by:Ada&Petra
2013. december 31., kedd
14.rész
Sziasztok!!! Sajnos vége a karácsonynak. :( De semmi vész, itt az új rész! Jó olvasást!
By: Ada
14. rész
*Sam szemszöge*
(Niall és Sam kettesben)
Láttam Niallen a csalódottságot, s megsajnáltam. Oda mentem hozzá és megöleltem. Olyan jó volt újra megölelni, bár tudtam, ő csak barátként tekint rám. Láttam rajta, hogy kissé megszeppent, de nem értem miért. Talán túl közvetlen lettem volna? De mindig így viselkedünk egymással. Gondolataim azonnal elszálltak, mikor két kezet éreztem a derekamon.
-Azt hiszem mégsem haragszik rám annyira, mert akkor nem ölelt volna meg...-mosolygott.
-Hm?-nem értettem mire gondolt.
-Ja...semmi, csak elgondolkodtam.-húzódott el. Nem értettem viselkedését. Megint furán viselkedett.
-Minden rendben?
-Aha...nincs valami kajád?-nézett a konyha irányába. Fura...mintha zavarban lett volna.
-De, persze gyere.-indultam az említett helység felé. Elkezdtem neki valami szendvicset készíteni. Ő leült a pult előtti bárszékre és onnan figyelt.
-Sam? Lehetne egy kérdésem?-nézett mélyen a szemembe, mikor elé tettem a tányért. Nem tudtam mire véljem, de érdekelt a dolog. Vajon mit akar tudni?
-Tetszik neked most valaki?-kérdezte.
Tekintetemet azonnal elkaptam. Még csak az hiányozna, hogy megtudja az érzéseimet.
-Miért érdekel téged ilyen hirtelen?
Zavarban voltam. Nem tudtam mit válaszoljak neki. Mondjam el neki az igazat, vagy inkább ne.
-Nem tudom. Csak megkérdeztem.-nevetett. Ő cseppet se volt olyan zűrzavarban mint én. Csak édesen falatozta ennivalóját.-Te már tudsz rólam mindent. Még tanácsot is adtál. Most rajtam a sor, szóval ki vele! Tetszik neked valaki?
Mikor másodjára is megkérdezte, arcomra enyhe pír szökött. Hátat fordítottam neki, nehogy valamit megsejtsen.
-Hahoo! Igen vagy nem?-türelmetlenkedett.
-Én...én. Igen.-mondtam el végül az igazat. Gyomromban a pillangókkal már alig bírtam. Egyre több és több lett. Remegtem a félelemtől. Féltem, ha Niall megtudja, kinevet és elmondja mindenkinek. Az ujjaimat tördeltem, mikor megéreztem egy kezet a vállamon. Már az összeesés szélén voltam, mikor.újra megszólított.
-És ki az?-súgta a fülembe. Kirázott a hideg, mikor lehelete érintette nyakamat. Erőt vettem magamon és szembe fordultam vele.
-Mi...miért érdekellek? -próbáltam normálisan beszélni, kisebb nagyobb sikerrel.
-Csak, mert érdekelsz. A barátod vagyok, s mindent tudni szeretnék rólad.-arcán többé nem volt mosoly. Komoly és kíváncsi tekintettel fürkészte szemeimet. És ekkor eszembe jutott egy remek ötlet.
-Te se mondtad el hogy hívják. Mondd el s talán én is elmondom.
-De...de ez így...ez így nem jó!-vakarta meg a tarkóját. Úgy látszik, most ő volt ideges. Talán átvettem volna az irányítást? Kezdjek én is a magánéletéről kérdezgetni? Nem. Nem tudnám megtenni. Nem szeretem kínos helyzetbe hozni. Szeretlek! Csak ezt az egyetlen szót akartam hallani tőle, bár tudom, reménytelen. Elakartam terelni a témát. Mindegy hogy mire, csak ne keljen többé erről beszélnünk.
-Ashley!-jutott eszembe a barátnőm.
-Ashley? Csak nem...leszbikus vagy?-húzta el a száját.
-Mi?? Nem dehogy! Hogy mondhatsz ilyet? Ash...vajon mikor jön haza?
-Ja! Bocsi...-szegezte tekintetét a padlóra. Egy kis mosoly szökött az arcomra értelmetlenségén.
-Olyan hülye vagy!-kacagtam.
-Hé! Most megbántottál!-fonta össze karjait a mellkasa előtt.
-Jaj...ne haragudj!-mondtam nyálasan és odafutottam hozzá. Egy bocsánatkérő-puszit nyomtam arcára és vártam, vajon mit reagál.
-Azt hiszed ezzel el van intézve?-nézett szúrósan a szemembe.
-Miért mit akarsz, mit tegyek még?-eddig elég szokott neki lenni egy puszi. Csókoljam meg, vagy mi? Tiszta bolond. Teljesen összezavar.
-Hm... Engedd hogy 10 percen keresztül csikizzelek.-húzódott széles vigyor az arcára.
Mi van?? Engedjem meg, hogy 10 PERCEN KERESZTÜL CSIKIZZEN??? Én azt nem bírom ki...de...de érte megteszem. Nem akarom, hogy haragudjon rám, még akkor.sem, ha tudom, hogy nem komoly. Kitudja mire képes amikor alszom...:D
-Re...rendben.-indultam a nappaliba.
Niall szorosan jött utánam, s mikor leültem a kanapéra, egyből rávetette magát. Nem tétovázott, egyből belekezdett. Én csak kacagtam és kapálództam. Nagyon csikis egy lány vagyok, s nem bírom sokáig. Niall ezt természetesen tudta. Már vagy 3 perce csikizett, amikor a bejárati ajtó hirtelen kinyitódott. Ott állt Ash, Harry, Elenaor, Louis, Zayn és Liam. Niall lovagló ülésben ült rajtam, a kezeimet lefogva. Elég ciki egy helyzet volt. Az ajtóban lévőknek az álluk leesett. A szökeség leszállt rólam, a tarkóját kezdte piszkálni.
-Komolyan mondom nektek, menjetek szobára! -nevetett fel Zayn.
-E...ez nem...az aminek...látszik.-próbáltam mentegetőzni.-Niall, csak megcsikizett...
-Ti is összejöttetek?- kérdezett Ash.-Hisz ez tök jó. Végre te is meg...
-Csak barátok vagyunk.-vágtam barátnőm szavába, mielőtt valami meggondolatlant tudott volna mondani. Tisztában voltam a tudattal, de mégis fájt kimondani.
-De az előbb...
-Louis! Tényleg csak barátok vagyunk.-erősített meg az Ír srác is.-De...hogy, hogy mi is? Kijár még kivel?
Igen ez valóban érdekes...kikről beszélt Ash?
-Tada!-fogta meg Harry az előbb említett lány kezét.
-Szóval...ti...együtt vagytok?-vártam a bólintást barátnőmtől, amit meg is kaptam. Hatalmas nagy vigyor terült el arcomon. De jó neki. Ő már együtt van a kiszemeltjével...én még mindig nem. Nincs merszem elmondani Niallnek az érzelmemet. Tudom, hogy mást szeret, ő maga mondta, hogy tetszik neki egy lány, s elég nyíltan beszélt a kapcsolatukról.
-Gratulálok!-öleltem meg Harryt is és Ashleyt is.
-És te Niall? Te nem mondtad még el a lánynak, hogy szereted?-ez a kérdés szíven ütött. Harry szájából olyan furán hangzottak. Egy kis gyengeség volt szavaiban(?)
-Öm...Khm...Nem.-hajtotta le a fejét.
Szóval még nincs barátnője... Egy kis remény csillant fel bennem, de tudtam hülyeség... Én csak egy elcseszett béna csaj vagyok, akin esélytelen hogy Niall Horan szemei megragadjanak...
Niall szemszöge:
Nagyon elszégyelltem magam, hogy még mindig nem mondtam el érzéseimet a szerelmemnek. És a legrosszabb, Sam ezt végig hallotta. Annyira elakarom neki mondani, de valamiért úgy érzem még nincs itt az idő. Már kihúztam belőle, hogy tetszik neki valaki, de még úgy igazán nem vagyok benne biztos, csak sejtem, hogy én vagyok az a személy.
By: Ada
14. rész
*Sam szemszöge*
(Niall és Sam kettesben)
Láttam Niallen a csalódottságot, s megsajnáltam. Oda mentem hozzá és megöleltem. Olyan jó volt újra megölelni, bár tudtam, ő csak barátként tekint rám. Láttam rajta, hogy kissé megszeppent, de nem értem miért. Talán túl közvetlen lettem volna? De mindig így viselkedünk egymással. Gondolataim azonnal elszálltak, mikor két kezet éreztem a derekamon.
-Azt hiszem mégsem haragszik rám annyira, mert akkor nem ölelt volna meg...-mosolygott.
-Hm?-nem értettem mire gondolt.
-Ja...semmi, csak elgondolkodtam.-húzódott el. Nem értettem viselkedését. Megint furán viselkedett.
-Minden rendben?
-Aha...nincs valami kajád?-nézett a konyha irányába. Fura...mintha zavarban lett volna.
-De, persze gyere.-indultam az említett helység felé. Elkezdtem neki valami szendvicset készíteni. Ő leült a pult előtti bárszékre és onnan figyelt.
-Sam? Lehetne egy kérdésem?-nézett mélyen a szemembe, mikor elé tettem a tányért. Nem tudtam mire véljem, de érdekelt a dolog. Vajon mit akar tudni?
-Tetszik neked most valaki?-kérdezte.
Tekintetemet azonnal elkaptam. Még csak az hiányozna, hogy megtudja az érzéseimet.
-Miért érdekel téged ilyen hirtelen?
Zavarban voltam. Nem tudtam mit válaszoljak neki. Mondjam el neki az igazat, vagy inkább ne.
-Nem tudom. Csak megkérdeztem.-nevetett. Ő cseppet se volt olyan zűrzavarban mint én. Csak édesen falatozta ennivalóját.-Te már tudsz rólam mindent. Még tanácsot is adtál. Most rajtam a sor, szóval ki vele! Tetszik neked valaki?
Mikor másodjára is megkérdezte, arcomra enyhe pír szökött. Hátat fordítottam neki, nehogy valamit megsejtsen.
-Hahoo! Igen vagy nem?-türelmetlenkedett.
-Én...én. Igen.-mondtam el végül az igazat. Gyomromban a pillangókkal már alig bírtam. Egyre több és több lett. Remegtem a félelemtől. Féltem, ha Niall megtudja, kinevet és elmondja mindenkinek. Az ujjaimat tördeltem, mikor megéreztem egy kezet a vállamon. Már az összeesés szélén voltam, mikor.újra megszólított.
-És ki az?-súgta a fülembe. Kirázott a hideg, mikor lehelete érintette nyakamat. Erőt vettem magamon és szembe fordultam vele.
-Mi...miért érdekellek? -próbáltam normálisan beszélni, kisebb nagyobb sikerrel.
-Csak, mert érdekelsz. A barátod vagyok, s mindent tudni szeretnék rólad.-arcán többé nem volt mosoly. Komoly és kíváncsi tekintettel fürkészte szemeimet. És ekkor eszembe jutott egy remek ötlet.
-Te se mondtad el hogy hívják. Mondd el s talán én is elmondom.
-De...de ez így...ez így nem jó!-vakarta meg a tarkóját. Úgy látszik, most ő volt ideges. Talán átvettem volna az irányítást? Kezdjek én is a magánéletéről kérdezgetni? Nem. Nem tudnám megtenni. Nem szeretem kínos helyzetbe hozni. Szeretlek! Csak ezt az egyetlen szót akartam hallani tőle, bár tudom, reménytelen. Elakartam terelni a témát. Mindegy hogy mire, csak ne keljen többé erről beszélnünk.
-Ashley!-jutott eszembe a barátnőm.
-Ashley? Csak nem...leszbikus vagy?-húzta el a száját.
-Mi?? Nem dehogy! Hogy mondhatsz ilyet? Ash...vajon mikor jön haza?
-Ja! Bocsi...-szegezte tekintetét a padlóra. Egy kis mosoly szökött az arcomra értelmetlenségén.
-Olyan hülye vagy!-kacagtam.
-Hé! Most megbántottál!-fonta össze karjait a mellkasa előtt.
-Jaj...ne haragudj!-mondtam nyálasan és odafutottam hozzá. Egy bocsánatkérő-puszit nyomtam arcára és vártam, vajon mit reagál.
-Azt hiszed ezzel el van intézve?-nézett szúrósan a szemembe.
-Miért mit akarsz, mit tegyek még?-eddig elég szokott neki lenni egy puszi. Csókoljam meg, vagy mi? Tiszta bolond. Teljesen összezavar.
-Hm... Engedd hogy 10 percen keresztül csikizzelek.-húzódott széles vigyor az arcára.
Mi van?? Engedjem meg, hogy 10 PERCEN KERESZTÜL CSIKIZZEN??? Én azt nem bírom ki...de...de érte megteszem. Nem akarom, hogy haragudjon rám, még akkor.sem, ha tudom, hogy nem komoly. Kitudja mire képes amikor alszom...:D
-Re...rendben.-indultam a nappaliba.
Niall szorosan jött utánam, s mikor leültem a kanapéra, egyből rávetette magát. Nem tétovázott, egyből belekezdett. Én csak kacagtam és kapálództam. Nagyon csikis egy lány vagyok, s nem bírom sokáig. Niall ezt természetesen tudta. Már vagy 3 perce csikizett, amikor a bejárati ajtó hirtelen kinyitódott. Ott állt Ash, Harry, Elenaor, Louis, Zayn és Liam. Niall lovagló ülésben ült rajtam, a kezeimet lefogva. Elég ciki egy helyzet volt. Az ajtóban lévőknek az álluk leesett. A szökeség leszállt rólam, a tarkóját kezdte piszkálni.
