13.rész

Halihóóó mindenkinek.Először is Boldog 1D-s Karácsonyt és Kellemes 1D-s Ünnepeket Kívánunk.
Másodszor pedig ma van Lou szülinapja. Igen, 22 éves lett. Milyen hamar felnőnek *sírás* Szóval Boldog Szülinapot Louis.
Mai Napi Teendők:
-sok répát enni
-mindenkit Kevinnek hívni
-az egyik kezedre írd fel, hogy ,,carrots" a másikra pedig azt, hogy ,,BooBear"
-hordj valami csíkosat
-legyél hülye
-mondj (fa)vicceket
Ha tetszett a rész dobj egy komit és iratkozz fel.Neked csak egy kattintás és pár szó, de nekünk sokat jelent.Jó olvasást.!!

                                                                                          by:Petra

13.rész

Ashley szemszöge:
Kinyitottam a szemem, de rögtön be is kellett csuknom, mert túl erős volt a fény.Lassan szoktattam hozzá a szemem, mikor hírtelen kivágódott az ajtó és Sam jött be rajta.Megszorította a kezem, majd könnyek szöktek a szemembe.A félelem, a csalódás, a megbánás és a szomorúság. Ezeket éreztem.
-Ugye nem mondtad el senkinek hogy mi történt?-kérdeztem halk, meggyötört hangon.
-Nem. Nem szóltam senkinek.-nyugtatott meg.
-Ne is tudják meg soha! Főleg Harry ne! Nem akarom hogy sajnáljanak. Nem szorulok rá.-néztem könnyes szemeibe.
-De a barátaid...bennük megbízhatsz.-szipogta.
-Igen. Tudom.-szorítottam meg a kezét.- Hálás is vagyok ezért nekik, de érts meg engem is. Ha Harry megtudja többé szóba se áll velem. Kinek kellene egy megerőszakolt fruska?
-Állj, állj, állj! Először is: Harry megértené, mert nem tudtál mit tenni ellene. Másodszor: TE NEM VAGY FRUSKA! Te egy normális lány vagy! Nem tettél semmi olyat ami azt bizonyítaná. Ashley! Térj észhez! Ha bezárkózol csak magadban teszel kárt! Nézz meg engem... Ha elmondtam volna Niallnek mit érzek, talán az enyém lehetne... De most...más lányt szeret. Aki sokkal kedvesebb, aranyosabb, értelmesebb, mint én. Ráadásul tőlem kér tanácsot. És tudod mi a legrosszabb? Miután nagy nehezen segítettem neki, elkezdett velem szórakozni! Amikor felráncigált a szobába majdnem megcsókolt...de kiröhögött, amiért teljesen elolvadtam tőle...csak játszik velem...-fejezte be szomorúan.Hogy mennyire önző vagyok!Samnek is vannak gondjai, de nekem a sajátjaimmal kell fárasztanom.Szörnyű legjobb barát vagyok!
-Sam...én...sajnálom, hogy ez történt. Nem gondoltam volna, hogy Niall ekkora nőcsábász... De akkor ezek szerint tudja, hogy szereted?-kérdeztem.
-Nem tudom, de most nem ez a fontos... Na? Akkor elmondjuk nekik?-reménykedett, hogy igent mondok.
-Először csak a lányoknak és Harrynek. Nem akarom, hogy a fiuk ezzel piszkáljanak.-vallottam be.
-Rendben. De szerintem nem fognak piszkálni. Most egy kicsit magadra hagylak. Beszélek a többiekkel is.-majd elengedte a kezemet, felállt a székről és kilépett a kórteremből.
Mikor egyedül voltam bent, akkor éreztem igazán, hogy iszonyatosan fájnak a lábaim és a csuklóm. A tegnap életem legjobb napjának indult, de a legrosszabb lett.Mennyire megtud változni egy perc alatt minden.A napom, a kedvem, az életem, minden.Az ablakon kibámulva a tájat vizslattam, míg el nem kezdett szemerkélni az eső.Pár perc múlva pedig már úgy esett, mintha dézsából öntötték volna.
Negyed óra múlva megint nyitódott az ajtó, mire ösztönösen odafordultam.A fehér tornacsukától, a fekete csőnacin és fehér pólón át a göndör fürtökig vezettem a tekintetemet, majd mikor meglátott odarohant hozzám, megfogta a kezem és magához ölelt.
-Harry...te mit...?-nem hagyta, hogy befejezzem, ajkait az én ajkaimra érintette és csókban forrtunk össze.Nem gondolkodtam, rögtön vissza csókoltam.Lassú és érzéki. Csodás és hihetetlen. Varázslatos és elképzelhetetlen. Valóságos és mesebeli. Ezekkel a szavakkal jellemezni.A ,,kicsit" hosszúra sikeredett csókunkat a levegőhiány szakította meg. Mindketten mosolyogtunk.
-Harry. Én...én nagyon szeretlek, de...de félek ha megtudod mi történt, akkor...-nem hagyta, hogy befejezzem, mert közbe szólt.
-Akkor én ugyanúgy szeretni foglak. A bulin már elakartam mondani, hogy mit érzek irántad. Amikor a közelemben vagy késztetést érzek arra, hogy megöleljelek, vagy megcsókoljalak. Nagyon szeretlek! Nem is...imádlak. soha nem szerettem még ennyire egy lányt, mint téged. Szóval mesélj életem! Mi történt?-kérdezte kedvesen, mire lehajtottam a fejem és elkezdtem mesélni.
