12. Rész

Sziasztok!!! Most elég hamar itt a kövi rész, szóval nem is húzom az időtöket...jó olvasást!

                                                                                                                 by:Ada
12. Rész

Samantha szemszöge
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi történt Ashsel... Többször próbálkoztunk, de nem nyitott ajtót. Nagyon aggódtam, ahogy a többiek is. Főleg Harry, komolyan mondom ez a srác...mintha a homlokára lenne írva, hogy #belevagyokzúgvaAshlibe. A srácok elmentek haza egy kicsit pihenni, így csak én maradtam otthon és a testvérem, mivel apa elment a munkába. Fél óra elteltével újra bekopogtam, de most nem volt zárva az ajtó. Lassan benyitottam és láttam, hogy Ashley a földön fekszik és eszméletét vesztette. A teste teli volt sebekkel. Orrából fojt a vér... Gyorsan hívtam a mentőket, hogy jöjjenek. Pár perc múlva meg is érkeztek és bevittek minket a kórházba. Testvéremet a vizsgálóba vitték, majd egy bő tíz perc múlva visszavitték a kórtermébe. Reménykedve rohantam a doktorhoz megkérdezni, hogy ugye nincs semmi komoly baja.
-Testileg nincs akkora, de lelkileg összeomlott...nagy valószínűséggel az elmúlt 24 órában közösülhetett valakivel, de szerintem jobb ha úgy fogalmazok, hogy a testvérét megerőszakolták.-amikor ezt kimondta a doktor hirtelen sokkot kaptam. Le kellet ülnöm, mert egyszerűen mindenre számítottam csak erre nem. Hogy mi? Megerőszakolták? De hol? És miért ne szólt? Nekem eddig mindent elmondott...
-Hogy van a teste? Mármint épségben van?
-Nem tört el semmije, ha erre céloz. Viszont most ne haragudjon de mennem kell. Viszont látásra!
-Viszlát! És mindent köszönök!
Berohantam Ash kórtermébe aki már ébredezni kezdett. Megszorítottam a kezét, hogy érezze ott vagyok mellette, és hogy biztonságban van. Szépen lassan kinyitotta a szemét, majd rám nézett. A könnyek előjöttek szememből, amikor megláttam szomorú arcán a félelmet, a csalódást és a megbántást.
-Ugye nem mondtad el senkinek hogy mi történt?-kérdezte halkan.
-Nem. Nem szóltam senkinek.
-Ne is tudják meg soha! Főleg Harry ne! Nem akarom hogy sajnáljanak. Nem szorulok rá.-próbált erős maradni.
-De a barátaid...bennük megbízhatsz.-próbáltam győzködi.
-Igen. Tudom. Hálás is vagyok ezért nekik, de érts meg engem is. Ha Harry megtudja többé szóba se áll velem. Kinek kellene egy megerőszakolt fruska?
-Állj, állj, állj! Először is: Harry megértené, mert nem tudtál mit tenni ellene. Másodszor: TE NEM VAGY FRUSKA! Te egy normális lány vagy! Nem tettél semmi olyat ami azt bizonyítaná. Ashley! Térj észhez! Ha bezárkózol csak magadban teszel kárt! Nézz meg engem... Ha elmondtam volna Niallnek mit érzek, talán az enyém lehetne... De most...más lányt szeret. Aki sokkal kedvesebb, aranyosabb, értelmesebb, mint én. Ráadásul tőlem kér tanácsot. És tudod mi a legrosszabb? Miután nagy nehezen segítettem neki, elkezdett velem szórakozni! Amikor felráncigált a szobába majdnem megcsókolt...de kiröhögött, amiért teljesen elolvadtam tőle...csak játszik velem...-mikor mind ezeket elmondtam Ashnek megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Az tény hogy az arcom tiszta könny volt a sírástól, de legalább kiadhattam magamból.
-Sam...én...sajnálom, hogy ez történt. Nem gondoltam volna, hogy Niall ekkora nőcsábász... De akkor ezek szerint tudja, hogy szereted?
-Nem tudom, de most nem ez a fontos... Na? Akkor elmondjuk nekik?
-Először csak a lányoknak és Harrynek. Nem akarom, hogy a fiuk ezzel piszkáljanak.
