21. rész

Heeeeey everybodyy.!! Először is megszeretnénk köszönni a 11(!!!) feliratkozót és a több mint 4500 megtekintést. Nagyon hálásak vagyunk. Nem is tudjátok milyen örömet szereztetek ezzel. És NEM fogunk olyat csinálni, hogy xy komi és/vagy xy feliratkozó után jön a kövi rész. Szerintem ez nagyon undorító. Azért írunk mert szeretünk és ha valaki elismeri az jó érzéssel tölt el. Igaz, megszoktunk kérni benneteket, hogy komizzatok, de az sem kötelező.
Másodszor, pedig az, hogy meghoztuk az új részt, s reméljük tetszeni fog. Jó olvasást.!!:)

                                                                                             by:Petra

21. rész

Harry szemszöge:
Az eddigi kapcsolataim túl gyorsan kezdődtek és túl gyorsan értek véget. Ashleyvel lassan haladunk, hisz vele teljes mértékben komolyan gondolom. Életemben nem találkoztam ilyen elragadó lánnyal, mit Ő. Bármit megtennék érte, hogy boldog legyen. Fogalmam sincs, hogy mi ez az egész, ami bennem van. Hogy szerelem-e? Gőzöm sincs, mivel még nem tapasztaltam ilyet. Annyit tudok, hogy nem akarom elveszíteni. Hisz olyan könnyű vele minden. Önmagam lehetek, mikor vele vagyok, s nem kell megjátszanom semmit. Nem kéri, hogy mondjak le a sikereimről, inkább velem együtt örül. Nála jobb lányt álmaimban sem kívánhattam volna. Igaz nem árasszuk el egymást ,,cuki" becenevekkel. Nem mondogatjuk minden egyes percben a szeretlek szót, mert súlya van. Akkor lesz ki mondva, ha itt az ideje. És nem vagyunk az a nyálas szerelmes pár, de néha nekünk is kijár a romantika.
-Ash! Kezdj el készülődni, mert indulni kéne.-adtam a fejére egy puszit, majd kimásztam az ágyból. Ashley is megtette ezt a lépést, s a szekrényéhez ment. Igaz egyszer megbotlott a saját lábában, de végül elért a gardróbjához. Kinyitotta, majd eltűnt ruhái között. Pár perccel később pedig már ruháival a kezében ment a fürdőbe.
Míg Ő bent volt, addig körülnéztem. Minden ugyanúgy volt, csak hat új kép volt kitéve. Az elsőn mindenki (a srácok, Dani, Pezz, El, Hannah, Jessie, Sam, Ash és én) rajta volt. Egy amolyan csoportos kép. Louis kinyújtott nyelvel, mellette Eleanor mosolyog, Niall vicsorít, Zayn és Perrie flegmán néznek (mármint Perrie néz flegmán, Zayn pedig csak próbál úgy nézni), Liam Daniellt átkarolva nevet, a lány pedig a fejét fogja. Sam a földön fekszik, rajta Hannah, Jessy és Ash ,,kicsi a rakás"-t játszanak, míg én a kanapén fekszek és röhögök. A másodikon Sammel kinyújtott nyelvvel és gülü szemekkel pózolnak, a harmadikon Jessie-vel vannak és nevetnek.

A negyediken Ellel, Danival és Hannaval mosolyognak, az ötödiken Zaynnel pufi fejet vágnak, az utolsón pedig...együtt vagyunk. Ő és én. Körülbelül 3 hete csináltuk. Az első közös képünk, amit Jessie készített. Mosolyogva vettem a kezembe, s gondoltam vissza arra a napra.

-Harry, nee!-kiabálta Ash nevetve. Már könnyei folytak, mikor úgy döntöttem abbahagyom kínzását. Megtörölte gyönyörű íriszeit, s felült az ágyán törökülésbe. Mosolyogva figyeltem minden mozdulatát.
-Mindjárt jövök.-ugrott fel az ágyról, és kisprintelt a szobájából. Hanyatt dőltem az ágyán, s a plafont kezdtem el pásztázni.
Nem tudom meddig lehettem így, de arra lettem figyelmes, hogy kicsapódik az ajtó és Ash lép be, kezében két üveg nutellával. Visszaült mellém, s az egyiket átnyújtotta nekem, s mikor átveszem tőle, egyből le is rakom az éjjeli szekrényére, mire lebiggyeszti ajkait. Puszit nyomok orra hegyére, s újra felfelé görbült szája. Zsebéből elővett két csomag gumimacit és odanyújtotta nekem.
-Tudom, hogy nem szereted így simán.-mondta, majd letépte a papírt az üveg tetejéről. Elvettem tőle a kanalat, s miután tettem rá, az orrára kentem. Felkacagott mozdulatomra, majd hátra dőlt. Fölé másztam, s megcsókoltam édes, hívogató száját. Perceken keresztül faltuk egymás ajkait, míg meg nem zavartak.
-Hey!-kiáltotta el magát Jessie, és mikor felnéztünk rá, elsült a kamera.
  