-Komolyan mondom nektek, menjetek szobára! -nevetett fel Zayn.
-E...ez nem...az aminek...látszik.-próbáltam mentegetőzni.-Niall, csak megcsikizett...
-Ti is összejöttetek?- kérdezett Ash.-Hisz ez tök jó. Végre te is meg...
-Csak barátok vagyunk.-vágtam barátnőm szavába, mielőtt valami meggondolatlant tudott volna mondani. Tisztában voltam a tudattal, de mégis fájt kimondani.
-De az előbb...
-Louis! Tényleg csak barátok vagyunk.-erősített meg az Ír srác is.-De...hogy, hogy mi is? Kijár még kivel?
Igen ez valóban érdekes...kikről beszélt Ash?
-Tada!-fogta meg Harry az előbb említett lány kezét.
-Szóval...ti...együtt vagytok?-vártam a bólintást barátnőmtől, amit meg is kaptam. Hatalmas nagy vigyor terült el arcomon. De jó neki. Ő már együtt van a kiszemeltjével...én még mindig nem. Nincs merszem elmondani Niallnek az érzelmemet. Tudom, hogy mást szeret, ő maga mondta, hogy tetszik neki egy lány, s elég nyíltan beszélt a kapcsolatukról.
-Gratulálok!-öleltem meg Harryt is és Ashleyt is.
-És te Niall? Te nem mondtad még el a lánynak, hogy szereted?-ez a kérdés szíven ütött. Harry szájából olyan furán hangzottak. Egy kis gyengeség volt szavaiban(?)
-Öm...Khm...Nem.-hajtotta le a fejét.
Szóval még nincs barátnője... Egy kis remény csillant fel bennem, de tudtam hülyeség... Én csak egy elcseszett béna csaj vagyok, akin esélytelen hogy Niall Horan szemei megragadjanak...
Niall szemszöge:
Nagyon elszégyelltem magam, hogy még mindig nem mondtam el érzéseimet a szerelmemnek. És a legrosszabb, Sam ezt végig hallotta. Annyira elakarom neki mondani, de valamiért úgy érzem még nincs itt az idő. Már kihúztam belőle, hogy tetszik neki valaki, de még úgy igazán nem vagyok benne biztos, csak sejtem, hogy én vagyok az a személy.
2013. december 24., kedd
13.rész
Halihóóó mindenkinek.Először is Boldog 1D-s Karácsonyt és Kellemes 1D-s Ünnepeket Kívánunk.
Másodszor pedig ma van Lou szülinapja. Igen, 22 éves lett. Milyen hamar felnőnek *sírás* Szóval Boldog Szülinapot Louis.
Mai Napi Teendők:
-sok répát enni
-mindenkit Kevinnek hívni
-az egyik kezedre írd fel, hogy ,,carrots" a másikra pedig azt, hogy ,,BooBear"
-hordj valami csíkosat
-legyél hülye
-mondj (fa)vicceket
Ha tetszett a rész dobj egy komit és iratkozz fel.Neked csak egy kattintás és pár szó, de nekünk sokat jelent.Jó olvasást.!!
by:Petra
13.rész
Ashley szemszöge:
Kinyitottam a szemem, de rögtön be is kellett csuknom, mert túl erős volt a fény.Lassan szoktattam hozzá a szemem, mikor hírtelen kivágódott az ajtó és Sam jött be rajta.Megszorította a kezem, majd könnyek szöktek a szemembe.A félelem, a csalódás, a megbánás és a szomorúság. Ezeket éreztem.
-Ugye nem mondtad el senkinek hogy mi történt?-kérdeztem halk, meggyötört hangon.
-Nem. Nem szóltam senkinek.-nyugtatott meg.
-Ne is tudják meg soha! Főleg Harry ne! Nem akarom hogy sajnáljanak. Nem szorulok rá.-néztem könnyes szemeibe.
-De a barátaid...bennük megbízhatsz.-szipogta.
-Igen. Tudom.-szorítottam meg a kezét.- Hálás is vagyok ezért nekik, de érts meg engem is. Ha Harry megtudja többé szóba se áll velem. Kinek kellene egy megerőszakolt fruska?
-Állj, állj, állj! Először is: Harry megértené, mert nem tudtál mit tenni ellene. Másodszor: TE NEM VAGY FRUSKA! Te egy normális lány vagy! Nem tettél semmi olyat ami azt bizonyítaná. Ashley! Térj észhez! Ha bezárkózol csak magadban teszel kárt! Nézz meg engem... Ha elmondtam volna Niallnek mit érzek, talán az enyém lehetne... De most...más lányt szeret. Aki sokkal kedvesebb, aranyosabb, értelmesebb, mint én. Ráadásul tőlem kér tanácsot. És tudod mi a legrosszabb? Miután nagy nehezen segítettem neki, elkezdett velem szórakozni! Amikor felráncigált a szobába majdnem megcsókolt...de kiröhögött, amiért teljesen elolvadtam tőle...csak játszik velem...-fejezte be szomorúan.Hogy mennyire önző vagyok!Samnek is vannak gondjai, de nekem a sajátjaimmal kell fárasztanom.Szörnyű legjobb barát vagyok!
-Sam...én...sajnálom, hogy ez történt. Nem gondoltam volna, hogy Niall ekkora nőcsábász... De akkor ezek szerint tudja, hogy szereted?-kérdeztem.
-Nem tudom, de most nem ez a fontos... Na? Akkor elmondjuk nekik?-reménykedett, hogy igent mondok.
-Először csak a lányoknak és Harrynek. Nem akarom, hogy a fiuk ezzel piszkáljanak.-vallottam be.
-Rendben. De szerintem nem fognak piszkálni. Most egy kicsit magadra hagylak. Beszélek a többiekkel is.-majd elengedte a kezemet, felállt a székről és kilépett a kórteremből.
Mikor egyedül voltam bent, akkor éreztem igazán, hogy iszonyatosan fájnak a lábaim és a csuklóm. A tegnap életem legjobb napjának indult, de a legrosszabb lett.Mennyire megtud változni egy perc alatt minden.A napom, a kedvem, az életem, minden.Az ablakon kibámulva a tájat vizslattam, míg el nem kezdett szemerkélni az eső.Pár perc múlva pedig már úgy esett, mintha dézsából öntötték volna.
Negyed óra múlva megint nyitódott az ajtó, mire ösztönösen odafordultam.A fehér tornacsukától, a fekete csőnacin és fehér pólón át a göndör fürtökig vezettem a tekintetemet, majd mikor meglátott odarohant hozzám, megfogta a kezem és magához ölelt.
-Harry...te mit...?-nem hagyta, hogy befejezzem, ajkait az én ajkaimra érintette és csókban forrtunk össze.Nem gondolkodtam, rögtön vissza csókoltam.Lassú és érzéki. Csodás és hihetetlen. Varázslatos és elképzelhetetlen. Valóságos és mesebeli. Ezekkel a szavakkal jellemezni.A ,,kicsit" hosszúra sikeredett csókunkat a levegőhiány szakította meg. Mindketten mosolyogtunk.
-Harry. Én...én nagyon szeretlek, de...de félek ha megtudod mi történt, akkor...-nem hagyta, hogy befejezzem, mert közbe szólt.
-Akkor én ugyanúgy szeretni foglak. A bulin már elakartam mondani, hogy mit érzek irántad. Amikor a közelemben vagy késztetést érzek arra, hogy megöleljelek, vagy megcsókoljalak. Nagyon szeretlek! Nem is...imádlak. soha nem szerettem még ennyire egy lányt, mint téged. Szóval mesélj életem! Mi történt?-kérdezte kedvesen, mire lehajtottam a fejem és elkezdtem mesélni.
-Este, amikor elmentél üdítőért, oda jött hozzám egy srác befogta a szám és a mosdóba rángatott. Elkezdett tapizni, és csókolgatni. Én próbáltam védekezni, de...-egy könnycsepp futott végig az arcomon,amit Harry letörölt.
-Ok.ok.ok. értem. Nem kell kimondanod.-ölelt meg.Éreztem, hogy megfeszülnek az izmai. Nem tudom meddig lehettünk így, talán perekig vagy akár órákig is, de egyszer csak elhúzódott tőlem, annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.Halványan elmosolyodott, majd egyre közelebb jött és megint megcsókolt.A kezeim maguktól indultak útnak. A vállait végig simítottam, majd a tarkójánál megállapodtak és összekulcsolódtak.Közelebb húztam magamhoz, mire elmosolyodott.
-Ashley?-nézett mélyen a szemembe, mikor elváltunk.
-Igen?-néztem rá kérdőn.
-Ezt már nagyon rég megszerettem volna kérdezni, de soha sem mertem.-vallotta be.-Szóval...-nem tudta befejezni, mert a valaki megzavarta.Akarom mondani valakik.
-Bejöhetünk?-dugta be a fejét az ajtón El, Dani, Jess és Hannah.
-Persze.-mondta csalódottan Hazza.
-Lányok?Hol van Sam?-kérdeztem.
-Elment haza, mert fáradt volt.-mosolygott rám El.-Na de Harry engedj minket is oda.-húzta fel az ágy széléről nevetve.Szóval a helycsere után El megölelt, majd egy óriási puszit nyomott az arcomra.
-Minden rendben lesz.-suttogta, majd megszorította a kezem.Egy hamis mosolyt villantottam felé és elbeszélgettünk.Már csak arra eszméltünk föl, hogy bejött egy nővér és szólt, hogy lejárt a látogatási idő és hogy majd délután jöjjenek vissza.
-Délután jövök.Ha kettesben leszünk, akkor befejezzük a beszélgetést.-suttogta Hazz a fülembe, adott egy puszit a homlokomra és kilépett a szobából. Az ágy melletti kis szekrényen megpillantottam egy palackos szénsavas vizet, meg a... telefonomat.Elvettem onnan, majd megnéztem az időt.Tíz múlt nyolc perce.Remek.
Az idő nagyon lassan telik, ha egyedül vagyunk. Egy órán keresztül, vagy az ablakon keresztül néztem ki, vagy a plafont bámultam. Nagyon érdekes elfoglaltság... Aztán háromnegyed 11 körül bejött a kezelő orvosom.
-Jónapot, Miss Cox!-üdvözölt..Itt egy telefonszám, ha holnap reggel elhagyja a kórházat, mindenképp keresse fel Dr. Hermant.-nyújtott felém egy kis cetlit. A papiron egy pszichológus(!!!) telószáma volt.
-Mi??? Én nem megyek el ide!-jelentettem ki.
-De kérem! Csak gondolja át. Semmi veszíteni valója nincs. Elmegy Dr. Hermanhoz, elmeséli mi történt magával, segít kiheverni ezt az ügyet, majd vége minden álmatlan éjszakának.-bíztatott.
-Nem, akkor sem megyek!-makacskodtam, majd inkább az ablak felé fordultam, jelezve nem kívánok beszélni erről a témáról. Az orvos tiszteletben tartotta ,,kérésemet" és nem beszéltünk róla. Még elmondta, hogy holnap hány körül kapom meg a zárójelentésem, meg még azt is, hogy sokat pihenjek otthon és csak akkor beszéljek a történtekről, ha készen állok rá.
-Rendben, nagyon szépen köszönök mindent!- mosolyogtam a dokimra. Biccentett egyet majd elhagyta a kórtermet.
A nap további része is ugyan így telt. Délután bejöttek a srácok és apuék. Harryvel nem tudtunk beszélgetni. Lehet rossz döntés volt bevallani neki az érzéseimet? Vagy jól cselekedtem?
Jessie szemszöge:
Mikor Sam felhívta Harryt, hogy a testvérem kórházban van, mindannyian nagyon megijedtünk. Azonnal indultunk a kórházba. Felfutottunk az első emeletre, majd megkerestük a 12. szobát. Hazz bement az ajtón, nekünk pedig Sam mondta el mi történt. De miért nem mehettünk be mi is? Na mindegy is. Amit Samantha mesélt, az mindenkit lesokkolt... Gyorsan bekopogtunk, hogy minél előbb ki tudjuk faggatni, de láttuk, hogy nincs olyan állapotban, így általános témákról beszélgettünk. Mikor szóltak, hogy lejárt a látogatási idő és hogy vissza jöhetünk délután szöveggel otthagytuk Asht. A kórházban összefutottunk a húgom orvosával, aki a kezembe nyomott egy pszichológus teló számát. A srácokkal, úgy döntöttünk, hogy ezt inkább Ashley döntse el.
Másodszor pedig ma van Lou szülinapja. Igen, 22 éves lett. Milyen hamar felnőnek *sírás* Szóval Boldog Szülinapot Louis.
Mai Napi Teendők:
-sok répát enni
-mindenkit Kevinnek hívni
-az egyik kezedre írd fel, hogy ,,carrots" a másikra pedig azt, hogy ,,BooBear"
-hordj valami csíkosat
-legyél hülye
-mondj (fa)vicceket
Ha tetszett a rész dobj egy komit és iratkozz fel.Neked csak egy kattintás és pár szó, de nekünk sokat jelent.Jó olvasást.!!
by:Petra
13.rész
Ashley szemszöge:
Kinyitottam a szemem, de rögtön be is kellett csuknom, mert túl erős volt a fény.Lassan szoktattam hozzá a szemem, mikor hírtelen kivágódott az ajtó és Sam jött be rajta.Megszorította a kezem, majd könnyek szöktek a szemembe.A félelem, a csalódás, a megbánás és a szomorúság. Ezeket éreztem.
