8.rész

Sziasztok!!! Itt van a 8. Rész is! Köszönjük az eddigi pozitív kommenteket. Remélem ez is tetszeni fog...:) jó olvasást!!!
                                                                By:Ada

8.rész:

Jessie szemszöge:

A kezemet a kilincsre tettem, végül lenyomtam. Az ajtó kinyilt és egy kócos hajú figura állt előttem. Ijedtemben kizártam és az emeletre szaladtam fel. A többiek nem értették mi bajom van. Nem sokára lépteket hallottam.
-Jess?-jött be Sam a szobámba.-Most már igazán elmondhatnád, hogy mi történt. Ki volt az a pedofilnak kinéző ember?
Nem sokára Ashley is bejött. Ő nem szólt semmit, csak megölelt. Leült mellém, majd Samre nézett.
-Jessyt már egy ideje zaklatja ez az ember. Minden hova követi és...a többit gondolom kitalálod.
-De  miért nem szóltál?!-rontott be Zayn.
Nagyon meglepődtem. Láttam az aggodalmat a szemében.
-Én...én nagyon féltem...-csordult ki a könnyem.
Zayn oda jött hozzám és megöltelt. Ekkor benyitott Perrie.
-Itt meg mi folyik? -Vonta kérdőre kedvesét.-Szóval ennyit érek neked? Tudod mit? Légy boldog azzal a kis fruskával, engem ne keress többet!- s kiviharzott.
Zayn nem ment utána, hanem továbbra is engem vigasztalt.
-Menj utána.-utasítottam.
-Majd megnyugszik.

Sam szemszöge:

Mikor láttam, hogy Jessy megnyugodott, kimentem a szobájából és a sajátomba mentem. Érdekes módon Niallt láttam ott.
-Minden redben van Jessel?-nézett rám.
-Nem tudom...most Zaynel van. De te mit keresel itt?-mentem egy kicsit közelebb.
-Téged vártalak.
-Engem? De miért?
Meg fogta a kezem és leültetett az ágyra maga mellé.
-Beszélni szeretnék veled.
-Mi a baj?-tettem a kezem a vállára.-Minden rendben van?
-Igen...azaz nem.-hajtotta le a fejét.-Van valami ami nem hagy nyugodni.
-De mi?-kezdtem aggódni.
-Hol voltatok az öcséddel tegnap?
-Tegnap? Sehol.
-De igen, mert láttunk a srácokkal. Nagyon vidám és szép voltál.
-Ja, hogy az! A stúdióban voltam.
-Minek?-faggatott tovább.
Már majdnem válaszoltam, de nem akartam elmondani, hogy énekelek.
-Miért érdekel ilyen hirtelen? Olyan furcsa vagy.
Egy ideig csöndben ült az ágyon, majd kiment. Nem értettem a viselkedését. Valami rosszat mondtam?

Már esteledett amikor a fiúk hazamentek.
-Sam. Nem megyünk ki deszkázni?
-De igen!-s felrohantunk a gördeszkánkért.
Majdnem sötét volt, de azért lehetett látni. Fel-le száguldottunk a dombokon.
-10 perc pihenő!-ültem le egy padra.
Ash is leült és elkezdtünk beszélgetni.
-Nem tudod mi volt ma Niallel?
-Nem. Miért történt valami?
-Hát...nem tudom. Amikor bementem a szobámba ott ült az ágyamon. Megfogta a kezem és odahúzott maga mellé. Elkezdett faggatni, hogy hol voltam tegnap olyan csinosan öltözve. Mondtam hogy a stúdióba. Amikor megkérdezte, hogy minek nem válaszoltam. Furcsállottam ezt a sok kérdést és megkérdeztem, hogy miért érdeklem ilyen hirtelen. Erre nem válaszolt ő sem, csak kiment. Azóta nem szólt hozzam.
-Hm...érdekes. hozzám se szólt Harry. De ezen nem érdemes rágódni. Na menjünk haza.-szállt fel a gördeszkára.
-Oké. -Mondtam bágyadt hangon.
Annyira nem figyeltem az utat, hogy valakibe beleütköztem. Mind a ketten egymásra estünk.
-Sam?-kérdezett egy ismerős hang.
-Adam?-szálltam le róla.-Ne haragudj.
Felsegítettem, majd leporoltuk magunkat.
-Mit csinálsz te erre felé?
-Épp haza indultam. És ti?
-Mi is.-mosolyogtam.
-Köhöm...Sam?-nézett értetlenkedve Ash.
-Ja, persze. Adam, ő itt Ash a nővérem és legjobb barátnőm egyben. Ash, ő itt a menedzserem.
-Örvendek.
-Szint úgy.-fogtak kezet.
-Nos, ha megbocsáltotok nekem most mennem kell.
-Persze. Nekünk is.-tettem a lábam a deszkára.
-Majd még beszélünk. Sziasztok.
-Szia.
-Szia. Nem is mondtad, hogy ilyen helyes.-indultunk haza.
-Ugyan már!
Mikor haza értünk, felmentem a szobámba, majd a fürdőbe. Mikor vissza mentem a hálóba, leültem az ágyra és a laptopomat vettem elő. Egy kicsit még facebookoztam,majd hamar álom jött a szememre. Niall volt a képben. Amikor először fogta meg a kezem, amikor először ölelt és csókolt meg. Mese szerű volt, de mégis megtörtént. Másnap reggel karikás szemmel keltem fel. Lementem az ebédlőbe és neki álltam reggelizni. Nem sokra rá jött Ash is.
-Hé, Sam! Elkéne menni sétálni, nem?
Nem válaszoltam.
-Sam?
Feláltam a székről és a tányéromat a mosogatóba akartam tenni, de elejtettem.
-Sam minden rendben?
Mondott még valamit, de azt már nem hallottam. Ájultan estem össze.