by:Petra
7.rész
Niall szemszöge:
Amikor Harry mondta, hogy az a lány bizony Sam, nagyon meglepődtem.
-Jó, de menjünk már, mert elkésünk a fotózásról. - szólt közbe Liam. Nem foglalkoztak tovább a dologgal, de engem nem hagyott nyugodni. Hamar odaértünk. Zayn leparkolt a helyszínen, ahol pár fotós várt ránk. Nem foglalkoztunk velük, inkább kipattantunk a kocsiból és befelé vettük az irányt. Bent elkisértek minket az öltözőnkbe, ahol sminkesek, stylistok és fodrászok voltak. Amint megláttak, szóltak, hogy üljünk le egy-egy székbe, majd kezelésbe vettek. Liam lett legelőször kész, utána Harry, én, Louis, majd végül Zayn. Elvezettek egy teremhez. Beléptünk rajta és a terem végén megpillantottuk Pault, a menedzserünket. Éppen a fotóssal beszélgetett (ezt csak onnan tudom, hogy fényképezőgép volt a kezében).Intett, hogy menjünk oda. Eleget tettünk kérésének és átsétáltunk. Paul bemutatott a fotóst, aki elmondta, hogy mennyire örül nekünk, majd elkezdtük a munkát. Megkaptuk a kellékeket, majd elkezdtünk pózolni a kamerénak. Persze a hülyéskedés sem maradhatott el. Egy kis idő múlva kiküldtek átöltözni, meg megigazították a hajunkat. Visszamentünk és mikor beléptünk, egy kislányt láttunk meg, akinek a kezében egy hatalmas, sárga maci volt. Odamentem elkérni a pöttömtől a plüssöt, majd szóltam Camilla-nak (ő a fotós), hogy csináljon egy képet.
Jessie szemszöge:
Ashley megigérte, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni, de a szobájában a TV előtt bealudt, így gondoltam elmegyek egyedül. Felkaptam a cipőm ls elindultam a közeli parkba. Ott a gyerekeket néztem, ahogy egymással játszanak vagy éppen a kutyájukkal. Semmi gonduk sincs, boldogok. Aztán átvándorolt a tekintetem a szerelmes párokra. Mindenki vidám volt, kézen fogva és mosolyogva beszélgettek egy padon vagy sétáltak. Egy olyan pár volt akiknek a hangulata felhős volt. Ők éppen eszekedtek. Nem zavartatták magukat, a park közepe táján a lány sírt és kiabált, míg a srác próbálta nyugtatni és könyörgött. Egy kicsit még néztem őket, majd áttértem az idősekre. Beszélgettek, sétáltak, a padon ültek és galambot etettek. Így látszatra boldognak tűnnek. De csak látszatra.
Visszatérve az én gondolatmenetemre. Mióta idejöttünk Ash nem is foglalkozott velem. Nem féltékeny vagyok, csak hiányzik a kishugom. Hiányzik a sok hülyéskedés, amit csak együtt -Ash, Sam és én- csináltunk, hiányoznak az esti beszélgetések, a sétálások és az összes program,amit együtt csináltunk.Úgy érzem, hogy más már sokkal fontosabb neki, mint én. Ott van neki a tánc, Sam, Hannah, a srácok és az ő barátnőik. Amikor anyuval éltünk, nem voltak titkaink egymás között. Mindent megosztott velem, még azt is, ami nem is volt érdekes. Úgy érzem titkol valamit. Nagyon jó volt a kapcsolatunk. Talán ez az út csak tönkre tette és eltávolított minket egymástól. És ez van Sammel is. Vele is nagyon jó volt a kapcsolatunk. A hugomnak tekintettem, ő pedig a nővérének. Elmondott mindent. Segítettem nekik, amit csak tudtam. A lányokkal minden alkalmat megragadtunk, hogy hülyéskedjünk. Mindig megvédték magukat és társait, ezért is szerették őket annyira a suliban. Mindenki velük akart barátkozni, kivéve három lányt. Tudjátok olyan lányok minden iskolában vannak, igazi pláza cicák. Olyan ciki-ha-egy-ruhát-többször-veszek-fel, nem-eszek-sokat-nehogy-elhízzak, akik pompon lányok voltak és a foci csapat kapitánya kellett nekik, csak azért, hogy menők és népszerűek legyenek. Szóval én büszke vagyok a hugaimra. Mind arra amit tettek, amit elértek, amit el fognak érni és akik valójában lettek. Erősnek mutatják magukat. Ez legtöbbször sikerül is nekik.
Apu. Hát aput nagyon régen láttam. Csak telefonon beszéltünk.Jó volt újra látni.Nagyon...
- Szia cica, van gazdád? - állt elém egy srác. Felálltam a padról, kikerültem, majd elindultam haza fele.Nem rajongok az ilyenért - Na most hova mész? Csinálhatnánk valamit. - húzódott perverz mosoly a szájára.Undorító egy alak.Nem is foglalkoztam vele, inkább mentem tovább. - Na megállj!-mondta, majd megfogta a csuklóm és húzni kezdett.Hiába próbáltam kiszabadulni, nem ment.Erősebb volt.Egy sikátorig vitt, majd megfordult és velem szemben volt.A nyakamat kezdte csókolgatni,miközben a derekamat simogatta. Egy pillanat alatt a keze levándorolt a fenekemre és megmarkolta. A könnyeim patakokban folytak le az arcomon, majd az államnál lecsöppent a földre. A megfelelő alkalmat vártam, ami el is érkezett. Megrúgtam a legféltettebb ponját. Ahogy sejtettem összegörnyedt és elengedett. Ahogy csak bírtam futottam.Út közben neki mentem valakinek. Egy ,,Bocsi" dobtam felé, majd futottam tovább.