-Ugye nem mondtad el senkinek hogy mi történt?-kérdeztem halk, meggyötört hangon.
-Nem. Nem szóltam senkinek.-nyugtatott meg.
-Ne is tudják meg soha! Főleg Harry ne! Nem akarom hogy sajnáljanak. Nem szorulok rá.-néztem könnyes szemeibe.
-De a barátaid...bennük megbízhatsz.-szipogta.
-Igen. Tudom.-szorítottam meg a kezét.- Hálás is vagyok ezért nekik, de érts meg engem is. Ha Harry megtudja többé szóba se áll velem. Kinek kellene egy megerőszakolt fruska?
-Állj, állj, állj! Először is: Harry megértené, mert nem tudtál mit tenni ellene. Másodszor: TE NEM VAGY FRUSKA! Te egy normális lány vagy! Nem tettél semmi olyat ami azt bizonyítaná. Ashley! Térj észhez! Ha bezárkózol csak magadban teszel kárt! Nézz meg engem... Ha elmondtam volna Niallnek mit érzek, talán az enyém lehetne... De most...más lányt szeret. Aki sokkal kedvesebb, aranyosabb, értelmesebb, mint én. Ráadásul tőlem kér tanácsot. És tudod mi a legrosszabb? Miután nagy nehezen segítettem neki, elkezdett velem szórakozni! Amikor felráncigált a szobába majdnem megcsókolt...de kiröhögött, amiért teljesen elolvadtam tőle...csak játszik velem...-fejezte be szomorúan.Hogy mennyire önző vagyok!Samnek is vannak gondjai, de nekem a sajátjaimmal kell fárasztanom.Szörnyű legjobb barát vagyok!
-Sam...én...sajnálom, hogy ez történt. Nem gondoltam volna, hogy Niall ekkora nőcsábász... De akkor ezek szerint tudja, hogy szereted?-kérdeztem.
-Nem tudom, de most nem ez a fontos... Na? Akkor elmondjuk nekik?-reménykedett, hogy igent mondok.
-Először csak a lányoknak és Harrynek. Nem akarom, hogy a fiuk ezzel piszkáljanak.-vallottam be.
-Rendben. De szerintem nem fognak piszkálni. Most egy kicsit magadra hagylak. Beszélek a többiekkel is.-majd elengedte a kezemet, felállt a székről és kilépett a kórteremből.
Mikor egyedül voltam bent, akkor éreztem igazán, hogy iszonyatosan fájnak a lábaim és a csuklóm. A tegnap életem legjobb napjának indult, de a legrosszabb lett.Mennyire megtud változni egy perc alatt minden.A napom, a kedvem, az életem, minden.Az ablakon kibámulva a tájat vizslattam, míg el nem kezdett szemerkélni az eső.Pár perc múlva pedig már úgy esett, mintha dézsából öntötték volna.
Negyed óra múlva megint nyitódott az ajtó, mire ösztönösen odafordultam.A fehér tornacsukától, a fekete csőnacin és fehér pólón át a göndör fürtökig vezettem a tekintetemet, majd mikor meglátott odarohant hozzám, megfogta a kezem és magához ölelt.
-Harry...te mit...?-nem hagyta, hogy befejezzem, ajkait az én ajkaimra érintette és csókban forrtunk össze.Nem gondolkodtam, rögtön vissza csókoltam.Lassú és érzéki. Csodás és hihetetlen. Varázslatos és elképzelhetetlen. Valóságos és mesebeli. Ezekkel a szavakkal jellemezni.A ,,kicsit" hosszúra sikeredett csókunkat a levegőhiány szakította meg. Mindketten mosolyogtunk.
-Harry. Én...én nagyon szeretlek, de...de félek ha megtudod mi történt, akkor...-nem hagyta, hogy befejezzem, mert közbe szólt.
-Akkor én ugyanúgy szeretni foglak. A bulin már elakartam mondani, hogy mit érzek irántad. Amikor a közelemben vagy késztetést érzek arra, hogy megöleljelek, vagy megcsókoljalak. Nagyon szeretlek! Nem is...imádlak. soha nem szerettem még ennyire egy lányt, mint téged. Szóval mesélj életem! Mi történt?-kérdezte kedvesen, mire lehajtottam a fejem és elkezdtem mesélni.
-Este, amikor elmentél üdítőért, oda jött hozzám egy srác befogta a szám és a mosdóba rángatott. Elkezdett tapizni, és csókolgatni. Én próbáltam védekezni, de...-egy könnycsepp futott végig az arcomon,amit Harry letörölt.
-Ok.ok.ok. értem. Nem kell kimondanod.-ölelt meg.Éreztem, hogy megfeszülnek az izmai. Nem tudom meddig lehettünk így, talán perekig vagy akár órákig is, de egyszer csak elhúzódott tőlem, annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.Halványan elmosolyodott, majd egyre közelebb jött és megint megcsókolt.A kezeim maguktól indultak útnak. A vállait végig simítottam, majd a tarkójánál megállapodtak és összekulcsolódtak.Közelebb húztam magamhoz, mire elmosolyodott.
-Ashley?-nézett mélyen a szemembe, mikor elváltunk.
-Igen?-néztem rá kérdőn.
-Ezt már nagyon rég megszerettem volna kérdezni, de soha sem mertem.-vallotta be.-Szóval...-nem tudta befejezni, mert a valaki megzavarta.Akarom mondani valakik.
-Bejöhetünk?-dugta be a fejét az ajtón El, Dani, Jess és Hannah.
-Persze.-mondta csalódottan Hazza.
-Lányok?Hol van Sam?-kérdeztem.
-Elment haza, mert fáradt volt.-mosolygott rám El.-Na de Harry engedj minket is oda.-húzta fel az ágy széléről nevetve.Szóval a helycsere után El megölelt, majd egy óriási puszit nyomott az arcomra.
-Minden rendben lesz.-suttogta, majd megszorította a kezem.Egy hamis mosolyt villantottam felé és elbeszélgettünk.Már csak arra eszméltünk föl, hogy bejött egy nővér és szólt, hogy lejárt a látogatási idő és hogy majd délután jöjjenek vissza.
-Délután jövök.Ha kettesben leszünk, akkor befejezzük a beszélgetést.-suttogta Hazz a fülembe, adott egy puszit a homlokomra és kilépett a szobából. Az ágy melletti kis szekrényen megpillantottam egy palackos szénsavas vizet, meg a... telefonomat.Elvettem onnan, majd megnéztem az időt.Tíz múlt nyolc perce.Remek.
Az idő nagyon lassan telik, ha egyedül vagyunk. Egy órán keresztül, vagy az ablakon keresztül néztem ki, vagy a plafont bámultam. Nagyon érdekes elfoglaltság... Aztán háromnegyed 11 körül bejött a kezelő orvosom.
-Jónapot, Miss Cox!-üdvözölt..Itt egy telefonszám, ha holnap reggel elhagyja a kórházat, mindenképp keresse fel Dr. Hermant.-nyújtott felém egy kis cetlit. A papiron egy pszichológus(!!!) telószáma volt.
-Mi??? Én nem megyek el ide!-jelentettem ki.
-De kérem! Csak gondolja át. Semmi veszíteni valója nincs. Elmegy Dr. Hermanhoz, elmeséli mi történt magával, segít kiheverni ezt az ügyet, majd vége minden álmatlan éjszakának.-bíztatott.
-Nem, akkor sem megyek!-makacskodtam, majd inkább az ablak felé fordultam, jelezve nem kívánok beszélni erről a témáról. Az orvos tiszteletben tartotta ,,kérésemet" és nem beszéltünk róla. Még elmondta, hogy holnap hány körül kapom meg a zárójelentésem, meg még azt is, hogy sokat pihenjek otthon és csak akkor beszéljek a történtekről, ha készen állok rá.
-Rendben, nagyon szépen köszönök mindent!- mosolyogtam a dokimra. Biccentett egyet majd elhagyta a kórtermet.
A nap további része is ugyan így telt. Délután bejöttek a srácok és apuék. Harryvel nem tudtunk beszélgetni. Lehet rossz döntés volt bevallani neki az érzéseimet? Vagy jól cselekedtem?
Jessie szemszöge:
Mikor Sam felhívta Harryt, hogy a testvérem kórházban van, mindannyian nagyon megijedtünk. Azonnal indultunk a kórházba. Felfutottunk az első emeletre, majd megkerestük a 12. szobát. Hazz bement az ajtón, nekünk pedig Sam mondta el mi történt. De miért nem mehettünk be mi is? Na mindegy is. Amit Samantha mesélt, az mindenkit lesokkolt... Gyorsan bekopogtunk, hogy minél előbb ki tudjuk faggatni, de láttuk, hogy nincs olyan állapotban, így általános témákról beszélgettünk. Mikor szóltak, hogy lejárt a látogatási idő és hogy vissza jöhetünk délután szöveggel otthagytuk Asht. A kórházban összefutottunk a húgom orvosával, aki a kezembe nyomott egy pszichológus teló számát. A srácokkal, úgy döntöttünk, hogy ezt inkább Ashley döntse el.
2013. december 21., szombat
12. Rész
Sziasztok!!! Most elég hamar itt a kövi rész, szóval nem is húzom az időtöket...jó olvasást!
by:Ada
12. Rész
Samantha szemszöge
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi történt Ashsel... Többször próbálkoztunk, de nem nyitott ajtót. Nagyon aggódtam, ahogy a többiek is. Főleg Harry, komolyan mondom ez a srác...mintha a homlokára lenne írva, hogy #belevagyokzúgvaAshlibe. A srácok elmentek haza egy kicsit pihenni, így csak én maradtam otthon és a testvérem, mivel apa elment a munkába. Fél óra elteltével újra bekopogtam, de most nem volt zárva az ajtó. Lassan benyitottam és láttam, hogy Ashley a földön fekszik és eszméletét vesztette. A teste teli volt sebekkel. Orrából fojt a vér... Gyorsan hívtam a mentőket, hogy jöjjenek. Pár perc múlva meg is érkeztek és bevittek minket a kórházba. Testvéremet a vizsgálóba vitték, majd egy bő tíz perc múlva visszavitték a kórtermébe. Reménykedve rohantam a doktorhoz megkérdezni, hogy ugye nincs semmi komoly baja.
-Testileg nincs akkora, de lelkileg összeomlott...nagy valószínűséggel az elmúlt 24 órában közösülhetett valakivel, de szerintem jobb ha úgy fogalmazok, hogy a testvérét megerőszakolták.-amikor ezt kimondta a doktor hirtelen sokkot kaptam. Le kellet ülnöm, mert egyszerűen mindenre számítottam csak erre nem. Hogy mi? Megerőszakolták? De hol? És miért ne szólt? Nekem eddig mindent elmondott...
-Hogy van a teste? Mármint épségben van?
-Nem tört el semmije, ha erre céloz. Viszont most ne haragudjon de mennem kell. Viszont látásra!
-Viszlát! És mindent köszönök!
Berohantam Ash kórtermébe aki már ébredezni kezdett. Megszorítottam a kezét, hogy érezze ott vagyok mellette, és hogy biztonságban van. Szépen lassan kinyitotta a szemét, majd rám nézett. A könnyek előjöttek szememből, amikor megláttam szomorú arcán a félelmet, a csalódást és a megbántást.
-Ugye nem mondtad el senkinek hogy mi történt?-kérdezte halkan.
-Nem. Nem szóltam senkinek.
-Ne is tudják meg soha! Főleg Harry ne! Nem akarom hogy sajnáljanak. Nem szorulok rá.-próbált erős maradni.
-De a barátaid...bennük megbízhatsz.-próbáltam győzködi.
-Igen. Tudom. Hálás is vagyok ezért nekik, de érts meg engem is. Ha Harry megtudja többé szóba se áll velem. Kinek kellene egy megerőszakolt fruska?
-Állj, állj, állj! Először is: Harry megértené, mert nem tudtál mit tenni ellene. Másodszor: TE NEM VAGY FRUSKA! Te egy normális lány vagy! Nem tettél semmi olyat ami azt bizonyítaná. Ashley! Térj észhez! Ha bezárkózol csak magadban teszel kárt! Nézz meg engem... Ha elmondtam volna Niallnek mit érzek, talán az enyém lehetne... De most...más lányt szeret. Aki sokkal kedvesebb, aranyosabb, értelmesebb, mint én. Ráadásul tőlem kér tanácsot. És tudod mi a legrosszabb? Miután nagy nehezen segítettem neki, elkezdett velem szórakozni! Amikor felráncigált a szobába majdnem megcsókolt...de kiröhögött, amiért teljesen elolvadtam tőle...csak játszik velem...-mikor mind ezeket elmondtam Ashnek megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Az tény hogy az arcom tiszta könny volt a sírástól, de legalább kiadhattam magamból.
-Sam...én...sajnálom, hogy ez történt. Nem gondoltam volna, hogy Niall ekkora nőcsábász... De akkor ezek szerint tudja, hogy szereted?
-Nem tudom, de most nem ez a fontos... Na? Akkor elmondjuk nekik?
-Először csak a lányoknak és Harrynek. Nem akarom, hogy a fiuk ezzel piszkáljanak.
-Rendben. De szerintem nem fognak piszkálni. Most egy kicsit magadra hagylak. Beszélek a többiekkel is.
Amikor kimentem a kórteremből először Harryt hívtam.
-Igen? Sam? Hol van Ashley? Miért nem vagytok itthon? Ugye jól van?
-Először menj egy olyan helyre ahol csak te meg a lányok vagytok. A fiuk ne.
-Jó. Jó. Itt vagyunk.
-Gyertek be a kórházba, 12 terem, majd itt mindent elmondok.
