Sziasztok!!! Megjött a 10. rész is!! Lehet, hogy most sok olvasónak töröm össze a szívét és előre is sajnálom...:( Természetesen pozitív rész lesz, csak attól függ ki milyen szemszögből nézi...:) Na de jöjjön a lényeg! Jó olvasást!!!
By: Ada
10. Rész
*Samantha szemszöge*
Reggel kopogásra keltem fel. Niall volt az. Halkan bejött és leült az ágyam szélére.
-Zavarhatlak egy kicsit?
-Persze. Miről van szó?-ültem fel.
-Ashleyről. Harry mondta hogy nincs minden rendben vele. Napok óta szörnyű álmok gyötrik.
-Mi? De nekem miért nem mondta el? Talán haragszik ránk amiért összeakartuk hozni Harryvel?
-Nem hinném. Szerintem nem haragszik ránk. Csak egyszerűen makacs. Nem akarja a gyenge oldalát megmutatni.
Igaza lehet. Ami furcsa...hiszen én régebb óta ismerem Ashley-t? Niall milyen figyelmes is tud lenni. Valójában egy remek srác. Vicces, aranyos és még jól is néz ki...Jesszusom Sam!! Térj már észhez!! Miket gondolsz te itt..?
-Öhm...minden rendben?-fogta meg a kezem.
Tekintetemet az összeért kezünkhöz kaptam és akaratlanul elmosolyodtam.
-Hahó!!-zökkentett ki a képzeletemből.
-Ja...persze...csak elgondolkodtam valamin.-vettem el a kezem.
-Vettem észre.-mosolygott.-Elmondhatok neked valamit?
-Nekem, bármikor, bármit. Rám mindig számíthatsz!-húzódtam egy kicsit közelebb.
-Hát...nem olyan régen találkoztam egy lánnyal.-ennél a mondatnál lefagyott a mosoly az arcomról.-Nagyon szép. Az elején csak barátként tekintettem rá, de az utóbbi időkben azt vettem észre ennél többről van szó. Nagy való színűséggel ő nem tud semmiről, de szeretném neki elmondani. Attól félek, hogyha ő nem így érez irántam, akkor a barátságunk lehet hogy vége lesz.-hajtotta le a fejét.
Megsajnáltam és magamhoz öleltem. Amiket mondott tövisként érte a szívemet, de nem tudom miért. Szememből egy szerény könnycsepp szökött ki, de gyorsan letöröltem, nehogy valaki észrevegye. Volt bennem egy halvány remény, hogy vajon az a lány én vagyok e, de hamar elillant. Mikor eltávolodtunk egymástól egy féloldalas mosoly húzódott a számra, végül megtörtem a csendet.
-Talán várj vele egy kicsit. Szimatold ki mit érez és ha megbizonyosodtál róla, hogy bejössz neki, akkor lépj. Én ezt tettem volna.-nem véletlen mondtam múlt időben, hisz a remény elszállt. Niallnek más lány tetszik, nem én. De mit is várhattam volna. Hiszen én csak egyszerű magyar lány vagyok. Se szép, se normális. Biztosan egy gyönyörű londoni lányról van szó. Tovább kell lépnem. Keresnem kell valaki mást, aki annyira szeret engem, mint én őt. Nem akarok egy reménytelen szerelem rabja lenni.
-Igen. Talán ez lesz a legjobb.-csillant fel a szeme.
-Ha nem bánod én még szeretnék egy kicsit pihenni.-dőltem le a párnára.
-Már itt sem vagyok.
Mikor Niall kiment újra eleresztettem a könnyeimet.
*Niall szemszöge*
Amikor Sam megölelt ott helyben elolvadtam. Most már értek mindent. A zavarban létet, a akaratlan mosolyokat, a boldog de egyben kínos pillanatokat. ez mind Samantha miatt volt. Beleszerettem. Már majdnem elmondtam neki, de ahogy ő is mondta várnom kell. Ki kell szimatolnom mit érez. Vajon sejti hogy ő az a lány? Talán túl feltűnő voltam?
*Sam szemszöge*
Már vagy egy hete, hogy Niallel beszéltünk. Mostanában nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ennyit segített a kapcsolatunkon egy kis beszélgetés? Kezdem azt hinni hogy én vagyok az a lány...persze nem komolyan...
Lementem a nappaliba ahol a fiuk éppen tévéztek. Leülten Niall mellé, majd megszólítottam.
-Mi van azzal a lánnyal, akit említettél¿
-Semmi. Mindennap látom és beszélgetünk. Nagyon sokat javul a kapcsolatunk. Azt hiszem teljesen belehabarodtam.- amikor ezt kimondta a szívem szakadt ketté. Vajon már csókolóztak? Vajon volt akár több is?
-Az jó.-tettetem a mosolygást.
-Miről susmorogtok? Csak nem randit beszélitek meg?-nézett Louis Niallre, aki egy kicsit elpirult.
-Ne beszéljetek hülyeségeket. Niallnek nemsokára barátnője lesz.-böktem oldalba.
Harry értelmetlenül nézett a szőkeségre aki még jobban elpirult.
-Sam, te most velem jössz.-fogta meg a kezem és az emeletre ráncigált.
Becsukta maga mögött az ajtót és a falnak nyomott. Nem értettem a viselkedését.
Teljesen hozzám simult és mérgesen nézett a szemembe.
-Ni...Niall nem kapok levegőt...-a szívemet a torkomban éreztem.
Biztosan így akar bosszút állni amiért elmondtam a titkát. Továbbra se engedett el...sőt...közeledni kezdett. Már csak 5 milliméter választott el az ajkától, amikor felkuncogott. Hirtelen kinyitottam a szemem, s addigra már elengedett.
-Szórakozol velem?-rúgtam bokán. Sírva rohantam a fürdőbe.
Hogy tehette ezt velem. Miért kell szórakoznia velem? Talán...talán tudja az érzéseimet...talán...Ash. ő mondta el neki?
*Niall szemszöge*
Mekkora hülye vagyok...megkellett volna tennem...már biztos vagyok benne, hogy szeret.
Különben nem akadt volna ki ennyire, s velem nevetett volna...de...mielőtt újra lépnék beszélnem kell Ashsel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése