22. rész

Sziasztok!!! Bocsi a rengeteg kesést, de a múlt hét nagyon zűrös volt és nem tudtam írni... de most itt van úgyhogy jó olvasást, ne felejtsetek el nyomot hagyni :)
                                                                                                 By: Ada

22.rész
Samantha szemszöge:
Reggel mikor felébredtem ismeretlen helyen találtam magamat. Egy kéz melegítette a derekamat és egy másikon pedig feküdtem. Mikor megfordultam egy szőke kócos hajú srác szundított velem szembe. Szorosan odabújtam mellé és nyakig betakaróztam. Meztelen felsőtestéből áradt a melegség és szívdobbanását is hallani lehetett. Lehunytam a szemem és visszagondoltam az előző estére. Bármennyire erőlködtem, semmilyen emlékem nem volt a tegnapi napról. Csak annyi, hogy a konyhában ettünk Niallel és utána... te jó ég... ugye nem?? Kérlek ne!! Tegnap este együtt jöttünk fel... és rajtam csak egy póló és alsónemű van... Niallen meg csak egy... alsónadrág... ne! De hát nem is ittam semmit... miért nem emlékszem semmire? Lehetetlen hogy tegnap elvesztettem volna a szüzességem... nem... kizárt! Azt egy nő megérezné... és hát... még csak most jöttünk össze... csak nem...
- Mit keresek én itt? - ugrottam ki karjai közül.
- Hmm... neked is jó reggelt, kicsim... - mondta álmos hangon és szemeit kezdte dörzsölgetni.
Kicsim?? Ezt eddig nem mondta... ne kérlek!!!
- Én... mi történt... tegnap... este? - kérdeztem félénken. Lehet hogy nem volt jó ötlet megkérdezni de tudnom kell... nem mindegy hogy egy nő szeretkezett e vagy sem.
- Nem emlékszel? - húzta össze szemöldökét.
Ja, ne... ez rosszat jelent... tényleg nem emlékszem semmire...
- Miért mire kéne?? - kérdeztem sejtelmesen.
- Hmm... semmi különös... - ölelt el hátulról és elkezdte csókolni a nyakamat. Nagyon jó érzés volt, még a hideg is kirázott tőle de nem akartam. Nem akartam hogy hozzám érjen... úgy... felálltam az ágyból és az ajtó felé mentem. Leakartam nyomni a kilincset, de az nem mozdult. Itt pattant el a húr... nagyon megijedtem... én még nem voltam erre felkészülve... nem most akartam... könnyű nőnek fog hinni, akit bármikor megkaphat... ez így nem jó!
- Miért van bezárva az ajtó? Miért zártad be? Mit tettél te velem? Eressz ki! Engedj el, nem érted? - üvöltöttem bőgve.
- Héhéhé! Samantha minden oké? Mi történt? Mi az hogy mit tettem veled? Higgadj már le! - jött oda hozzám és magához szorított. Igen... valóban egy alsónadrág volt rajta...
- Ne érj hozzám! Engedj ki! Hol a kulcs? - akadtam ki még jobban.
- Samantha nyugodjál le, kérlek! Mi történt veled? Mi a baj? - fordított maga felé és kezeit az arcomra helyezte ezzel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.
- Tegnap... mi történt velünk... tegnap? - suttogtam.
- Mire gondolsz? Nem történt semmi. - bizakodóan nézett rám.
- Semmi? Mi nem...? - kérdeztem kínosan. Összeráncolta a szemöldökét, valószínűleg leesett neki a tantusz.
- Nem. Semmi nem történt kettőnk között. - ölelt szorosan magához.
- Én... nem emlékszem semmire... miért??
- Én se tudom, de menjünk le igyunk egy kávét. Attól jobb leszel, hidd el. - fogta meg a kezemet, majd kinyitotta az ajtót. Mikor leértünk a konyhába Niall a kávéfőzőhöz ment én pedig leültem az asztalhoz. Előttem egy félpohár víz és egy gyógyszeres doboz volt.
- Nyugtató? - olvastam el ami rá volt írva.