-Rendben. Azonnal ott vagyunk.
Nem telt bele 10 percbe de már itt is voltak.
-Hol van Ashley?-Harry arca teljesen kétségbe volt esve. Az ajtó felé mutattam. Bement, s becsukta maga mögött az ajtót. Én itt kint elmondtam a lányoknak h mi történt.
*Harry szemszöge*
Nagyon féltem, hogy mi van Ashsel. Amikor Sam az ajtó felé mutatott nagyon megijedtem. Bementem és láttam, hogy életem értelme ott fekszik betegen az ágyba. Oda szaladtam hozzá, megfogtam a kezét és magamhoz öleltem.
-Harry... te mit...-annyira örültem, hogy újra látom. Nem akartam semmit mondani, csak kimutatni, hogy mennyire szeretem. Bármi történne vele, én ugyanúgy szeretni fogom. Nem engedtem befejezni a mondatot, mert megcsókoltam. Elég hosszúra sikeredett, de muszáj volt. A szívem olyan hevesen vert, akár az övé. Éreztem, hogy ő is szeret. Nem lökött el magától, sőt karjait összekulcsolta a nyakamon és hozzám simult. Eddig még sosem csókoltam meg így egy lányt. Mindig vadul és kiéhezve, de ez most más volt. Egy gyengéd érzelemmel teli csók volt. Mikor elváltunk egymástól akaratlanul elmosolyogtunk. Ez egy jó jel. Mosolyog.
-Harry. Én...én nagyon szeretlek, de...de félek ha megtudod mi történt, akkor...
-Akkor én ugyanúgy szeretni foglak. A bulin már elakartam mondani, hogy mit érzek irántad. Amikor a közelemben vagy késztetést érzek arra, hogy megöleljelek, vagy megcsókoljalak. Nagyon szeretlek! Nem is...imádlak. soha nem szerettem még ennyire egy lányt, mint téged. Szóval mesélj életem! Mi történt?-Ash lehajtotta a fejét és elkezdte mondani:
-Este, amikor elmentél üdítőért, oda jött hozzám egy srác befogta a szám és a mosdóba rángatott. Elkezdett tapizni, és csókolgatni. Én próbáltam védekezni, de...-ekkor egy könnycsepp futott végig arcunkon.
-Ok.ok.ok. értem. Nem kell kimondanod.-megöleltem és nem engedtem el. Ki volt az? Kimert egy ujjal is hozzá érni ehhez a csodás lányhoz? Ha megtalálom, megölöm!!!
*Sam szemszöge*
Olyan édesek voltak. Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást. Bár én is így lehetnék Niallel...
-Sam minden rendben?-kérdezett El.
-Igen. De most inkább hazamegyek. Ti maradjatok itt. Sziasztok!
Mielőtt kimentem volna az ajtón megálltam egy pillanatra(persze a többiek nem láttak) és hallottam amint Jess Niallt hívja, hogy menjen át hozzám h ne legyek egyedül. Gyorsan hazarohantam és bezártam az ajtót. A kulcsot elérhetetlen helyre tettem. Megkönnyebbülve mentem fel a lépcsőn. Bármit elviseltem volna akkor, csak őt nem akartam látni...
-Sam!
A szemeim kikerekedtek. Hirtelen megfordultam és Niallt láttam magam előtt.
-Te...mit keresel itt?
-Jöttem panaszkodni...-hajtotta le a fejét.-Az a lány...többé már nem szeret...azt hiszi, hogy csak szórakozni akartam vele, pedig ez nem igaz. Én csak a te tanácsodat fogadtam meg. Megakartam tudni, hogy mit érez...
-Niall...én sajnálom!-akár mennyire haragudtam rá, muszáj volt megölelnem. A pillangók a gyomromban már a torkomhoz értek. A szívem hevesen dobogott.
Kezeit a derekamra csúsztatta és úgy ölelt.
-Azt hiszem mégsem haragszik rám annyira, mert akkor nem ölelt volna meg...-mosolygott.
by:Ada
12. Rész
Samantha szemszöge
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi történt Ashsel... Többször próbálkoztunk, de nem nyitott ajtót. Nagyon aggódtam, ahogy a többiek is. Főleg Harry, komolyan mondom ez a srác...mintha a homlokára lenne írva, hogy #belevagyokzúgvaAshlibe. A srácok elmentek haza egy kicsit pihenni, így csak én maradtam otthon és a testvérem, mivel apa elment a munkába. Fél óra elteltével újra bekopogtam, de most nem volt zárva az ajtó. Lassan benyitottam és láttam, hogy Ashley a földön fekszik és eszméletét vesztette. A teste teli volt sebekkel. Orrából fojt a vér... Gyorsan hívtam a mentőket, hogy jöjjenek. Pár perc múlva meg is érkeztek és bevittek minket a kórházba. Testvéremet a vizsgálóba vitték, majd egy bő tíz perc múlva visszavitték a kórtermébe. Reménykedve rohantam a doktorhoz megkérdezni, hogy ugye nincs semmi komoly baja.
-Testileg nincs akkora, de lelkileg összeomlott...nagy valószínűséggel az elmúlt 24 órában közösülhetett valakivel, de szerintem jobb ha úgy fogalmazok, hogy a testvérét megerőszakolták.-amikor ezt kimondta a doktor hirtelen sokkot kaptam. Le kellet ülnöm, mert egyszerűen mindenre számítottam csak erre nem. Hogy mi? Megerőszakolták? De hol? És miért ne szólt? Nekem eddig mindent elmondott...
-Hogy van a teste? Mármint épségben van?
-Nem tört el semmije, ha erre céloz. Viszont most ne haragudjon de mennem kell. Viszont látásra!
-Viszlát! És mindent köszönök!
Berohantam Ash kórtermébe aki már ébredezni kezdett. Megszorítottam a kezét, hogy érezze ott vagyok mellette, és hogy biztonságban van. Szépen lassan kinyitotta a szemét, majd rám nézett. A könnyek előjöttek szememből, amikor megláttam szomorú arcán a félelmet, a csalódást és a megbántást.
-Ugye nem mondtad el senkinek hogy mi történt?-kérdezte halkan.
-Nem. Nem szóltam senkinek.
-Ne is tudják meg soha! Főleg Harry ne! Nem akarom hogy sajnáljanak. Nem szorulok rá.-próbált erős maradni.
-De a barátaid...bennük megbízhatsz.-próbáltam győzködi.
-Igen. Tudom. Hálás is vagyok ezért nekik, de érts meg engem is. Ha Harry megtudja többé szóba se áll velem. Kinek kellene egy megerőszakolt fruska?
-Állj, állj, állj! Először is: Harry megértené, mert nem tudtál mit tenni ellene. Másodszor: TE NEM VAGY FRUSKA! Te egy normális lány vagy! Nem tettél semmi olyat ami azt bizonyítaná. Ashley! Térj észhez! Ha bezárkózol csak magadban teszel kárt! Nézz meg engem... Ha elmondtam volna Niallnek mit érzek, talán az enyém lehetne... De most...más lányt szeret. Aki sokkal kedvesebb, aranyosabb, értelmesebb, mint én. Ráadásul tőlem kér tanácsot. És tudod mi a legrosszabb? Miután nagy nehezen segítettem neki, elkezdett velem szórakozni! Amikor felráncigált a szobába majdnem megcsókolt...de kiröhögött, amiért teljesen elolvadtam tőle...csak játszik velem...-mikor mind ezeket elmondtam Ashnek megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Az tény hogy az arcom tiszta könny volt a sírástól, de legalább kiadhattam magamból.
-Sam...én...sajnálom, hogy ez történt. Nem gondoltam volna, hogy Niall ekkora nőcsábász... De akkor ezek szerint tudja, hogy szereted?
-Nem tudom, de most nem ez a fontos... Na? Akkor elmondjuk nekik?
-Először csak a lányoknak és Harrynek. Nem akarom, hogy a fiuk ezzel piszkáljanak.
-Rendben. De szerintem nem fognak piszkálni. Most egy kicsit magadra hagylak. Beszélek a többiekkel is.
Amikor kimentem a kórteremből először Harryt hívtam.
-Igen? Sam? Hol van Ashley? Miért nem vagytok itthon? Ugye jól van?
-Először menj egy olyan helyre ahol csak te meg a lányok vagytok. A fiuk ne.
-Jó. Jó. Itt vagyunk.
-Gyertek be a kórházba, 12 terem, majd itt mindent elmondok.
-Rendben. Azonnal ott vagyunk.
Nem telt bele 10 percbe de már itt is voltak.
-Hol van Ashley?-Harry arca teljesen kétségbe volt esve. Az ajtó felé mutattam. Bement, s becsukta maga mögött az ajtót. Én itt kint elmondtam a lányoknak h mi történt.
*Harry szemszöge*
Nagyon féltem, hogy mi van Ashsel. Amikor Sam az ajtó felé mutatott nagyon megijedtem. Bementem és láttam, hogy életem értelme ott fekszik betegen az ágyba. Oda szaladtam hozzá, megfogtam a kezét és magamhoz öleltem.
-Harry... te mit...-annyira örültem, hogy újra látom. Nem akartam semmit mondani, csak kimutatni, hogy mennyire szeretem. Bármi történne vele, én ugyanúgy szeretni fogom. Nem engedtem befejezni a mondatot, mert megcsókoltam. Elég hosszúra sikeredett, de muszáj volt. A szívem olyan hevesen vert, akár az övé. Éreztem, hogy ő is szeret. Nem lökött el magától, sőt karjait összekulcsolta a nyakamon és hozzám simult. Eddig még sosem csókoltam meg így egy lányt. Mindig vadul és kiéhezve, de ez most más volt. Egy gyengéd érzelemmel teli csók volt. Mikor elváltunk egymástól akaratlanul elmosolyogtunk. Ez egy jó jel. Mosolyog.
-Harry. Én...én nagyon szeretlek, de...de félek ha megtudod mi történt, akkor...
-Akkor én ugyanúgy szeretni foglak. A bulin már elakartam mondani, hogy mit érzek irántad. Amikor a közelemben vagy késztetést érzek arra, hogy megöleljelek, vagy megcsókoljalak. Nagyon szeretlek! Nem is...imádlak. soha nem szerettem még ennyire egy lányt, mint téged. Szóval mesélj életem! Mi történt?-Ash lehajtotta a fejét és elkezdte mondani:
-Este, amikor elmentél üdítőért, oda jött hozzám egy srác befogta a szám és a mosdóba rángatott. Elkezdett tapizni, és csókolgatni. Én próbáltam védekezni, de...-ekkor egy könnycsepp futott végig arcunkon.
-Ok.ok.ok. értem. Nem kell kimondanod.-megöleltem és nem engedtem el. Ki volt az? Kimert egy ujjal is hozzá érni ehhez a csodás lányhoz? Ha megtalálom, megölöm!!!
*Sam szemszöge*
Olyan édesek voltak. Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást. Bár én is így lehetnék Niallel...
-Sam minden rendben?-kérdezett El.
-Igen. De most inkább hazamegyek. Ti maradjatok itt. Sziasztok!
Mielőtt kimentem volna az ajtón megálltam egy pillanatra(persze a többiek nem láttak) és hallottam amint Jess Niallt hívja, hogy menjen át hozzám h ne legyek egyedül. Gyorsan hazarohantam és bezártam az ajtót. A kulcsot elérhetetlen helyre tettem. Megkönnyebbülve mentem fel a lépcsőn. Bármit elviseltem volna akkor, csak őt nem akartam látni...
-Sam!
A szemeim kikerekedtek. Hirtelen megfordultam és Niallt láttam magam előtt.
-Te...mit keresel itt?
-Jöttem panaszkodni...-hajtotta le a fejét.-Az a lány...többé már nem szeret...azt hiszi, hogy csak szórakozni akartam vele, pedig ez nem igaz. Én csak a te tanácsodat fogadtam meg. Megakartam tudni, hogy mit érez...
-Niall...én sajnálom!-akár mennyire haragudtam rá, muszáj volt megölelnem. A pillangók a gyomromban már a torkomhoz értek. A szívem hevesen dobogott.
Kezeit a derekamra csúsztatta és úgy ölelt.
-Azt hiszem mégsem haragszik rám annyira, mert akkor nem ölelt volna meg...-mosolygott.
11.rész
Heeeyhóóó everybody.!!!meghoztam az új részt, egy kicsit hosszabb lett, mint a többi.Ha tetszett ne félj feliratkozni és komt hagyni.Jó olvassát és nem megölni.:)
by:Petra
11.rész
Niall szemszöge:
Akkora egy barom vagyok. Ha megcsókoltam volna, akkor most nem itt tartanánk. Haragszik rám, nem szól hozzám és levegőnek néz. A három legrosszabb dolog. Este én nem játszani akartam vele, csak megakartam tudni, hogy érez-e valamit irántam. Csak megfogadtam a tanácsát és megbizonyosodtam róla, hogy bejövök e neki.De mivel azt hiszi játszottam, talán ki is mehetnék:) Mindig csak bántani tudom. Egy érzéketlen tuskó vagyok és csak erre vagyok jó.
-Hé, haver! Minden okés?-zökkentett ki a gondolataimból Lou.Sóhajtottam egy nagyot, végül csak ennyit mondtam:
-Sam.-most ő sóhajtott.A srácok mindenről tudnak és próbálnak felvidítani, meg segíteni, de eddig semmi.