-Este, amikor elmentél üdítőért, oda jött hozzám egy srác befogta a szám és a mosdóba rángatott. Elkezdett tapizni, és csókolgatni. Én próbáltam védekezni, de...-egy könnycsepp futott végig az arcomon,amit Harry letörölt.
-Ok.ok.ok. értem. Nem kell kimondanod.-ölelt meg.Éreztem, hogy megfeszülnek az izmai. Nem tudom meddig lehettünk így, talán perekig vagy akár órákig is, de egyszer csak elhúzódott tőlem, annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.Halványan elmosolyodott, majd egyre közelebb jött és megint megcsókolt.A kezeim maguktól indultak útnak. A vállait végig simítottam, majd a tarkójánál megállapodtak és összekulcsolódtak.Közelebb húztam magamhoz, mire elmosolyodott.
-Ashley?-nézett mélyen a szemembe, mikor elváltunk.
-Igen?-néztem rá kérdőn.
-Ezt már nagyon rég megszerettem volna kérdezni, de soha sem mertem.-vallotta be.-Szóval...-nem tudta befejezni, mert a valaki megzavarta.Akarom mondani valakik.
-Bejöhetünk?-dugta be a fejét az ajtón El, Dani, Jess és Hannah.
-Persze.-mondta csalódottan Hazza.
-Lányok?Hol van Sam?-kérdeztem.
-Elment haza, mert fáradt volt.-mosolygott rám El.-Na de Harry engedj minket is oda.-húzta fel az ágy széléről nevetve.Szóval a helycsere után El megölelt, majd egy óriási puszit nyomott az arcomra.
-Minden rendben lesz.-suttogta, majd megszorította a kezem.Egy hamis mosolyt villantottam felé és elbeszélgettünk.Már csak arra eszméltünk föl, hogy bejött egy nővér és szólt, hogy lejárt a látogatási idő és hogy majd délután jöjjenek vissza.
-Délután jövök.Ha kettesben leszünk, akkor befejezzük a beszélgetést.-suttogta Hazz a fülembe, adott egy puszit a homlokomra és kilépett a szobából. Az ágy melletti kis szekrényen megpillantottam egy palackos szénsavas vizet, meg a... telefonomat.Elvettem onnan, majd megnéztem az időt.Tíz múlt nyolc perce.Remek.
Az idő nagyon lassan telik, ha egyedül vagyunk. Egy órán keresztül, vagy az ablakon keresztül néztem ki, vagy a plafont bámultam. Nagyon érdekes elfoglaltság... Aztán háromnegyed 11 körül bejött a kezelő orvosom.
-Jónapot, Miss Cox!-üdvözölt..Itt egy telefonszám, ha holnap reggel elhagyja a kórházat, mindenképp keresse fel Dr. Hermant.-nyújtott felém egy kis cetlit. A papiron egy pszichológus(!!!) telószáma volt.
-Mi??? Én nem megyek el ide!-jelentettem ki.
-De kérem! Csak gondolja át. Semmi veszíteni valója nincs. Elmegy Dr. Hermanhoz, elmeséli mi történt magával, segít kiheverni ezt az ügyet, majd vége minden álmatlan éjszakának.-bíztatott.
-Nem, akkor sem megyek!-makacskodtam, majd inkább az ablak felé fordultam, jelezve nem kívánok beszélni erről a témáról. Az orvos tiszteletben tartotta ,,kérésemet" és nem beszéltünk róla. Még elmondta, hogy holnap hány körül kapom meg a zárójelentésem, meg még azt is, hogy sokat pihenjek otthon és csak akkor beszéljek a történtekről, ha készen állok rá.
-Rendben, nagyon szépen köszönök mindent!- mosolyogtam a dokimra. Biccentett egyet majd elhagyta a kórtermet.
A nap további része is ugyan így telt. Délután bejöttek a srácok és apuék. Harryvel nem tudtunk beszélgetni. Lehet rossz döntés volt bevallani neki az érzéseimet? Vagy jól cselekedtem?

Jessie szemszöge:
Mikor Sam felhívta Harryt, hogy a testvérem kórházban van, mindannyian nagyon megijedtünk. Azonnal indultunk a kórházba. Felfutottunk az első emeletre, majd megkerestük a 12. szobát. Hazz bement az ajtón, nekünk pedig Sam mondta el mi történt. De miért nem mehettünk be mi is? Na mindegy is. Amit Samantha mesélt, az mindenkit lesokkolt... Gyorsan bekopogtunk, hogy minél előbb ki tudjuk faggatni, de láttuk, hogy nincs olyan állapotban, így általános témákról beszélgettünk. Mikor szóltak, hogy lejárt a látogatási idő és hogy vissza jöhetünk délután szöveggel otthagytuk Asht. A kórházban összefutottunk a húgom orvosával, aki a kezembe nyomott egy pszichológus teló számát. A srácokkal, úgy döntöttünk, hogy ezt inkább Ashley döntse el.