S így készült el életünk első közös képe. Az ágyon fekszünk, én Ash felett támaszkodok, Ash csokis orral nevetünk a fényképen.
-Mi csinálsz?-érdeklődött Ashley, majd lábujjhegyre állt, hogy átláthasson a vállam fölött.
-Semmit.-tettem vissza a képet a helyére. Megfordultam, hogy szemben lehessek barátnőmmel, kezemmel közrefogtam derekát, s úgy húztam közelebb. Mosolyogva figyelt és mikor puszit akartam adni ajkaira, elfordította a fejét. Halkan felkuncogott, mikor látta, hogy nem erre számítottam, mire lebiggyesztettem a szám. Megrázta a fejét, s pipiskedve puszit nyomott az arcomra.
-Sajnálom, de ezzel nem fogom beérni, hiszen vérig sértett a kisasszony.-ráztam meg a fejem, mire felhúzta a szemöldökét.
-Én is sajnálom, de nem szolgálhatok mással.- rántotta meg a vállát, s megpróbált kiszabadulni karjaim közül.
-Kár.-mondtam, majd ajkaira tapadtam. Lassan érzékien csókoltam és mikor bejutást kértem nem kaptam meg. Megharaptam az alsó ajkát, mire szétnyílt a szája, s küzdés nélkül is átjutottam. Játékosan ráharapott a nyelvemre, mire belemosolyodtam csókunkba. Nyelveink lassú táncot jártak, amit a levegőhiány szakított meg. Egy puszit leheltem ajkaira, s kézenfogva mentünk le a lépcsőn. A nappaliban megpillantottuk a nővérét, amint Madagaszkárt néz.

-Jessy!-ugrott bele Ashley az ölébe.- Ne feledd amit mondtam! Telefonom ott lesz nálam, hívhatsz éjjel nappal, csak éjjel ne, de délutánra?-nézett rám kérdőn.
-Talán.-tátogtam.
-..délutánra vagy estére itthon vagyok.-nyomodt egy cuppanós puszit az arcára és kiszállt az öléből.-Megleszel?-kérdezte. Nem tudom mi történhetett, de nagyon aggódhatott a nővéréért. Jess felpillantott rá, s elmosolyodott.
-Mért ne lennék?-Elnevették magukat, miközben Ash megforgatta a szemét, majd elindult felém. Megfordult egy pillanatra, mire Jess újra nevetni kezdett.
-Bolond.-mondta. Megrázta a fejét, s a tv-t nézte. Megfogtam Ashley kezét és az ajtóhoz mentünk.Felvettük a cipőnket, kinyitottam az ajtót, s nyújtottam Ashnek a kezem, de megrázta a fejét. Értetlenül néztem rá, mire felhúzta a szemöldökét. Várt egy picit, hogy leesik-e de nem.
-Rajongók és fotósok vannak kint.-mondta. A homlokomra csaptam, hisz ha ezerszer nem mondta el, akkor egyszer sem. Én már felvállalnám a kapcsolatunkat, de tiszteletben tartom az ő érzéseit. Ha nem szeretné, akkor nem.

~~~ ~~~ ~~~

Ashley szemszöge:

-Tudom, hogy tériszonyod van és azért is jöttünk ide, hogy legyőzd. És ne gyere azzal, hogy félsz. Na gyere.- fogta meg a csuklóm, majd húzott maga után. Egy piros hídon voltunk, hol autók nem jártak. Ez egy külön építmény volt, olyan embereknek, akik bungee jumping-ra (bándzsi dzsámping) adják a fejüket. Igen, ilyen csak Harrynek jut eszébe. A lábaim megremegtek miközben egyre közelebb értünk a férfihoz, aki (gondolom én) bebiztosítja a kötelet stb.
-Sziasztok! Miben segíthetek?-kérdezte egy 30-as éveiben járó rövid, tüsis hajú férfi.
-Ugrani szeretnénk.-válaszolta magabiztosan Hazz.
-Rendben. Együtt vagy külön?-nézett hol rá, hol rám.
-Együtt!-vágtam rá rögtön. Harry nevetve bólintott, s a pasas után ment. Egy sátor alá ment be, ahol kötelek, sisakok, térd-és könyökvédők, meg pár cucc volt. A kezünkbe adott egy-egy fekete sapit és fekete térd,könyökvédőt. Felvettünk mindent, majd a híd széléhez mentünk. Beleléptünk valami izéba, amibe a kötelet kapcsolják. Harry mögém állt, s mikor kész volt minden, lenéztem. Jézus! Ez van vagy 50 méter mély.
-Mehetünk?-súgta a fülembe.
-Igen.-remegett meg a hangom.
-Nyugi nem lesz baj-simított végig a karomon.- Egy, két..
-Csak éljük túl.-suttogtam.
-Hároooom.-mondta, majd elrugaszkodott, s zuhantunk is.
A szél az arcomba csapódott, a hajam pedig Hazza arcába, míg ő szorosan fogta a derekam. Egy hangos kiabálást hallottam magam fölött, akinek a tulajdonosa nem más, mint a göndör srác ,,mögöttem''. Összeszorítottam a szemem, hisz annyi mindent hallottam ilyen esetekről. Például egy nő ugrott és megvakult az egyik szemére. A hideg is kiráz az ilyenektől.
Egy hangos sikítás hagyta el a szám, mikor a kötél megfeszült és visszarántott. Egy ideig még fel-le mentünk, mikor végre megálltunk. A biztos talaj a barátom, a levegő nem.
-Ugye hogy nem volt olyan rossz?-kérdezte, miközben levette a sisakot és megigazította göndör haját.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Megyünk még egyet?
-Nem!-vágtam rá. Nevetve mentünk vissza a cuccunkhoz, majd ültünk vissza a kocsijába. A hazafele út is 1 órás volt, amit végig beszéltünk. Leginkább azt bizonyítgatta, hogy én reszkettem félelmemben és, ha ő nem lett volna ott összepisiltem (???) volna magam. Tudjátok az a sok volna.
-Megjöttünk.-parkolt le a ház előtt. Mármint az 1D villa előtt. Kiszálltam az autóból, s az ajtó felé siettem, nehogy meglássanak. Harry kinyitotta az ajtót, mikor megszólalt a telefonom. Előhalásztam a nadrágzsebemből, majd elhúztam a zöld gombot és elkezdte számolni az időt.
-Igen?-léptem be a házba.