-Niall!-ült le mellém egy bár székre.-Ha nem vesz észre, akkor nem érdemel meg téged. Nem akarok beleszólni, de mióta ismered Samet, azóta nem láttalak őszintén mosolyogni.Ez nem állapot. Vagy engedd el és legyél boldog, vagy harcolj érte és legyél boldog. De ne engedd el úgy, hogy boldogtalan vagy. Néha önzőnek kell lennünk ahhoz, hogy megtaláljuk a boldogságunkat.-fejezte be kisebb monológját.Ez elgondolkodtató.Louis felállt és kifele vette az irányt, de az ajtóban még vissza fordult.-Egyet ne felejts el. Ha harcolsz veszíthetsz, de ha nem harcolsz veszítettél.-és kilépett a konyhából.
Igaza van. Harcolnom kell! Mindent megteszek csak azért, hogy az enyém legyen. Csak az enyém. A mosolya, a haja, a szeme, a hangja, a kedvessége, mindene.
Ashley szemszöge:
A lányok -Sam, Eleanor, Danielle, Hannah, Jess- a kihangosított telefont szuggerálták,míg én arra vártam, hogy felvegye.Kicsöng, kicsöng, kicsöng, kicsöng...
-Igen?-szólt bele Zayn.
-Szia, Ashley vagyok.-köszöntem mosolyogva. Ebben az időben elég közel kerültünk egymáshoz és mára már legjobb barátok vagyunk.-Csak azt szeretném kérdezni, hogy ma mennénk bulizni és, hogy van kedvetek jönni?
-Szia, nekem van, a srácokat is megkérdezem.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Okés, a lányok meg már beleegyeztek.-mondtam neki.
-Perrie is?-kérdezte. Nem láttam, de tudtam, hogy felhúzta a szemöldökét.
-Öhm...még nem kérdeztem meg.
-Akkor,majd én beszélek vele.-közölte. A csajokkal egyszerre húztuk el a szánkat, nem tetszésünket kifejezve.
-Oki, akkor, majd gyertek ide 8-ra és együtt megyünk.
-Hova is?-érdeklődött.
-Egy házibuliba.-válaszoltam.-De most megyünk készülődni, mert már csak...-1,2,3- 3 óránk van, sziaa.-halkan felnevetett.
-Sziasztok!-köszönt el.
-Honnan..-egy sípolás szakított félbe, ami azt jelentette, hogy lerakta.
-Nagyszerű.Szóval velünk jön Miss Tökély.Pedig annyira jó lett volna, nélküle menni.-búslakodott El.
-Igen.- mondtuk szinte egyszerre.Gyorsan felrohantunk a szobákba és átnéztük kinek milyen ruhája van.Fél óra alatt mindenki megtalálta a számára tökéletes ruhát.Felváltva megfürödtünk, majd megcsináltuk egymás sminkjét és haját.
~~~ ~~~ ~~~
by:Petra
11.rész
Niall szemszöge:
Akkora egy barom vagyok. Ha megcsókoltam volna, akkor most nem itt tartanánk. Haragszik rám, nem szól hozzám és levegőnek néz. A három legrosszabb dolog. Este én nem játszani akartam vele, csak megakartam tudni, hogy érez-e valamit irántam. Csak megfogadtam a tanácsát és megbizonyosodtam róla, hogy bejövök e neki.De mivel azt hiszi játszottam, talán ki is mehetnék:) Mindig csak bántani tudom. Egy érzéketlen tuskó vagyok és csak erre vagyok jó.
-Hé, haver! Minden okés?-zökkentett ki a gondolataimból Lou.Sóhajtottam egy nagyot, végül csak ennyit mondtam:
-Sam.-most ő sóhajtott.A srácok mindenről tudnak és próbálnak felvidítani, meg segíteni, de eddig semmi.
-Niall!-ült le mellém egy bár székre.-Ha nem vesz észre, akkor nem érdemel meg téged. Nem akarok beleszólni, de mióta ismered Samet, azóta nem láttalak őszintén mosolyogni.Ez nem állapot. Vagy engedd el és legyél boldog, vagy harcolj érte és legyél boldog. De ne engedd el úgy, hogy boldogtalan vagy. Néha önzőnek kell lennünk ahhoz, hogy megtaláljuk a boldogságunkat.-fejezte be kisebb monológját.Ez elgondolkodtató.Louis felállt és kifele vette az irányt, de az ajtóban még vissza fordult.-Egyet ne felejts el. Ha harcolsz veszíthetsz, de ha nem harcolsz veszítettél.-és kilépett a konyhából.
Igaza van. Harcolnom kell! Mindent megteszek csak azért, hogy az enyém legyen. Csak az enyém. A mosolya, a haja, a szeme, a hangja, a kedvessége, mindene.
Ashley szemszöge:
A lányok -Sam, Eleanor, Danielle, Hannah, Jess- a kihangosított telefont szuggerálták,míg én arra vártam, hogy felvegye.Kicsöng, kicsöng, kicsöng, kicsöng...
-Igen?-szólt bele Zayn.
-Szia, Ashley vagyok.-köszöntem mosolyogva. Ebben az időben elég közel kerültünk egymáshoz és mára már legjobb barátok vagyunk.-Csak azt szeretném kérdezni, hogy ma mennénk bulizni és, hogy van kedvetek jönni?
-Szia, nekem van, a srácokat is megkérdezem.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Okés, a lányok meg már beleegyeztek.-mondtam neki.
-Perrie is?-kérdezte. Nem láttam, de tudtam, hogy felhúzta a szemöldökét.
-Öhm...még nem kérdeztem meg.
-Akkor,majd én beszélek vele.-közölte. A csajokkal egyszerre húztuk el a szánkat, nem tetszésünket kifejezve.
-Oki, akkor, majd gyertek ide 8-ra és együtt megyünk.
-Hova is?-érdeklődött.
-Egy házibuliba.-válaszoltam.-De most megyünk készülődni, mert már csak...-1,2,3- 3 óránk van, sziaa.-halkan felnevetett.
-Sziasztok!-köszönt el.
-Honnan..-egy sípolás szakított félbe, ami azt jelentette, hogy lerakta.
-Nagyszerű.Szóval velünk jön Miss Tökély.Pedig annyira jó lett volna, nélküle menni.-búslakodott El.
-Igen.- mondtuk szinte egyszerre.Gyorsan felrohantunk a szobákba és átnéztük kinek milyen ruhája van.Fél óra alatt mindenki megtalálta a számára tökéletes ruhát.Felváltva megfürödtünk, majd megcsináltuk egymás sminkjét és haját.
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Balról jobbra:1.Ashley 2.Sam 3.Jessie 4.Eleanor 5.Hannah 6.Danielle |
~~~ ~~~ ~~~
8 előtt pár perce csengettek.Eleanor nyitott ajtót, ami előtt a srácok és Perrie állt.Mindannyian nagyon jól néztek ki.
 |
| Srácok |
 |
| Perrie |
Mindenki üdvözölt mindenkit, majd elköszöntünk apuéktól (aputól, Christinatól és Camarontól) és kiléptünk a házból. Gyalog indultunk ótnak, mert 1.közel volt a hely (az egyik táncos rendezett bulit) 2.gondolom mindenki inni fog és nem szeretnék meghalni még. 10 perc gyaloglás után értünk oda.
-Na mielőtt bemennénk szeretnék mondani valamit.-kezdte Louis.-Jó szóóórakozást gyerekek!!-kiáltotta.
-Igen.Ha valaki hazamegy az szóljon az egyikünknek.-tette még hozzá Liam, majd Danival befelé vették az irányt.Mi is megindultunk utánuk.Bent rengetegen voltak, a hangulat óriási volt és mindenki bulizott ezerrel.Néhányan egy ,,kicsit" már sokat ittak és ők mindenkit szerettek.Jó nekik.
-Gyere, igyunk.-húzott magával Harry.Megkerestük a konyhát,majd megpróbálkozott egy koktél keverésével.Elég jól nézett ki. Magának Jack Daniels-t öntött.
-Tessék.-tette le elém.miután megittuk, táncolni mentünk.Ugráltunk, üvöltöttük a zenét, majd hírtelen egy lassú szám következett.Mindketten leálltunk.Hazz megfogta a derekam és közelebb húzott magához.Átkulcsoltam a kezem a nyakánál és így táncoltunk.A szám felénél a fejét a nyakhajlatomba temette, majd néha megpuszilta, amitől kirázott a hideg. Persze jó értelembe.A szám végeztével a fülemhez hajolt, megpuszilta a mögötte lévő területet, majd megszólalt.
-Hozok valami piát, kérsz?-kérdezte édes hangon.Bólintottam egy aprót, majd folytatta.-És mit?-kérdezett tovább.
-Mindegy.-mondtam elfojtott hangon.Felnevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra és elment.Alig, hogy elment jött Tom (a házigazda).
-Szia Ash.-köszöntött két puszival.-Milyen a buli?-mosolygott.Látszott rajta, hogy be van csiccsentve.
-Jó.-feleltem mosolyogva.Bólintott, majd ott hagyott.Ekkor egy kéz tapadt a derekamra, a másikkal pedig befogta a számat.Próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam.
-Szia, cicuus.-állt meg előttem egy srác.A szemei keresztben álltak, innen tudtam, hogy totálisan részeg.Kikerültem, majd szó nélkül ott hagytam.A mosdó felé vettem az irányt.Beléptem, majd beakartam csukni az ajtót, de az előbbi srác nem engedte.Tartotta az ajtót, majd egy gyors mozdulattal bejött és bezárta azt.-Menekülünk? Menekülünk?-kérdezte.Nagyon ijesztő volt.A szája bűzlött a rengetek alkoholtól, a szemei keresztben álltak és egyre közelebb jött.Hirtelen megfogta a a csuklóimat és neki lökött a falnak.Annyira fájt, hogy könnyek szöktek a szemembe.
-Engedj el!-ki akartam tépni a kezem a szorításából, de rettentően erős volt még így is és megint odavágott a falhoz.Nagyot koppant a fejem és mikor belenéztem a srác szemébe komolyan megijedtem.Kérleltem, könyörögtem neki, hogy engedjen el, de csak azt értem el vele, hogy egyre erősebben szorítja a csuklómat és már nem érzem.Egy kézzel összeszorította a csuklóim, a másik kezével, pedig lehúzta a sliccén a cipzárt, kilépett a gatyájából, majd megragadta az egyik kezem és lerántott magához.Ekkor már patakokban folytak a könnyeim.
-Ezt kapd ki, te kis k*rva!-most már rettegtem, halott fehér arccal próbáltam elhúzódni, de rám dőlt.Én visszalöktem, olyan erősen, ahogy csak bírtam, de nem mentem vele semmire, a srác pedig csak nevetett.Újra és újra neki lökött a falnak, hírtelen lehúzta a ruhámat, ami a földön landolt a fehérneműmmel együtt.Egyszer csak mindenütt ott volt a keze.A hasamon, a combjaimon, a melleimen. Rám tehénkedett, összemorzsolt, büdös alkohol szagot fújt az arcomba, benyálazta az arcom a gusztustalan csókjaival, tapogatott, szorongatott, markolászott és valósággal marcangolt, majd hírtelen belém nyomta ujjait, mire felsikítottam fájdalmamban.Megállás nélkül folytak a könnyeim.Megharaptam a nyakát, de ő nem hátrált, hanem belemarkolt a hajamba és addig tekerte, míg azt nem éreztem, hogy tövestől kitépi.Ököllel estem neki, próbáltam arrébb rúgni.Már elfogyott a levegőm, és miközben sírva-zokogva kapkodtam levegő után, éreztem, hogy a srác ledönt a padlóra.Sírva könyörögtem, már-már hisztérikusan csikorgattam fogaim.A srác teljes súlyával rám nehezedett. Belemarkolt a húsomba, tépte, szívta a testem minden porcikáját.A srác belém döfte magát.
A padlóra ömlött a vér és egy utolsó diadalmas robbanással kielégült, majd kihúzta magát belőlem.Az orromból és számból folyt a vér.A srác felállt, lenézett rám, egy jó ízűt nevetett, majd felöltözött.Én nem mozdultam, olyan voltam, mint egy halott.
-Kösz.-mondta, majd kiment, otthagyva engem egyedül.Vettem egy nagy levegőt és felültem.Mindenem sajgott.Az ajtóhoz kúsztam, majd elfordítottam a zárat, hogy ne tudjon bejönni senki.A szemeim fájtak, de még mindig sírtam.Egy szó keringett a fejemben.Megerőszakoltak.Felhúztam magam állásba és a tükör elé léptem.Kisírt szemek, kócos haj és egy megtört lány.Ezt láttam.Megmostam az arcom, megigazítottam a sminkem, felöltöztem, majd mosolyt erőltetve magamra kiléptem az ajtón.Rögtön megpillantottam Liamet és Danit, úgyhogy feléjük vettem az irányt.
-Dani, én léptem.-súgtam a fülébe.A hangom megremegett, de nem engedtem szabadjára a könnyeim.
-Hé jól vagy?-kérdezte.Bólintottam egyet, majd mindkettőjüktől elköszönve a bejárat felé siettem.Az ajtón kilépve egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel, de ekkor átjárt megint az az érzés.A félelem.Gyorsan szedtem a lábaimat, nem figyeltem az utat, csak mentem előre, amerre a lábam vitt...
Harry szemszöge:
-Hozok valami piát, kérsz?-kérdeztem.Bólintott.-És mit?-mosolyogtam.Annyira édes ez a lány, hogy amikor vele vagyok, nem tudom levakarni a vigyort a képemről.Olyan idiótának érzem magam.