- Ja igen. Tegnap bevettél egy fájdalom csillapítót, mert nagyon fájt a hasad.
- De ez nem fájdalom csillapító. - vettem a kezembe egy levelet. - Ez nyugtató... - néztem Niallre.
- Akkor... azért voltál te tegnap olyan higgadt... minden mondatodat csak félig tudtad elmondani. Beszélgettünk, aztán egyszer csak fogtad magad és elaludtál... nem tudtam mi bajod, de inkább hagytalak pihenni.
- Akkor ezért nem emlékszem semmire... - esett le a tantusz.
- Valószínű. De nem értem... miért akadtál ki annyira amikor azt hitted hogy mi... - adta kezembe a kávét, majd leült velem szembe.
- Öhm... nem lényeges, csak megijedtem... - valahogy nem akartam el mondani neki a valódi okát... ez nekem kínos... semmi köze hozzá... na jó van, de mégis...
- Szerintem ennél egy kicsit többről van szó. - húzta fel a szemöldökét.
- Jó... igen... azért akadtam ki, mert még nem feküdtem le senkivel és szeretnék emlékezni az elsőre... meg én még nem állok készen rá... - hajtottam le a fejem. Teljesen elpirultam... még sosem beszéltünk ilyen dolgokról.
- Azt akarod mondani, hogy még szűz vagy? - emelte fel a fejem a jobb kezével. Félénken a szemébe néztem és bólintottam egyet. Válaszomra csak elmosolyodott, majd odajött hozzám és hátulról átkarolt.
- Ne aggódj... ez nem szégyen. Én kifejezetten örülök neki. - suttogta a fülembe.
- Mi okoz neked ebben örömet?- fordultam felé és sejtelmesen tekintettem rá.
- Hmm... - vonta meg a vállát. - Majd egyszer elmondom. - mosolygott. Összehúzott szemöldökkel néztem rá. Valahogy jobbnak véltem, ha nem tudom, hogy most mire gondolt.  Mikor megittuk a kávét visszamentünk rendbe tenni a szobát.
- Srácok? - jutott eszembe.
- Harry nálatok, Louis és Zayn már kora reggel a barátnőjükhöz mentek, Liam meg edz.
- Áh... értem... - dobtam hanyatt magam az ágyon.
- Hé! Most csináltam meg! - kiáltott fel.
- Há... sorry én meg most gyűrtem össze. - nyújtottam ki a nyelvem. Lehet, hogy rossz ötlet volt... de már nincs vissza út...
- Igen? Szóval így állunk? - közeledett, majd felém tornyosult. Kezeimet lefogta így mozgásképtelenné váltam. Meredt szemekkel bámultam rá, de ő továbbra is komoly arccal nézett vissza rám. - Még most is nagy a szád? - ajkát csak egy milliméter választotta el az enyémtől.
- Nem... - kezeimet a nyakaköré helyeztem és magamra húztam. Ajkunk összeért és egy szenvedélyes csók csattant el. Testsúlyát rám helyezte, karjait a hátam mögött vezette át, úgy szorított magához. Egyik lábát, a lábaim közé süllyesztette, minden egyes porcikánk összeért. Levegőért kapva váltunk el egymástól.
- Na... ez már tetszik. - mosolygott kajánul és ezúttal ő csókolt meg. Sajnos nem tartott sokáig, mert valaki berontott az ajtón...
- Itt az eb... uh... bocsi... már itt sem vagyok. - vágta be Liam az ajtót. Elpirulva egymásra néztünk, majd Niall leszállt rólam és együtt lementünk.
- Oh... itt a gerlepár! - üdvözölt minket Louis. - Miért nem fejeztétek be?
- Louis! - vágta finoman fejbe Elenaor barátját.
- Mi van? - nézett értetlenül.
- Egy... nem volt mit befejeznünk, kettő hozatok kaját? - csillogtak fel a szemei.
- Valahogy sejtettem, hogy így fog nézni... - pacsizott össze Liam és Louis.  - Gyertek. Rendeltünk pizzát.- azzal a lendülettel leültünk és ettünk, amikor megszólalt a csengő...