32. rész

Na halihooo!! Meg is hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog, s vissza fogjátok tudni tartani a könnyiteket. Én mikor írtam nagy nehezen, de sikerült. Nen is húzom az időt. Jó olvasást!! <3 <3
By: Ada
Samantha szemszöge:
Éhes vagyok, fáradt vagyok és úgy érzem, hogy minden reményem elszállt. Kész. Vége. Itt fogok meghalni...
3 órával később...
Halkan sírtam. Kétségbe voltam esve. Teljesen kiszáradtam és szinte minden testrészem sajog. De ez még mindig semmi a lelki fájdalmamhoz képest. Igen... már kezdek beletörődni, hogy már nem fogom Niall angyali mosolyat látni, Ashley hülye, de egyben okos fejét, anyát, apát, Cameront, Jesst és a fiukat.
A földön fekszem és halkan szenvedek. Lépteket hallok, de nem amolyan jöttünk megnézni a rabot, hanem lopakodó és óvatos. A szívemben egy halovány szikra gyúlt, de kialudt, amint meghallottam elrablóm hangját.
Egy félig romlott üdítőt és száraz üres kenyeret dobtak elém, aminek a 3/4-e a földre került.
- Nesze! Egyél, nem akarok börtönbe kerülni gyilkolásért.
- Így is úgy is odajutsz! - probáltam érthetően beszélni, de csak suttogásnak lehetett hallani.
A hajamnál fogva ragadtak meg és a fejemet a földbe verték, majd a világosság hatalmas ám de csodaszép kapuja várt arra, hogy megközelítsem és átmenjek rajta...
Niall szemszöge:
- Samantha!!!! - nem, ez nem lehet igaz... végre itt van erre elveszíteném? Odarohantam hozzá, s nem érdekelt, ha engem is megölnek, csak vele akarok lenni. Ő az enyém és nem halhat meg nélkülem!
Megnéztem a pulzusát, de nem volt. Nem vett levegőt, s nem mozgott. Szemei csukva voltak és nem rebbentek. Meghalt. Itt hagyott...
- Neeeem!!!! Nem lehet!!! Nem hagyhatsz itt!!! Mit tettetek vele?? Rohadt gyilkosok! Megöltétek!!!! - bögtem. Tombolt bennem az indulat, úgy éreztem, hogy most az az igazságos, ha én is megölöm azt,a ki ezt tette Sammel. De nem tettem. Ott maradtam mellette és a mellkasát nyomtam, majd szájon át lélegeztettem. Semmi... most már biztos, hogy itt hagyott. Ordítottam a nevét, de még továbbra is probáltam újraéleszteni a tudatom alatt. Mikor teljesen összetörtem, egy utólsó csókot leheltem ajkaira, s fejemet a mellkasára fektettem.
- Bazd meg! Nézd meg mit csináltál, te nyomorék??!! - ennyire tudtam csak figyelni, mivel a fülem egy érdekes lassú ritmust hallott. Nem volt erőm felemelni a fejem, csak lehúnytam a szemem és tovább hallgattam a megnyugtató "muzsikát"
Perrie szemszöge:
- Tűnjünk el innen!! - ordítottam. A franca!! Most mit csináljunk?? Megöltem... gyilkos vagyok...
- Na, azt már nem!!! - ordította Ash és úgy fejbe vágott, hogy a földre estem. - Esküszöm, hogy a börtönben fogsz megrohadni, Perrie!! - elővette a telefonját és nagy valószínűséggel a rendörséget hívta. Nem tudtam felkelni... szörnyen fájt a fejem. Épp, hogy eszméletemnél voltam...
Niall szemszöge:
Nem észleltem semmit a külvilágból, csak egy hangra tudtam figyelni, ami valamilyen oknál fogva megnyugtatott, s erőt adott. Várj! Nem... ez... lehetetlen!!! Felkaptam a fejem és megnéztem a pulzusát.
- Samantha!? Sam él!! Hallom a szívverését és érzem a pulzusát!!! - szorosan magamhoz öleltem, s csókokkal árasztottam el az arcát.
Samantha szemszöge:
- Nem.. nem hagyhatom itt Niallt, értsd meg!! - ordítottam a semmibe.
- Ha rátalálsz a kiútra visszaengedlek az élők közé. -szólt egy ismeretlen hang.
- Jó. De... de mi az?? Adj valami segítséget! Nincs itt semmi!! - kétségbe voltam esve. Mit tehetnék??
- Samantha!!! Nem!! Nem hagyhatsz itt!!! Nem hallhatsz meg!!
- Niall!!! Niall itt vagyok!! Segíts kérlek segíts!! - de senki nem hallotta meg. - Szeretlek! - egy őszínte könnycsepp futott végig arcomon és a következő pillanatban már újra a nehéz fájdalmat éreztem a végtagjaimban és sötétséget látok.
- Megtaláltad a kiutat, ami nem más mint az őszinte szeretet. Ha egy ember ilyen őszínte, s igaz, annak jár egy második esély. Légy boldog, én veled leszek! - s eltűnt a hang a fejemből.
- Szeretlek! - Niall!!!
Egy édes csókot éreztem ajkamon, ami már annyira hiányzott. Lassan s nehezen nyitottam ki a szemem. Az első amit megláttam az az óceánhoz hasonlító ragyogó kék szempár, melynek tulajdonosa örökre rabul esjtette a szívem.
- Ni... Niall. Itt... va... gyok. - suttogtam. De nem figyelt rám, csak bámult és sírt.
- Bárcsak tényleg itt lennél és nem csak a képzeletemben.
Mi?? Ezt meg, hogy érti? De hiszen itt vagyok. Niall ne szórakozz velem. Megmentetted az életem és most veled vagyok. Nyisd a szemed és láss is, ne csak nézz!!!
- Köszönöm. - kezemet végig vezettem erős karján, majd mikor elértem a szőke hajkoronáját, lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Ohh... de még hogy!! Nem akart hinni a szemének... belemosolyogtam a csókunkba, s lehúnytam a szemem.
Niall szemszöge:
- Köszönöm. - hallottam egy gyenge hangot, s egy lágy érintést a kezemen egészen a tarkomig, majd egy nyomás hatására ajkam Sam ajkán landolt. És... és... Sam ajka mozgott. Hát eszméleténél van! Velem!!! Olyan erővel csókoltam vissza, hogy az leírhatatlan. Minden érzésem belesűrítettem.
Visszakaptam életem szerelmét, s soha nem fogom elengedni. Soha többé!