-Mindegy.-mondta elfojtott hangon.Felnevettem, adtam egy puszit az arcára, majd megfordultam és elindultam a konyhába. Egyszer visszanéztem és egy srác ment oda hozzá.Ismerték egymást, mert két puszival köszöntötte.Váltottak pár szót, majd a srác elment.Újra megindultam, hogy kis alkoholért.Ashleynek egy banán-likőrt, magamnak pedig whiskyt töltöttem. Visszasiettem Ashez, de ő nem volt ott.Letettem az asztalra a két poharat és elkezdtem keresni.Fél óra múlva sem találtam meg, ezért kimentem a hátsó udvarra.Ott sem volt.Az emeletre is felmentem, de Ő nem volt ott.Visszamentem a földszintre, ahol megpillantottam Payzer párosunkat.
-Na mielőtt bemennénk szeretnék mondani valamit.-kezdte Louis.-Jó szóóórakozást gyerekek!!-kiáltotta.
-Igen.Ha valaki hazamegy az szóljon az egyikünknek.-tette még hozzá Liam, majd Danival befelé vették az irányt.Mi is megindultunk utánuk.Bent rengetegen voltak, a hangulat óriási volt és mindenki bulizott ezerrel.Néhányan egy ,,kicsit" már sokat ittak és ők mindenkit szerettek.Jó nekik.
-Gyere, igyunk.-húzott magával Harry.Megkerestük a konyhát,majd megpróbálkozott egy koktél keverésével.Elég jól nézett ki. Magának Jack Daniels-t öntött.
-Tessék.-tette le elém.miután megittuk, táncolni mentünk.Ugráltunk, üvöltöttük a zenét, majd hírtelen egy lassú szám következett.Mindketten leálltunk.Hazz megfogta a derekam és közelebb húzott magához.Átkulcsoltam a kezem a nyakánál és így táncoltunk.A szám felénél a fejét a nyakhajlatomba temette, majd néha megpuszilta, amitől kirázott a hideg. Persze jó értelembe.A szám végeztével a fülemhez hajolt, megpuszilta a mögötte lévő területet, majd megszólalt.
-Hozok valami piát, kérsz?-kérdezte édes hangon.Bólintottam egy aprót, majd folytatta.-És mit?-kérdezett tovább.
-Mindegy.-mondtam elfojtott hangon.Felnevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra és elment.Alig, hogy elment jött Tom (a házigazda).
-Szia Ash.-köszöntött két puszival.-Milyen a buli?-mosolygott.Látszott rajta, hogy be van csiccsentve.
-Jó.-feleltem mosolyogva.Bólintott, majd ott hagyott.Ekkor egy kéz tapadt a derekamra, a másikkal pedig befogta a számat.Próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam.
-Szia, cicuus.-állt meg előttem egy srác.A szemei keresztben álltak, innen tudtam, hogy totálisan részeg.Kikerültem, majd szó nélkül ott hagytam.A mosdó felé vettem az irányt.Beléptem, majd beakartam csukni az ajtót, de az előbbi srác nem engedte.Tartotta az ajtót, majd egy gyors mozdulattal bejött és bezárta azt.-Menekülünk? Menekülünk?-kérdezte.Nagyon ijesztő volt.A szája bűzlött a rengetek alkoholtól, a szemei keresztben álltak és egyre közelebb jött.Hirtelen megfogta a a csuklóimat és neki lökött a falnak.Annyira fájt, hogy könnyek szöktek a szemembe.
-Engedj el!-ki akartam tépni a kezem a szorításából, de rettentően erős volt még így is és megint odavágott a falhoz.Nagyot koppant a fejem és mikor belenéztem a srác szemébe komolyan megijedtem.Kérleltem, könyörögtem neki, hogy engedjen el, de csak azt értem el vele, hogy egyre erősebben szorítja a csuklómat és már nem érzem.Egy kézzel összeszorította a csuklóim, a másik kezével, pedig lehúzta a sliccén a cipzárt, kilépett a gatyájából, majd megragadta az egyik kezem és lerántott magához.Ekkor már patakokban folytak a könnyeim.
-Ezt kapd ki, te kis k*rva!-most már rettegtem, halott fehér arccal próbáltam elhúzódni, de rám dőlt.Én visszalöktem, olyan erősen, ahogy csak bírtam, de nem mentem vele semmire, a srác pedig csak nevetett.Újra és újra neki lökött a falnak, hírtelen lehúzta a ruhámat, ami a földön landolt a fehérneműmmel együtt.Egyszer csak mindenütt ott volt a keze.A hasamon, a combjaimon, a melleimen. Rám tehénkedett, összemorzsolt, büdös alkohol szagot fújt az arcomba, benyálazta az arcom a gusztustalan csókjaival, tapogatott, szorongatott, markolászott és valósággal marcangolt, majd hírtelen belém nyomta ujjait, mire felsikítottam fájdalmamban.Megállás nélkül folytak a könnyeim.Megharaptam a nyakát, de ő nem hátrált, hanem belemarkolt a hajamba és addig tekerte, míg azt nem éreztem, hogy tövestől kitépi.Ököllel estem neki, próbáltam arrébb rúgni.Már elfogyott a levegőm, és miközben sírva-zokogva kapkodtam levegő után, éreztem, hogy a srác ledönt a padlóra.Sírva könyörögtem, már-már hisztérikusan csikorgattam fogaim.A srác teljes súlyával rám nehezedett. Belemarkolt a húsomba, tépte, szívta a testem minden porcikáját.A srác belém döfte magát.
A padlóra ömlött a vér és egy utolsó diadalmas robbanással kielégült, majd kihúzta magát belőlem.Az orromból és számból folyt a vér.A srác felállt, lenézett rám, egy jó ízűt nevetett, majd felöltözött.Én nem mozdultam, olyan voltam, mint egy halott.
-Kösz.-mondta, majd kiment, otthagyva engem egyedül.Vettem egy nagy levegőt és felültem.Mindenem sajgott.Az ajtóhoz kúsztam, majd elfordítottam a zárat, hogy ne tudjon bejönni senki.A szemeim fájtak, de még mindig sírtam.Egy szó keringett a fejemben.Megerőszakoltak.Felhúztam magam állásba és a tükör elé léptem.Kisírt szemek, kócos haj és egy megtört lány.Ezt láttam.Megmostam az arcom, megigazítottam a sminkem, felöltöztem, majd mosolyt erőltetve magamra kiléptem az ajtón.Rögtön megpillantottam Liamet és Danit, úgyhogy feléjük vettem az irányt.
-Dani, én léptem.-súgtam a fülébe.A hangom megremegett, de nem engedtem szabadjára a könnyeim.
-Hé jól vagy?-kérdezte.Bólintottam egyet, majd mindkettőjüktől elköszönve a bejárat felé siettem.Az ajtón kilépve egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel, de ekkor átjárt megint az az érzés.A félelem.Gyorsan szedtem a lábaimat, nem figyeltem az utat, csak mentem előre, amerre a lábam vitt...
Harry szemszöge:
-Hozok valami piát, kérsz?-kérdeztem.Bólintott.-És mit?-mosolyogtam.Annyira édes ez a lány, hogy amikor vele vagyok, nem tudom levakarni a vigyort a képemről.Olyan idiótának érzem magam.
-Mindegy.-mondta elfojtott hangon.Felnevettem, adtam egy puszit az arcára, majd megfordultam és elindultam a konyhába. Egyszer visszanéztem és egy srác ment oda hozzá.Ismerték egymást, mert két puszival köszöntötte.Váltottak pár szót, majd a srác elment.Újra megindultam, hogy kis alkoholért.Ashleynek egy banán-likőrt, magamnak pedig whiskyt töltöttem. Visszasiettem Ashez, de ő nem volt ott.Letettem az asztalra a két poharat és elkezdtem keresni.Fél óra múlva sem találtam meg, ezért kimentem a hátsó udvarra.Ott sem volt.Az emeletre is felmentem, de Ő nem volt ott.Visszamentem a földszintre, ahol megpillantottam Payzer párosunkat.
-Sziasztok.-léptem oda hozzájuk.
-Szia.-mosolygott rám.Liam intett egyet, majd az arcomat kezdte fürkészni.
-Te nem ittál?-kérdezte hitetlenkedve.
-Ittam, csak nem olyan sokat.-mondtam.-De nem láttátok Ashleyt?-kérdezte hátha ők tudják.
-Nem rég szólt, hogy haza megy.közölte Danielle.Haza?És nekem mért nem szólt.-Történt valami?
-Nem tudok róla, mért?-kérdeztem zavartan.
-Mert amikor elköszönt zaklatott volt... és mintha félt volna.-tájékoztatott.Félt?Zaklatott volt? Mitől?
-Oks
köszi.Akkor utána megyek.-mondtam majd intettem nekik és már ott sem
voltam.A menedzserünk házáig futottam, majd átmásztam a kerítésen és
bekopogtam az ajtón.
-Harry?Nem bulizni mentetek?-kérdezte George.
-De, csak Ashley eljött haza.-mondtam.
-Oh, akkor gyere be.Tudod merre van a szobája.-motyogta fáradtan.Jah, hogy hajnali fél kettő van?
Felfutottam
az emeletre és a szobájáig meg sem álltam.Halkan bekopogtam.Mivel nem
jött válasz benyitottam, és ekkor kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy
nincs itt.Nincs itt?Akkor még is hova mehetett.Mi történt?Pedig kezdett
alakulni valami.Felhívom.Ugrott be az ötlet.Gyorsan kikaptam a telóm a
nadrágom zsebéből és tárcsázni kezdtem.Kicsöng, kicsöng, kicsöng,
kicsöng és....kinyomta.Megpróbáltam még egyszer, de megint
kinyomta.Tárcsáztam egy másik számot, akinek biztos nem nyomná ki.
-Harry?-kérdezte.
-Igen én vagyok. Feltudnád hívni Ashleyt? Nekem kinyomja.-hadartam.
-Nyugi.Miért is hívjam fel?-kérdezte.
-Sam, Daniék szerint, amikor szólt nekik akkor zaklatott volt és állítólag félt valamitől.-mondtam, amit én is tudok.
-Mi?Okés, de te hol vagy?
-Nálatok.Azt
mondta, hogy itt lesz, de nincs.Oda megyek, várjatok meg.Szia.-tettem
le a telefont.Kirontottam a házból, átmásztam a kerítésen (megint), majd
a buli helyszínéig meg sem álltam.A többiek a ház előtt voltak.Mikor
odaértem, megcsapott a feszült hangulat.
-Mondj el mindent, amit tudsz.Mit csinált stb.-kérte Jess kétségbeesett hangon.
-Amikor
megérkeztünk elmentünk inni, azután táncoltunk.A tánc miatt nagyon
kiszáradtam és vinni akartam neki valamit.Amikor visszanéztem egy srác
ment oda hozzá...
-Te normális vagy?Oda megy egy idegen srác és te nem csinálsz semmit?-üvöltött rám.
-Befejezhetem?Köszi.Szóval
oda ment hozzá egy srác, puszival köszöntötte, beszéltek pár szót,
aztán a srác tovább ment.Amikor visszaértem a piákkal Ő már nem volt
sehol sem.Megnéztem a földszintet, az emeletet, az udvart, de
semmi.Aztán megláttam Daniékat és ők mondták, hogy már haza ment.Én meg
utána.De nem volt ott.-hadartam el gyorsan.Mindenki döbbenten hallgatta.
-Jó,
akkor menjünk és keressük meg.-utasított Liam.Liam Danival, Louis
Ellel, Zayn Perrievel, Niall Sammel és Jessel, én pedig Hannahval
mentem.Megnéztük a parkokat, a sétányokat és minden olyan lehetséges
helyet ahol lehet.De nem volt egyik helyen sem. 5 óra körül értünk
Samékhez.Felmentem az emeletre, bementem a szobájába és amit ott
láttam.Ő volt az. Az ágyán feküdt és aludt.Többször is átfordult a másik
oldalára.Becsuktam az ajtót és lesiettem Hannahoz.
-A szobájában van.-mondtam boldogan.
-Tényleg?-kérdezte.Válaszként
csak bólintottam és előkaptam a telóm.Írtam mindenkinek, hogy jöjjenek
Samékhez, mert itt van.Fél óra múlva már mindenki a kanapén ült és azt
vártuk mikor ébred fel.Nem is kellett sokat várni és már jött is le a
lépcsőn.A szemei vörösek voltak, a haja kócos és egy hosszú póló volt
rajta.Üveges tekintettel ment be a konyhába, egy tálcára pakolt kaját és
egy üveg kólát, majd visszament az emeletre.Ránk sem nézett.MI TÖRTÉNT?
-Ez mi volt?-kérdezte Louis.
-Nem
tudom.-ráztam a fejem.Az a kép, amikor a lépcsőn van piros szemekkel és
szomorúan..soha nem felejtem el.Olyan ártatlannak tűnt.
-Felmegyek beszélni vele.-állt fel Sam.
-Mehetek
én is?-kérdezte szinte egyszerre Jessie és Zayn.Az utóbbival annyira
jóban lettek ebben a két, hogy szinte testvérek.Sam bólintott és együtt
mentek fel.Én is akarok beszélni vele, de nekem most még nem szabad.
Meggyötörten ültem tovább és a TV fekete képernyőjét néztem.A többiek
fáradtak voltak, ásítoztak.
Az
egész nap így telt.Ash csak kaját és innivalót vitt fel.Máskor nem jött
ki.A lányokat és Zaynt kiküldte a szobájából.Bezárkózott.Senkivel sem
beszél.Este hazamentünk és mindenki lefeküdt aludni.Én is próbáltam, pár
órát sikerült is.
2013. december 11., szerda
10. Rész
Sziasztok!!! Megjött a 10. rész is!! Lehet, hogy most sok olvasónak töröm össze a szívét és előre is sajnálom...:( Természetesen pozitív rész lesz, csak attól függ ki milyen szemszögből nézi...:) Na de jöjjön a lényeg! Jó olvasást!!!
