. Ettől az apró gesztustól rázott ki a hideg és lett paradicsom piros az arcom. Nem néztem rá, csak halványan elmosolyogtam. Ekkor megszólalt a csengő.
-Majd én.-pattant fel Zayn. Hallottuk, hogy köszön a csajnak, majd pár perces némaság után megjelentek kézen fogva.
-Sziasztok.-köszönt Perrie. A fiúk odaköszöntek neki normálisan, míg mi lányok csak nyögtünk valami ,,Heló" félét. Elfoglalták a helyüket,  majd néztük tovább a filmet.
Próbáltam a filmre koncentrálni, de nem ment. Csak a TV-ből szűrődött ki hang, így a gondolataim visszaterelődtek oda, amit pár órára sikerült elrejtenem agyam legapróbb zugába. Álmaimban, ha egyedül vagyok, vagy ha csak nem kötik le a figyelmem állandóan lepereg, ami két nappal ezelőtt történt. Minden apró részlet, kép kocka, az elkövetőm. Igen emlékszem rá.
Fekete haja a homlokához tapadt, a vágytól elsötétült szeme csillogott, valószínüleg a sok alkoholtól. Világos, már szinte fehér bőrét kiemelte fekete öltözékével. Helyes volt, olyan rossz fiús. Vezető típusú. A legtöbb lány biztos megfordul utána.
A hideg is kiráz, ha csak rá gondolok. Elmélkedésemből  Hazz suttogása zavart meg. Zavart? Örülök, hogy nem kell arra gondolnom.
-Minden rendben?-kérdezte.Hangjából aggodalmat véltem felfedezni. Mosolyogva bólintottam, fel néztem rá és egy apró puszit nyomtam a szájára.Ő is elmosolyodott, majd újra a tv-nek szentelte figyelmét. Hirtelen Perrie-nek elkezdett csörögni a telefonja, így kiment a konyhába.
5 perc után Niall már nem bírta kaja nélkül (mindent megevett) és nyavalyogni kezdett, hogy éhes de nem akar lemaradni a filmről, ezért hozzak neki kaját. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Miért én?
-Mert csak.-magyarázta meg, a szerinte elfogadható választ. Szóval felálltam és a konyhába indultam, amikor is meghallottam Perrie hangját.
-Én ezt nem bírom. Mindenki egy barom. Zayn meg állandóan áthív ezekhez. Folyton velem akar lenni. Egyszerűen megfojt.-nyávogott a telefonba.-Persze, hogy én nem dobhatom, akkor én leszek a rossz. De ő meg nem akar szakítani, hiszen szeret. Bármit megtenne értem. Elviselhetetlen? Rendben.-hallgatott el. Már nem hallottam hangokat, ezért úgy csináltam mintha nem tudnék semmiről. Benyitottam, elvettem egy zacskó chipset és egy zacskó mogyit, majd ezekkel mentem vissza. Nem foglalkoztam Perrie kérdő tekintetével, rá se néztem. Ebben az egészben csak Zaynt sajnálom, mert ez a nő csak kihasználja. A csajokkal már összefogtunk és megpróbáljuk leleplezni. A tervünk egyszerűnek tűnik, de korán sem az.
Este fél nyolcat mutat az óra. A filmnek vége, Zaynnék már elmentek haza. A többiekkel a kanapén ülünk és látványosan unatkozunk. Nem tudom mikor mondjam el nekik, de először a lányok fogják megtudni. Egy gyenge érintést éreztem a felkaromon, ami Harry simogatását jelentette. Örülök, hogy összejöttünk, csak félek a rajongóktól. Már a kórházban beszéltünk róla, s ő megértette. Most alakul ki a kapcsolatunk, még nagyon friss és ez túl korai lenne.
-Hé!-kiáltott fel Niall.-Játszunk felelsz vagy merszet.-adott egy ötletet. Persze az összes fiú bent volt, azon kívül még Hannah. Hiába tagadná Styles vér folyik az ereiben. Aztán én is beszálltam, majd lassan mindenki. Liam elszaladt egy üvegért és kezdődhetett a játék.
