14.rész

Sziasztok!!! Sajnos vége a karácsonynak. :( De semmi vész, itt az új rész! Jó olvasást!
                                                                                               
                                                                                          By: Ada
14. rész
*Sam szemszöge* 
(Niall és Sam kettesben)
Láttam Niallen a csalódottságot, s megsajnáltam. Oda mentem hozzá és megöleltem. Olyan jó volt újra megölelni, bár tudtam, ő csak barátként tekint rám. Láttam rajta, hogy kissé megszeppent, de nem értem miért. Talán túl közvetlen lettem volna? De mindig így viselkedünk egymással. Gondolataim azonnal elszálltak, mikor két kezet éreztem a derekamon.
-Azt hiszem mégsem haragszik rám annyira, mert akkor nem ölelt volna meg...-mosolygott.
-Hm?-nem értettem mire gondolt.
-Ja...semmi, csak elgondolkodtam.-húzódott el. Nem értettem viselkedését. Megint furán viselkedett.
-Minden rendben?
-Aha...nincs valami kajád?-nézett a konyha irányába. Fura...mintha zavarban lett volna.
-De, persze gyere.-indultam az említett helység felé. Elkezdtem neki valami szendvicset készíteni. Ő leült a pult előtti bárszékre és onnan figyelt.
-Sam? Lehetne egy kérdésem?-nézett mélyen a szemembe, mikor elé tettem a tányért. Nem tudtam mire véljem, de érdekelt a dolog. Vajon mit akar tudni?
-Tetszik neked most valaki?-kérdezte.
Tekintetemet azonnal elkaptam. Még csak az hiányozna, hogy megtudja az érzéseimet.
-Miért érdekel téged ilyen hirtelen?
Zavarban voltam. Nem tudtam mit válaszoljak neki. Mondjam el neki az igazat, vagy inkább ne.
-Nem tudom. Csak megkérdeztem.-nevetett. Ő cseppet se volt olyan zűrzavarban mint én. Csak édesen falatozta ennivalóját.-Te már tudsz rólam mindent. Még tanácsot is adtál. Most rajtam a sor, szóval ki vele! Tetszik neked valaki?
Mikor másodjára is megkérdezte, arcomra enyhe pír szökött. Hátat fordítottam neki, nehogy valamit megsejtsen.
-Hahoo! Igen vagy nem?-türelmetlenkedett.
-Én...én. Igen.-mondtam el végül az igazat. Gyomromban a pillangókkal már alig bírtam. Egyre több és több lett. Remegtem a félelemtől. Féltem, ha Niall megtudja, kinevet és elmondja mindenkinek. Az ujjaimat tördeltem, mikor megéreztem egy kezet a vállamon. Már az összeesés szélén voltam, mikor.újra megszólított.
-És ki az?-súgta a fülembe. Kirázott a hideg, mikor lehelete érintette nyakamat. Erőt vettem magamon és szembe fordultam vele.
-Mi...miért érdekellek? -próbáltam normálisan beszélni, kisebb nagyobb sikerrel.
-Csak, mert érdekelsz. A barátod vagyok, s mindent tudni szeretnék rólad.-arcán többé nem volt mosoly. Komoly és kíváncsi tekintettel fürkészte szemeimet. És ekkor eszembe jutott egy remek ötlet.
-Te se mondtad el hogy hívják. Mondd el s talán én is elmondom.
-De...de ez így...ez így nem jó!-vakarta meg a tarkóját. Úgy látszik, most ő volt ideges. Talán átvettem volna az irányítást? Kezdjek én is a magánéletéről kérdezgetni? Nem. Nem tudnám megtenni. Nem szeretem kínos helyzetbe hozni. Szeretlek! Csak ezt az egyetlen szót akartam hallani tőle, bár tudom, reménytelen. Elakartam terelni a témát. Mindegy hogy mire, csak ne keljen többé erről beszélnünk.
-Ashley!-jutott eszembe a barátnőm.
-Ashley? Csak nem...leszbikus vagy?-húzta el a száját.
-Mi?? Nem dehogy! Hogy mondhatsz ilyet? Ash...vajon mikor jön haza?