-Rendben. De szerintem nem fognak piszkálni. Most egy kicsit magadra hagylak. Beszélek a többiekkel is.
Amikor kimentem a kórteremből először Harryt hívtam.
-Igen? Sam? Hol van Ashley? Miért nem vagytok itthon? Ugye jól van?
-Először menj egy olyan helyre ahol csak te meg a lányok vagytok. A fiuk ne.
-Jó. Jó. Itt vagyunk.
-Gyertek be a kórházba, 12 terem, majd itt mindent elmondok.
-Rendben. Azonnal ott vagyunk.
Nem telt bele 10 percbe de már itt is voltak.
-Hol van Ashley?-Harry arca teljesen kétségbe volt esve. Az ajtó felé mutattam. Bement, s becsukta maga mögött az ajtót. Én itt kint elmondtam a lányoknak h mi történt.
*Harry szemszöge*
Nagyon féltem, hogy mi van Ashsel. Amikor Sam az ajtó felé mutatott nagyon megijedtem. Bementem és láttam, hogy életem értelme ott fekszik betegen az ágyba. Oda szaladtam hozzá, megfogtam a kezét és magamhoz öleltem.
-Harry... te mit...-annyira örültem, hogy újra látom. Nem akartam semmit mondani, csak kimutatni, hogy mennyire szeretem. Bármi történne vele, én ugyanúgy szeretni fogom. Nem engedtem befejezni a mondatot, mert megcsókoltam. Elég hosszúra sikeredett, de muszáj volt. A szívem olyan hevesen vert, akár az övé. Éreztem, hogy ő is szeret. Nem lökött el magától, sőt karjait összekulcsolta a nyakamon és hozzám simult. Eddig még sosem csókoltam meg így egy lányt. Mindig vadul és kiéhezve, de ez most más volt. Egy gyengéd érzelemmel teli csók volt. Mikor elváltunk egymástól akaratlanul elmosolyogtunk. Ez egy jó jel. Mosolyog.
-Harry. Én...én nagyon szeretlek, de...de félek ha megtudod mi történt, akkor...
-Akkor én ugyanúgy szeretni foglak. A bulin már elakartam mondani, hogy mit érzek irántad. Amikor a közelemben vagy késztetést érzek arra, hogy megöleljelek, vagy megcsókoljalak. Nagyon szeretlek! Nem is...imádlak. soha nem szerettem még ennyire egy lányt, mint téged. Szóval mesélj életem! Mi történt?-Ash lehajtotta a fejét és elkezdte mondani:
-Este, amikor elmentél üdítőért, oda jött hozzám egy srác befogta a szám és a mosdóba rángatott. Elkezdett tapizni, és csókolgatni. Én próbáltam védekezni, de...-ekkor egy könnycsepp futott végig arcunkon.
-Ok.ok.ok. értem. Nem kell kimondanod.-megöleltem és nem engedtem el. Ki volt az? Kimert egy ujjal is hozzá érni ehhez a csodás lányhoz? Ha megtalálom, megölöm!!!
*Sam szemszöge*
Olyan édesek voltak. Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást. Bár én is így lehetnék Niallel...
-Sam minden rendben?-kérdezett El.
-Igen. De most inkább hazamegyek. Ti maradjatok itt. Sziasztok!
Mielőtt kimentem volna az ajtón megálltam egy pillanatra(persze a többiek nem láttak) és hallottam amint Jess Niallt hívja, hogy menjen át hozzám h ne legyek egyedül. Gyorsan hazarohantam és bezártam az ajtót. A kulcsot elérhetetlen helyre tettem. Megkönnyebbülve mentem fel a lépcsőn. Bármit elviseltem volna akkor, csak őt nem akartam látni...
-Sam!
A szemeim kikerekedtek. Hirtelen megfordultam és Niallt láttam magam előtt.
-Te...mit keresel itt?
-Jöttem panaszkodni...-hajtotta le a fejét.-Az a lány...többé már nem szeret...azt hiszi, hogy csak szórakozni akartam vele, pedig ez nem igaz. Én csak a te tanácsodat fogadtam meg. Megakartam tudni, hogy mit érez...
-Niall...én sajnálom!-akár mennyire haragudtam rá, muszáj volt megölelnem. A pillangók a gyomromban már a torkomhoz értek. A szívem hevesen dobogott.
Kezeit a derekamra csúsztatta és úgy ölelt.
-Azt hiszem mégsem haragszik rám annyira, mert akkor nem ölelt volna meg...-mosolygott.