-Szabályok. Ha nem válaszolsz, vagy nem csinálod meg a feladatot vetkőzhetsz.-világosított fel mindenkit Louis. Liam kezdte a pörgetést, ami Eleanornál állt meg.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte.
-Felelek-válaszolt magabiztosan a lány.
-Oké, akkor mond el hányszor feküdtetek le.-mosolygott szélesen. Ez most komoly?? Eleanor arca piros árnyalatot vett fel, majd megköszörülte a torkát.
-Egypárszor már biztos.-mondta zavartan.
-Nem-nem kb. hányszor.
-Liam, azt nem mondtad, hogy számmal válaszoljak. Válaszoltam én jövök.ült ki egy győztes vigyor az arcára. Liam duzzogva igazat adott neki, szóval jött az újabb kör. Az üveg Harrynél állt, meg.
-Merek.-vágta rá egyből.
-Okés. Csókold meg először szenvedélyesen, majd egyre vadabbul Ashleyt.-ismertette a feladatot. Hazz maga felé fordította a fejem, szép lassan közeledett felém és végül elérte ajkaimat. Lassú, finom csók volt, ami egy fél perc múlva átment, egyre vadabbá. Csak úgy húztuk, haraptuk egymás ajkát. Ezt a csókot a csókot a levegő hiány szakította meg. Zihálva váltunk el egymástól. Még adott egy puszit a számra és pörgetett. Több kör lement így, mikor egyszer csak rám mutatott az üveg.
-Felelsz, vagy mersz húgi?-kérdezte Jess. Ha a nővérem mond feladatot, az nem lehet olyan szörnyű, szóval...
-Merek?!
-Ezt most mondtad vagy kérdezted?-húzta fel a szemöldökét.
-Asszem' mondtam.
-Ó, akkor..-gondolkozott el.-Táncolj erotikusan Hazzának.-jelentette ki ünnepélyesen.
-Itt? Mindenki előtt?-vontam fel a szemöldököm. Választhattam. Vagy megcsinálom, vagy lekerül a pólóm vagy a gatyám.- Megcsinálom, de nem itt mindenki előtt.-jelentettem ki. Megfogtam Hazz kezét és a lépcső irányába vettem az irányt,
-Tudni fogjuk.-kiáltott még oda Hannah. Hát mindenki ellenem van?? Felértünk a szobámba, becsuktam az ajtót, majd a székemre leültettem az eddig csöndben maradt fiút.
-Most komolyan megteszed?-kérdezte döbbenten, mikor benyomtam a laptopom. Pár percet vártam, míg betöltődik, aztán a youtuben elindítottam egy számot és táncolni kezdtem. Soha életemben nem csináltam még ilyet, így spontán csináltam mindent. Ráztam a csípőm, a fenekem, majd a szám felénél Harryhez mentem. Beleültem az ölébe, úgy dörgölőztem hozzá, míg ajkam el volt foglalva nyakával. A fejét hátra szegte, úgy élvezte a kis játékomat. Nagyokat sóhajtott, mikor nyelvemmel a füle mögötti érzékeny pontra mentem, a kezemmel pedig a hajába túrtam. Visszatértem a nyakához, megállapodtam egy pontnál, majd szívni kezdtem. Karjai megfeszültek, szemeit leszorította, a levegőt pedig szaggatottan vette. Végig húztam a nyelvem az érzékeny ponton, ahol megjelöltem, majd nyomtam rá egy puszit. A zene véget ért, én meg odahajoltam a füléhez.
-Az enyém vagy!-jelentettem ki.
-Igen, csak a tied.-mormolta, miközben belemarkolt a fenekembe. Az emlék képek csak úgy játszódtak le, mintha a képeket diavetítés üzemmódba rakták volna.. Megfeszültem. Mozdulni nem mertem, a fejemet inkább a nyak hajlatába temettem. Nem akarok emlékezni rá. Miért nem tudom elfelejteni?