By: Ada
10. Rész
*Samantha szemszöge*
Reggel kopogásra keltem fel. Niall volt az. Halkan bejött és leült az ágyam szélére.
-Zavarhatlak egy kicsit?
-Persze. Miről van szó?-ültem fel.
-Ashleyről. Harry mondta hogy nincs minden rendben vele. Napok óta szörnyű álmok gyötrik.
-Mi? De nekem miért nem mondta el? Talán haragszik ránk amiért összeakartuk hozni Harryvel?
-Nem hinném. Szerintem nem haragszik ránk. Csak egyszerűen makacs. Nem akarja a gyenge oldalát megmutatni.
Igaza lehet. Ami furcsa...hiszen én régebb óta ismerem Ashley-t? Niall milyen figyelmes is tud lenni. Valójában egy remek srác. Vicces, aranyos és még jól is néz ki...Jesszusom Sam!! Térj már észhez!! Miket gondolsz te itt..?
-Öhm...minden rendben?-fogta meg a kezem.
Tekintetemet az összeért kezünkhöz kaptam és akaratlanul elmosolyodtam.
-Hahó!!-zökkentett ki a képzeletemből.
-Ja...persze...csak elgondolkodtam valamin.-vettem el a kezem.
-Vettem észre.-mosolygott.-Elmondhatok neked valamit?
-Nekem, bármikor, bármit. Rám mindig számíthatsz!-húzódtam egy kicsit közelebb.
-Hát...nem olyan régen találkoztam egy lánnyal.-ennél a mondatnál lefagyott a mosoly az arcomról.-Nagyon szép. Az elején csak barátként tekintettem rá, de az utóbbi időkben azt vettem észre ennél többről van szó. Nagy való színűséggel ő nem tud semmiről, de szeretném neki elmondani. Attól félek, hogyha ő nem így érez irántam, akkor a barátságunk lehet hogy vége lesz.-hajtotta le a fejét.
Megsajnáltam és magamhoz öleltem. Amiket mondott tövisként érte a szívemet, de nem tudom miért. Szememből egy szerény könnycsepp szökött ki, de gyorsan letöröltem, nehogy valaki észrevegye. Volt bennem egy halvány remény, hogy vajon az a lány én vagyok e, de hamar elillant. Mikor eltávolodtunk egymástól egy féloldalas mosoly húzódott a számra, végül megtörtem a csendet.
-Talán várj vele egy kicsit. Szimatold ki mit érez és ha megbizonyosodtál róla, hogy bejössz neki, akkor lépj. Én ezt tettem volna.-nem véletlen mondtam múlt időben, hisz a remény elszállt. Niallnek más lány tetszik, nem én. De mit is várhattam volna. Hiszen én csak egyszerű magyar lány vagyok. Se szép, se normális. Biztosan egy gyönyörű londoni lányról van szó. Tovább kell lépnem. Keresnem kell valaki mást, aki annyira szeret engem, mint én őt. Nem akarok egy reménytelen szerelem rabja lenni.
-Igen. Talán ez lesz a legjobb.-csillant fel a szeme.
-Ha nem bánod én még szeretnék egy kicsit pihenni.-dőltem le a párnára.
-Már itt sem vagyok.
Mikor Niall kiment újra eleresztettem a könnyeimet.
*Niall szemszöge*
Amikor Sam megölelt ott helyben elolvadtam. Most már értek mindent. A zavarban létet, a akaratlan mosolyokat, a boldog de egyben kínos pillanatokat. ez mind Samantha miatt volt. Beleszerettem. Már majdnem elmondtam neki, de ahogy ő is mondta várnom kell. Ki kell szimatolnom mit érez. Vajon sejti hogy ő az a lány? Talán túl feltűnő voltam?
*Sam szemszöge*
Már vagy egy hete, hogy Niallel beszéltünk. Mostanában nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ennyit segített a kapcsolatunkon egy kis beszélgetés? Kezdem azt hinni hogy én vagyok az a lány...persze nem komolyan...
Lementem a nappaliba ahol a fiuk éppen tévéztek. Leülten Niall mellé, majd megszólítottam.
-Mi van azzal a lánnyal, akit említettél¿
-Semmi. Mindennap látom és beszélgetünk. Nagyon sokat javul a kapcsolatunk. Azt hiszem teljesen belehabarodtam.- amikor ezt kimondta a szívem szakadt ketté. Vajon már csókolóztak? Vajon volt akár több is?
-Az jó.-tettetem a mosolygást.
-Miről susmorogtok? Csak nem randit beszélitek meg?-nézett Louis Niallre, aki egy kicsit elpirult.
-Ne beszéljetek hülyeségeket. Niallnek nemsokára barátnője lesz.-böktem oldalba.
Harry értelmetlenül nézett a szőkeségre aki még jobban elpirult.
-Sam, te most velem jössz.-fogta meg a kezem és az emeletre ráncigált.
Becsukta maga mögött az ajtót és a falnak nyomott. Nem értettem a viselkedését.
Teljesen hozzám simult és mérgesen nézett a szemembe.
-Ni...Niall nem kapok levegőt...-a szívemet a torkomban éreztem.
Biztosan így akar bosszút állni amiért elmondtam a titkát. Továbbra se engedett el...sőt...közeledni kezdett. Már csak 5 milliméter választott el az ajkától, amikor felkuncogott. Hirtelen kinyitottam a szemem, s addigra már elengedett.
-Szórakozol velem?-rúgtam bokán. Sírva rohantam a fürdőbe.
Hogy tehette ezt velem. Miért kell szórakoznia velem? Talán...talán tudja az érzéseimet...talán...Ash. ő mondta el neki?
*Niall szemszöge*
Mekkora hülye vagyok...megkellett volna tennem...már biztos vagyok benne, hogy szeret.
Különben nem akadt volna ki ennyire, s velem nevetett volna...de...mielőtt újra lépnék beszélnem kell Ashsel.
By: Ada
10. Rész
*Samantha szemszöge*
Reggel kopogásra keltem fel. Niall volt az. Halkan bejött és leült az ágyam szélére.
-Zavarhatlak egy kicsit?
-Persze. Miről van szó?-ültem fel.
-Ashleyről. Harry mondta hogy nincs minden rendben vele. Napok óta szörnyű álmok gyötrik.
-Mi? De nekem miért nem mondta el? Talán haragszik ránk amiért összeakartuk hozni Harryvel?
-Nem hinném. Szerintem nem haragszik ránk. Csak egyszerűen makacs. Nem akarja a gyenge oldalát megmutatni.
Igaza lehet. Ami furcsa...hiszen én régebb óta ismerem Ashley-t? Niall milyen figyelmes is tud lenni. Valójában egy remek srác. Vicces, aranyos és még jól is néz ki...Jesszusom Sam!! Térj már észhez!! Miket gondolsz te itt..?
-Öhm...minden rendben?-fogta meg a kezem.
Tekintetemet az összeért kezünkhöz kaptam és akaratlanul elmosolyodtam.
-Hahó!!-zökkentett ki a képzeletemből.
-Ja...persze...csak elgondolkodtam valamin.-vettem el a kezem.
-Vettem észre.-mosolygott.-Elmondhatok neked valamit?
-Nekem, bármikor, bármit. Rám mindig számíthatsz!-húzódtam egy kicsit közelebb.
-Hát...nem olyan régen találkoztam egy lánnyal.-ennél a mondatnál lefagyott a mosoly az arcomról.-Nagyon szép. Az elején csak barátként tekintettem rá, de az utóbbi időkben azt vettem észre ennél többről van szó. Nagy való színűséggel ő nem tud semmiről, de szeretném neki elmondani. Attól félek, hogyha ő nem így érez irántam, akkor a barátságunk lehet hogy vége lesz.-hajtotta le a fejét.
Megsajnáltam és magamhoz öleltem. Amiket mondott tövisként érte a szívemet, de nem tudom miért. Szememből egy szerény könnycsepp szökött ki, de gyorsan letöröltem, nehogy valaki észrevegye. Volt bennem egy halvány remény, hogy vajon az a lány én vagyok e, de hamar elillant. Mikor eltávolodtunk egymástól egy féloldalas mosoly húzódott a számra, végül megtörtem a csendet.
-Talán várj vele egy kicsit. Szimatold ki mit érez és ha megbizonyosodtál róla, hogy bejössz neki, akkor lépj. Én ezt tettem volna.-nem véletlen mondtam múlt időben, hisz a remény elszállt. Niallnek más lány tetszik, nem én. De mit is várhattam volna. Hiszen én csak egyszerű magyar lány vagyok. Se szép, se normális. Biztosan egy gyönyörű londoni lányról van szó. Tovább kell lépnem. Keresnem kell valaki mást, aki annyira szeret engem, mint én őt. Nem akarok egy reménytelen szerelem rabja lenni.
-Igen. Talán ez lesz a legjobb.-csillant fel a szeme.
-Ha nem bánod én még szeretnék egy kicsit pihenni.-dőltem le a párnára.
-Már itt sem vagyok.
Mikor Niall kiment újra eleresztettem a könnyeimet.
*Niall szemszöge*
Amikor Sam megölelt ott helyben elolvadtam. Most már értek mindent. A zavarban létet, a akaratlan mosolyokat, a boldog de egyben kínos pillanatokat. ez mind Samantha miatt volt. Beleszerettem. Már majdnem elmondtam neki, de ahogy ő is mondta várnom kell. Ki kell szimatolnom mit érez. Vajon sejti hogy ő az a lány? Talán túl feltűnő voltam?
*Sam szemszöge*
Már vagy egy hete, hogy Niallel beszéltünk. Mostanában nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ennyit segített a kapcsolatunkon egy kis beszélgetés? Kezdem azt hinni hogy én vagyok az a lány...persze nem komolyan...
Lementem a nappaliba ahol a fiuk éppen tévéztek. Leülten Niall mellé, majd megszólítottam.
-Mi van azzal a lánnyal, akit említettél¿
-Semmi. Mindennap látom és beszélgetünk. Nagyon sokat javul a kapcsolatunk. Azt hiszem teljesen belehabarodtam.- amikor ezt kimondta a szívem szakadt ketté. Vajon már csókolóztak? Vajon volt akár több is?
-Az jó.-tettetem a mosolygást.
-Miről susmorogtok? Csak nem randit beszélitek meg?-nézett Louis Niallre, aki egy kicsit elpirult.
-Ne beszéljetek hülyeségeket. Niallnek nemsokára barátnője lesz.-böktem oldalba.
Harry értelmetlenül nézett a szőkeségre aki még jobban elpirult.
-Sam, te most velem jössz.-fogta meg a kezem és az emeletre ráncigált.
Becsukta maga mögött az ajtót és a falnak nyomott. Nem értettem a viselkedését.
Teljesen hozzám simult és mérgesen nézett a szemembe.
-Ni...Niall nem kapok levegőt...-a szívemet a torkomban éreztem.
Biztosan így akar bosszút állni amiért elmondtam a titkát. Továbbra se engedett el...sőt...közeledni kezdett. Már csak 5 milliméter választott el az ajkától, amikor felkuncogott. Hirtelen kinyitottam a szemem, s addigra már elengedett.
-Szórakozol velem?-rúgtam bokán. Sírva rohantam a fürdőbe.
Hogy tehette ezt velem. Miért kell szórakoznia velem? Talán...talán tudja az érzéseimet...talán...Ash. ő mondta el neki?
*Niall szemszöge*
Mekkora hülye vagyok...megkellett volna tennem...már biztos vagyok benne, hogy szeret.
Különben nem akadt volna ki ennyire, s velem nevetett volna...de...mielőtt újra lépnék beszélnem kell Ashsel.
2013. december 1., vasárnap
9.rész
Sziasztok.!!Megszeretnénk köszönni a több, mint 1000 oldal megtekintést és a 3 feliratkozót.Nagyon sokat jelent és ha tetszik a blog akkor ne félj komit hagyni és feliratkozni.Még elszeretném mondani hogy nagyon sajnáljuk, hogy nem tettünk fel múlt héten részt, de szerintem mindenkinek javítania kell a félévije miatt.Csak ennyit szerettem volna mondani.Itt az új rész, jó olvasást.!
by:Petra
9. rész
Ashley szemszöge:
Zuhanok.Csodás érzés.A levegőben elszállnak a gondolataim és nincs semmi problémám.A szél csapkodja az arcom, mégsem érdekel.Boldog vagyok. Egy kéz fogja meg a kezem és úgy zuhanunk tovább.Egy furcsa érzés kerít hatalmába.Oldalra nézek, de csak annyit tudok megállapítani az idegen kéz tulajdonosáról,hogy egy fiú.Közelebb húz magához,átkarolja a derekam.Megérkezünk.Szilárd talaj van alattunk.Kórházban vagyunk.Látom anyut, aput, Jesst és a nagyszüleimet.Furcsa.Jess még pici, anyu és apu boldogok egymás mellett.Nem veszekszenek, nem kiabálnak.Anya arca eltorzult.Az orvosok bíztatták.Nem maradtunk ott, mentünk tovább.Tisztul a hallásom is.Visszamentem a folyosóra.A nővérem elkezdett sírni.
-Mama!-zokogott.-Nagyon félek.Mi lesz ha nem szeret a kistestvérem?-nézett fel könnyes szemeivel.A mama felültette az ölébe, majd a hátát kezdte simogatni.
-Jajj kicsim, nem lesz semmi baj.Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretni fog téged és hogy te is nagyon szeretni fogod és vigyázol majd rá.-mosolygott kedvesen.Ekkor valaki hangosan felsírt.Pár perccel később pedig egy nővér lépett ki anyuéktól egy kisbabával.Mindenki körbeállta az újszülöttet és csodálták.