- Jess! - kiálltott utánam. - Állj már meg! - kiabállt.Nem foglalkoztam vele, ahogy bírtam csak futottam. Amikor megláttam a házunkat, fellélegeztem, de nem álltam meg. A szobámig mentem, ahol becsaptam az ajtót és rávetődtem az ágyra. A könnyeim még mindig versenyt futottak arcomon. Nagyon megijedtem. Ha nem tudtam volna elszökni, akkor...Nem Jessie! Ne is gondolj rá!-szidtam magam. Hogy eltereljem a figyelmemet, előkerestem egy filmet, majd betettem a lejátszóba és leültem az ágyra. A hátamat az ágyam háttámlájának támasztottam és úgy néztem a Nagy fiúkat.Egyszer csak csengettek.Mivel nem volt kedvem kimenni a biztonságot nyújtó szobámból, hagytam, hogy rátapadjanak az idegesítő kütyüre. Lábdobogást hallottam, majd abba maradt az ,,zene". Még több lábdobogás, majd nyomódik a kilincsem és valaki ba szeretne jönni. Egy a bökkenő. Zárva az ajtó.
- Jess! Légyszi nyisd ki.-szólalt meg először a hugom. Nem válaszoltam és abban reménykedtem, hogy egy idő után megunják és elmennek.
- Kérlek engedj be minket. - kérlelt Zayn?! Most sem válaszoltam.
- Mi történt? Láttuk, hogy sírtál, ahogy futottál ki a parkból. - mondta Louis.
- Nem lényeg. - vontam meg a vállam, de ugye ezt nem láthatták.
- Dehogy is nem. - vágta rá Harry. Szóval a srácok vannak itt.
- Jajj srácok, nem mondja el, akkor menjünk. Hagyjuk hagy öregedjen meg ott bent. - beszélt Perrie, akinek a hangjában felfedeztem némi undort.
- Dehogy megyünk el! - mondta Liam, majd elkezdtek dörömbölni az ajtón. - Ha nem jössz ki mi megyünk be. - fenyegettek meg. Nem nagyon érdekelt mit akarnak. - Szeretnél valamit? Egy pohár vizet? Jó sok kaját? - kérdezte Niall.
- Csak egyedül akarok lenni. - válaszoltam nekik.
- Jó. Lent leszünk a nappaliban. - mondták és hallottam, hogy lemennek. Visszakoncentráltam a TV-re. Amikor vége lett, kivettem a DvD lejátszóból és visszatettem a helyére. Az ablakhoz mentem, kinyitottam, majd szippantottam egyet a friss levegőből. A tájat kezdtem el kémlelni. Házak minden hol, a fák egy - két helyen. Emberek sietnek hazafele, mert esőre áll az idő. Meguntam, így becsuktam a nagy őveget, majd elmentem fürdeni. Gyors volta, így hamar le tudtam feküdni.
Másnap reggel a korgó gyomromra keltem, így kimásztam az ágyból és ahogy voltam - francia bugyi, hosszított póló, amit aputól vettem el és kócós haj:p - úgy mentem le a konyhába. Elkezdtem tojástántottát és gofrit csinálni. Nagyon jól nézett ki. Kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra, majd benyomtam a távirányítóval a televízíót és kerestem egy értelmes adót. Nem mondanám értelmesnek, de az egyiken Scooby Doo ment. Nagyon jó vagy Jessie. 20 évesen ezt a mesét nézed. Gratulálok.-gondoltam magamban.
- Jó reggelt!-köszönt Liam.
- Reggelt!-motyogtam. Várjunk csak .Liam? Itt? - Hát te?
- Hát én. - mosolygott. - Este amikor vége lett a filmnek késő volt, így Ashley felajánlotta, hogy aludjunk itt. - magyarázta.
- Ühüm.
- Szeretnél beszélgetni? - kérdezte.
- Asszem...most is azt csináljuk. - nevettem el magam. Erre ő csak megfogott egy párnát és elkezdett ütni vele. Nem hagyhattam magam, így én is kézbe vettem egyet és elkezdtünk párnacsatázni.
- Itt meg mi folyik? - kérdezte valaki a hátam mögül. Mindketten megdermedtünk. - Párnacsata? És engem meg kihagytok? Na azt már nem. -mondta apa(?) mire fellélegeztünk és folytattuk ott ahol elkezdtük.A végén mindhárman kidőltünk. Liam lecsúsztatta magát a kanapén, míg apa fejjel lefelé volt, a fejem pedig apa hasán és így néztük tovább a Scoby Doo-t és Bozontot. Hangos nevetésre kaptuk fel a fejünket, de így apa leesett és én is estem vele.
- George! Én még nem áttalak így. - nevetett Louis. - Ilyen laza vagyok aztán kész. - változtatta el a hangját.
- A lányommal és Liammel hülyéskedtünk. - vágott kiskutya pofit. - Amúgy is szabadságon vagyok. - jelentette ki.
- Igen. - mondta, majd közelebb jött. Liammel lepacsizott, majd engem megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. Úgy döntöttem csinálok a többieknek is reggelit, ezért a konyha felé vettem az irányt. Ők is azt kapták amit én. Felkelt mindenki, és leültek enni. Mikor végeztek Sam és Ash elmosogattak és eltörölgettek. Éppen beszélgettünk, amikor megszólalt a csengő. Sam anyuja ment ajtót nyitni, és szólt, hogy engem keresnek. Felálltam a kanapéról és odamentem az ajtóhoz. Amit ott láttam lesokkolt...
úúú ez is nagyon jó lett csak így tovább...gyorsan kövit:) *Rebekä
VálaszTörlés