-Ja! Bocsi...-szegezte tekintetét a padlóra. Egy kis mosoly szökött az arcomra értelmetlenségén.
-Olyan hülye vagy!-kacagtam.
-Hé! Most megbántottál!-fonta össze karjait a mellkasa előtt.
-Jaj...ne haragudj!-mondtam nyálasan és odafutottam hozzá. Egy bocsánatkérő-puszit nyomtam arcára és vártam, vajon mit reagál.
-Azt hiszed ezzel el van intézve?-nézett szúrósan a szemembe.
-Miért mit akarsz, mit tegyek még?-eddig elég szokott neki lenni egy puszi. Csókoljam meg, vagy mi? Tiszta bolond. Teljesen összezavar.
-Hm... Engedd hogy 10 percen keresztül csikizzelek.-húzódott széles vigyor az arcára.
Mi van?? Engedjem meg, hogy 10 PERCEN KERESZTÜL CSIKIZZEN??? Én azt nem bírom ki...de...de érte megteszem. Nem akarom, hogy haragudjon rám, még akkor.sem, ha tudom, hogy nem komoly. Kitudja mire képes amikor alszom...:D
-Re...rendben.-indultam a nappaliba.
Niall szorosan jött utánam, s mikor leültem a kanapéra, egyből rávetette magát. Nem tétovázott, egyből belekezdett. Én csak kacagtam és kapálództam. Nagyon csikis egy lány vagyok, s nem bírom sokáig. Niall ezt természetesen tudta. Már vagy 3 perce csikizett, amikor a bejárati ajtó hirtelen kinyitódott. Ott állt Ash, Harry, Elenaor, Louis, Zayn és Liam. Niall lovagló ülésben ült rajtam, a kezeimet lefogva. Elég ciki egy helyzet volt. Az ajtóban lévőknek az álluk leesett. A szökeség leszállt rólam, a tarkóját kezdte piszkálni.
-Komolyan mondom nektek, menjetek szobára! -nevetett fel Zayn.
-E...ez nem...az aminek...látszik.-próbáltam mentegetőzni.-Niall, csak megcsikizett...
-Ti is összejöttetek?- kérdezett Ash.-Hisz ez tök jó. Végre te is meg...
-Csak barátok vagyunk.-vágtam barátnőm szavába, mielőtt valami meggondolatlant tudott volna mondani. Tisztában voltam a tudattal, de mégis fájt kimondani.
-De az előbb...
-Louis! Tényleg csak barátok vagyunk.-erősített meg az Ír srác is.-De...hogy, hogy mi is? Kijár még kivel?
Igen ez valóban érdekes...kikről beszélt Ash?
-Tada!-fogta meg Harry az előbb említett lány kezét.
-Szóval...ti...együtt vagytok?-vártam a bólintást barátnőmtől, amit meg is kaptam. Hatalmas nagy vigyor terült el arcomon. De jó neki. Ő már együtt van a kiszemeltjével...én még mindig nem. Nincs merszem elmondani Niallnek az érzelmemet. Tudom, hogy mást szeret, ő maga mondta, hogy tetszik neki egy lány, s elég nyíltan beszélt a kapcsolatukról.
-Gratulálok!-öleltem meg Harryt is és Ashleyt is.
-És te Niall? Te nem mondtad még el a lánynak, hogy szereted?-ez a kérdés szíven ütött. Harry szájából olyan furán hangzottak. Egy kis gyengeség volt szavaiban(?)
-Öm...Khm...Nem.-hajtotta le a fejét.
Szóval még nincs barátnője... Egy kis remény csillant fel bennem, de tudtam hülyeség...  Én csak egy elcseszett béna csaj vagyok, akin esélytelen hogy Niall Horan szemei megragadjanak...
Niall szemszöge:
Nagyon elszégyelltem magam, hogy még mindig nem mondtam el érzéseimet a szerelmemnek. És a legrosszabb, Sam ezt végig hallotta. Annyira elakarom neki mondani, de valamiért úgy érzem még nincs itt az idő. Már kihúztam belőle, hogy tetszik neki valaki, de még úgy igazán nem vagyok benne biztos, csak sejtem, hogy én vagyok az a személy.