Eltűnt a kórház.A házunkba vagyunk.Anyuék először veszekszenek.Váza, pohár, tányér törés.Mindent egymás fejéhez vágnak.Anyu zokog.Közelebb megy apuhoz és megpofozza.Apa felkapja a kabátját és kiviharzik az ajtón.Hajnalban jön csak vissza totál részegen egy csajjal.Anyut félrelöki, majd a hálószobába veszik az irányt.A csaj csókolgatja apu nyakát, de ő eltolja magától és bűnbánóan megszólal.
-Sajnálom, de nem lehet.Én szeretem a feleségem és nem szeretném elveszteni.Ahhoz túl fontos nekem.-A csaj fújtat egyet, felveszi a cipőjét, majd elmegy.Ő lemegy a konyhába, ahol megtalálja anyut.Zokogott.Véres volt az egyik keze, a másikban pedig egy penge volt.
-Anyu!-kiabálta egy szőke hajú kislány.Felismertem.Én voltam.
Zihálva ülök fel az ágyban.Ez csak egy álom volt.Mégis volt valóság alapja.Vajon tényleg megtörtént?Vagy csak egy álom?Nem tudom.Általában az ilyen álmoknak szokott jelentése lenni.Elvettem az éjjeli szekrényről a telómat és megnéztem az időt.9 óra.Kikeltem az ágyból, elvégeztem a reggeli teendőket, majd lementem konyhába.Sam már lent volt és reggelit csinált.Eszembe jutott, hogy elmehetnénk sétálni.
-Hé Sam!Nem megyünk el sétálni?-kérdeztem.Nem válaszolt.-Sam?-felállt, megfogta a tányérját.A mosogató felé vette az irányt, de a tányér kiesett a kezéből.-Sam minden rendben?-pattantam le a székről.Mire odaértem hozzá összeesett.A lábában volt egy szilánk darab.A homlokára tettem vizes ruhát, majd felszaladtam apuék szobájába, remélve nem szakítok félbe semmit.Benyitottam és mindketten aludtak.
-Apu!-rázogattam.
-Hm?-nyitotta ki az egyik szemét.
-Gyere gyorsan.Sam elájult és a lábában van egy kis szilánk darabka.-hadartam el, miközben húztam le a lépcsőn.Mikor befejeztem már jött magától.Befutottunk a konyhába, apa leguggolt mellé, megnézte a pulzusát.Volt neki.Felemelte a testét, majd a kanapéra tette.Keresett egy csipeszt és megpróbálta kiszedni.Sikerrel.Lefertőtlenítettem a sebét, apu pedig próbálta magához téríteni.Fél óra próbálkozás után kezdett mocorogni, majd szép lassan kinyitotta a szemét.Próbált kinyögni valamit de nem volta hangja.Megköszörülte a torkát, majd ismét szólásra nyitotta száját.
-Mi..mi történt?-kérdezte hol apura, hol rám nézve.
-Fogalmam sincs.Beszéltem hozzád, de te nem szóltál vissza.Vissza akartad vinni a tányérod, de kiesett a kezedből és mire odaértem hozzád elájultál.-vázoltam fel a fél órával történt eseményeket.
A nap további részében nem csináltunk semmit, csak Jessel, Camaronnal és Sammel filmeztünk és kielemeztük milyen eddig Londonba lenni.
by:Petra
9. rész
Ashley szemszöge:
Zuhanok.Csodás érzés.A levegőben elszállnak a gondolataim és nincs semmi problémám.A szél csapkodja az arcom, mégsem érdekel.Boldog vagyok. Egy kéz fogja meg a kezem és úgy zuhanunk tovább.Egy furcsa érzés kerít hatalmába.Oldalra nézek, de csak annyit tudok megállapítani az idegen kéz tulajdonosáról,hogy egy fiú.Közelebb húz magához,átkarolja a derekam.Megérkezünk.Szilárd talaj van alattunk.Kórházban vagyunk.Látom anyut, aput, Jesst és a nagyszüleimet.Furcsa.Jess még pici, anyu és apu boldogok egymás mellett.Nem veszekszenek, nem kiabálnak.Anya arca eltorzult.Az orvosok bíztatták.Nem maradtunk ott, mentünk tovább.Tisztul a hallásom is.Visszamentem a folyosóra.A nővérem elkezdett sírni.
-Mama!-zokogott.-Nagyon félek.Mi lesz ha nem szeret a kistestvérem?-nézett fel könnyes szemeivel.A mama felültette az ölébe, majd a hátát kezdte simogatni.
-Jajj kicsim, nem lesz semmi baj.Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretni fog téged és hogy te is nagyon szeretni fogod és vigyázol majd rá.-mosolygott kedvesen.Ekkor valaki hangosan felsírt.Pár perccel később pedig egy nővér lépett ki anyuéktól egy kisbabával.Mindenki körbeállta az újszülöttet és csodálták.
Eltűnt a kórház.A házunkba vagyunk.Anyuék először veszekszenek.Váza, pohár, tányér törés.Mindent egymás fejéhez vágnak.Anyu zokog.Közelebb megy apuhoz és megpofozza.Apa felkapja a kabátját és kiviharzik az ajtón.Hajnalban jön csak vissza totál részegen egy csajjal.Anyut félrelöki, majd a hálószobába veszik az irányt.A csaj csókolgatja apu nyakát, de ő eltolja magától és bűnbánóan megszólal.
-Sajnálom, de nem lehet.Én szeretem a feleségem és nem szeretném elveszteni.Ahhoz túl fontos nekem.-A csaj fújtat egyet, felveszi a cipőjét, majd elmegy.Ő lemegy a konyhába, ahol megtalálja anyut.Zokogott.Véres volt az egyik keze, a másikban pedig egy penge volt.
-Anyu!-kiabálta egy szőke hajú kislány.Felismertem.Én voltam.
Zihálva ülök fel az ágyban.Ez csak egy álom volt.Mégis volt valóság alapja.Vajon tényleg megtörtént?Vagy csak egy álom?Nem tudom.Általában az ilyen álmoknak szokott jelentése lenni.Elvettem az éjjeli szekrényről a telómat és megnéztem az időt.9 óra.Kikeltem az ágyból, elvégeztem a reggeli teendőket, majd lementem konyhába.Sam már lent volt és reggelit csinált.Eszembe jutott, hogy elmehetnénk sétálni.
-Hé Sam!Nem megyünk el sétálni?-kérdeztem.Nem válaszolt.-Sam?-felállt, megfogta a tányérját.A mosogató felé vette az irányt, de a tányér kiesett a kezéből.-Sam minden rendben?-pattantam le a székről.Mire odaértem hozzá összeesett.A lábában volt egy szilánk darab.A homlokára tettem vizes ruhát, majd felszaladtam apuék szobájába, remélve nem szakítok félbe semmit.Benyitottam és mindketten aludtak.
-Apu!-rázogattam.
-Hm?-nyitotta ki az egyik szemét.
-Gyere gyorsan.Sam elájult és a lábában van egy kis szilánk darabka.-hadartam el, miközben húztam le a lépcsőn.Mikor befejeztem már jött magától.Befutottunk a konyhába, apa leguggolt mellé, megnézte a pulzusát.Volt neki.Felemelte a testét, majd a kanapéra tette.Keresett egy csipeszt és megpróbálta kiszedni.Sikerrel.Lefertőtlenítettem a sebét, apu pedig próbálta magához téríteni.Fél óra próbálkozás után kezdett mocorogni, majd szép lassan kinyitotta a szemét.Próbált kinyögni valamit de nem volta hangja.Megköszörülte a torkát, majd ismét szólásra nyitotta száját.
-Mi..mi történt?-kérdezte hol apura, hol rám nézve.
-Fogalmam sincs.Beszéltem hozzád, de te nem szóltál vissza.Vissza akartad vinni a tányérod, de kiesett a kezedből és mire odaértem hozzád elájultál.-vázoltam fel a fél órával történt eseményeket.
A nap további részében nem csináltunk semmit, csak Jessel, Camaronnal és Sammel filmeztünk és kielemeztük milyen eddig Londonba lenni.
~~~ ~~~ ~~~
2 hét telt el azóta, hogy Samantha elájult.Többször volt, hogy szédült, de különösebb nem.Minden nap álmodtam valami furcsát, de nem foglalkoztam vele.A fiúkkal minden nap találkozunk és a lányokat is gyakran látjuk.Holnapra például vásárlást terveztünk.A lányok közül mindenkivel nagyon jól kijövünk, kivéve Perrievel. Egyik nap a Nando'sba mentünk -El, Dani, Hannah, Jess, Sam és én- amikor megláttuk Perriet egy másik srác szájában.Áldottam azt a napot amiért nem fényképeztük le, mert Zayn haragszik ránk, mert megvádoltuk.A többi fiú sem hisz nekünk, de nem adjuk fel, mert Perrie nem érdemli meg Zaynt.Most itt vagyok az udvarunkon Harryvel, mert a többiek kitalálták, hogy nekünk együtt kell lennünk és most kezdték el a hozzukösszeAshleytésHarryt hadműveletet.Mindketten a gondolatainkba temetkezünk.1 héttel ezelőtt egyes egyedül voltam itthon és volt időm mindent végig gondolni.Végül arra jutottam hogy bevallottam magamnak, hogy érzek valamit iránta, de fogalmam sincs, hogy amit érzek az AZ e.A csend kezd kínossá válni ezért megtörtem.
-Szóval, ha már nem mehetünk sehova csinálhatnánk valamit nem?-fordultam felé.
-Persze.Medence?Film?-vetette fel az ötleteit.
-Először medence, majd utána film?-villantottam meg fogsorom.Halkan felnevetett, majd rábólintott.Beszaladtunk a házba, én a szobámba ő pedig a lenti fürdőbe.Hamar kész lettem, így lesiettem.Harry még nem volt kész, ezért kiterítettem egy törölközőt a nap ágyra és hasra feküdtem.Pár perc múlva egy becsapódásra ugrottam fel.Harry ugrott egy seggest a medencébe.
-Jössz?-bukkant fel a víz alól.
-Aham.-bólogattam, majd neki futásból vetődtem bele a vízbe.Sokat hülyéskedtünk és próbáltuk a másikat minél többször lenyomni a víz alá.Aztán találtunk vizipisztolyokat és azzal lőttük egymást.8 óra körül mentünk be.Harry filmet keresett, míg én kukoricát pattogtattam.Vettem elő még chipset meg üdítőt, kipakoltam a nappaliba és hoztam fentről 2 plédet. Mire leértem már tette is be a filmet.
-Mit nézünk?-kérdeztem.
-Péntek 13.Ugye jó lesz?-fordította hátra a fejét.Válaszként csak bólintottam.Elhelyeztem a plédet és visszamentem a popcornért.A kanapén Harry várt.Megpaskolta maga mellett a helyet.Elhelyezkedtem, majd elindította a filmet,A mellkasán pihentettem a fejem, ő pedig a derekamat fogta.Annyira nem volt ijesztő, de azért nem lennék egyedül.Ajtó csukódást hallottam, de nem jött be senki ezért nem foglalkoztam vele.Felálltam és a konyha felé vettem az irányt, mert megszomjaztam.Vittem egy doboz kólát a nappaliban ülő fiúnak is.Visszahelyezkedtem előző pózíciomba (nem arra gondolni ámxdd) és néztem tovább a filmet.
-Mi van itt gyerekek!-bukkant fel a kanapé mögül Louis és Sam.
-Áááá-kiállítottunk egyszerre.Annyira megijedtem, hogy a popcornos tálat eldobtam a kezemből és leestem a földre.Nevetés töltötte meg a szobát.Mindenki itt volt.A srácok és a csajok egyaránt.
-Na összejöttetek?-húzogatta a szemöldökét Lou.Imádom ezt a gyereket, de néha az őrületbe kerget.
-Nem Louis, nem jöttünk össze.-mondta gúnyosan Hazz.
-Jól van gyerekek nyomás aludni.Christinaék is hamarosan hazaérnek.-hesegetett minket Liam.Nálunk alszanak, így elfoglalták a szokásos szobájukat.Elmentem fürdeni, majd lefeküdtem.Az ágyamban csak forgolódtam.Nem bírtam elaludni, mert nagyon féltem.Tudom, hogy csak egy film volt.Tudom, hogy csak egy vicc volt, de nagyon megijedtem.Reszkedtem.Felálltam, lementem a konyhába, -úgy, hogy az egyik helylységben felnyomtam, átmentem a másikba ott felkapcsoltam, majd visszamentem az előzőhöz és lekapcsoltam a lámpát- és csináltam egy pohár kakaót.Leültem egy bár székre, szembe az ajtóval majd szép lassan elkezdtem inni.Egyszer csak nyílik az ajtó és Harold lép be rajta.
-Neked nem aludnod kéne?Ha jól tudom táncod lesz holnap.-ment a szekrényhez és ő is csinált egy bögre kakaót.
-Nem tudok aludni.-vontam meg a vállam.-Na és te?-kérdeztem.
-Én sem tudok aludni.-mosolygott.-Fogadjunk, azért nem tudsz aludni mert félsz.Jól gondolom?-húzta fel a szemöldökét.
-Csak egy picikét.-mutattam az ujjammal.
-Kicsit?-mosolygott tovább.
-Igen?-kérdeztem inkább magamtól mint tőle.Halkan felnevetett, majd leült mellém.Beszélgettünk egy picit, majd elindultunk fel az emeletre.Visszafeküdtem az ágyamba és megpróbáltam elaludni.Háát...pár órát sikerült is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)