24. rész

Sziasztook!! Bocsánat a sok késést, de már itt is van az új rész, úgy, hogy hajrá! Jó olvasást!!
                                                                                                   By: Ada

Sam szemszöge:
Harry és Ashley romantikázni mentek. Bevallom egy kicsit irigy voltam rájuk, de mondjuk mi is elvagyunk... mindenki befészkelte magát a tévé elé és valami értelmetlen, de vicces filmet néztünk. Gondolataim elkalandoztak amikor Niallre tekintettem. El sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Szeretem... minden porcikájával, minden hibájával és azzal a csábítóan édes mosolyával.
- Itt vagy? - lengette előttem a szőkeség a kezét.
- Aha. - mosolyogtam rá.
- Min gondolkoztál?
- Nem fontos...
- Shh! Most van a legjobb rész. - pisszegett Louis.
- Menjünk fel. - megfogta a kezemet és az emelet felé kezdett húzni.
- Aztán ha lehet akkor halkan, mert a filmet szeretnénk hallani, nem mást. - szólt utánunk. Mindenkiből kitört a nevetés egyedül mi pironkodtunk.
- Hahaha... te beszélsz? Mérföldekről lehet titeket hallani. - vágtam vissza és felmentem a szobámba.
- Szóval... min is gondolkodtál?? - ültünk le az ágyra és kezeibe vette az enyéimet. Halványan elmosolyodtam gesztusán.
- Semmin... lényegtelen. - hajtottam le a fejem.
- Naa! Mondjad! - jött közelebb.
- Csak kettőnkön. - mikor felemeltem a fejemet igéző kék szempárral találtam szembe magam. Szinte rabul ejtett. A pillangók a hasamban őrült táncot lejtettek, és a pulzusom az egekbe szökött. Hihetetlen hogy szinte minden mozdulata ezt váltja ki belőlem.
- Aha... és... mire jutottál? - ajkaink már majd nem összeértek. Egy pillanatra letekintettem az övéire és tökéletesek voltak. Nem válaszoltam csak egy gyengéd puszit nyomtam szájára.
- Arra, hogy még az életemnél is jobban szeretlek! - öleltem magamhoz.
- Én is nagyon de nagyon!! - szorított meg. Eltávolodtam de csak annyira hogy lássam gyönyörű szép szemeit. - Szeretlek! - s lecsapott ajkaimra. Olyan hirtelen történt, hogy először nem vettem a lapot, aztán leesett. Visszacsókoltam, és ennek hatására vadabbul falta ajkaimat. Lassan hátra döntött és testsúlyát rám helyezte. Kezeimet felvezettem a hátán és úgy túrtam a hajába. Ez egy halk sóhajt váltott ki belőle amin elmosolyodtam. A számról a nyakamra tért és azt kezdte óvatosan szívni. Hatalmas tenyerei derekam és a hasam tájékát kényeztették. A fellegekben éreztem magam, de egy halk hang a fejemben a földre hívogatott, mi szerint hagyjuk abba, mert nem fogunk tudni leállni meg amúgy is, ennek nem most van itt az ideje...
Amikor már a pólóm széle felfelé csúszott, kezemet az övére tettem, majd elszakadtam ajkaitól.
- Ni.. Niall! Hagyjuk abba! Ennek még rossz vége lesz! - próbáltam azért levegőhöz is jutni, de újra megcsókolt és folytatta amit elkezdett, mint aki meg sem hallotta. - Niall! - kezdtem el csikizni, mert tudtam, hogy ez az egyik gyengéje.
- Hé, hé, hé! Oké, befejeztem! -emelte fel kezeit, jelezvén, hogy megadta magát. - De annyira kívánlak! Szinte nem is sejted mennyire... Eszméletlenül szeretlek! - feküdt vissza rám és szorosan megölelt. Nem volt magánál. Látszott rajta, hogy ő is a mennyben jár.
- Én is nagyon, de ne most! - suttogtam.
Nem válaszolt, csak lefeküdt mellém. Arcát a tenyerébe temette, gondolom próbált észhez térni. Kezemet a fejemet a mellkasára tettem és odabújtam hozzá. Éreztem, hogy a szíve vagy 200-at ver ahogy az enyém is.
- Sajnálom. - mondtam alig hallhatóan, majd becsuktam a szemem.
- Nem a te hibád, én sajnálom, hogy erőlködtem. - felém fordult majd megölelt.
Egy ideig így feküdtünk, majd egy halk szuszogást hallottam. Elaludt. Már én is közel jártam míg végül magával nem ragadott az álomvilág.

Louis szemszöge:
Mikor Samék felmentek az emeletre még egy ideig néztük a filmet, majd meguntuk. Kikapcsoltuk és mindenki azon törte a fejét, hogy vajon mit csináljunk.
- Van egy ötletem. - állt fel Zayn gúnyos mosollyal az arcán. Mindenki rá figyelt, ezzel ösztönözve, hogy folytassa. - Lessük meg a gerlepárt!
Óriási mosoly terült el arcomon.
Ezt most visszakapod Samanta! Kellett neked beszólni!
- Rendben! - álltunk mi is fel.
- Fiuk! Biztos, hogy ez jó ötlet? - fogta meg a kezemet Elenaor.
- Nyugi drágám, csak benézünk. - adtam egy csókot ajkaira.
Elindultunk felfelé, Sam szobájába. Halkan megálltunk az ajtó előtt, majd elkezdtünk visszafele számolni.
- 5. 4. 3. 2. 1. és! - lenyomtuk a kilincset, de nem láttunk mást, csak a sötétben két alakot akik halkan szuszognak egymás karajaiban.
- A francba! - suttogta Liam. - Most vagy elkéstünk, vagy nem... mindegy, hagyjuk őket aludni.
Csalódottan csuktuk be az ajtót és lementünk a konyhába.
Nem értem Niallt. Hogy bírja ennyi ideig? Nem a tűrőképességéről híres. Lehetséges, hogy tényleg szereti ezt a lányt? Amióta Sammel van nincs olyan nap, hogy ne nevessen. Ez a lány csodát tett vele.

El ne felejtsetek kommentelni vagy valamiféle nyomot hagyni magatok után. Köszönjük! <3 :* :D