18. rész

Halihó!!! Bocsi a sok késést, de már itt is van az új rész. Remelem tetszeni fog!!! Jó olvasást!!!
By:Ada ;)

Sam szemszöge:

Itt ülök a szobámban és gondolkozok. Gondolkozok egy tök felesleges dolgon, aminek semmi értelme. De még sem tudom kiverni a fejemből. Mi a francért kell titkolózni? Annyira utálom ezt...
- Hé! Minden oké? - jött be Ash.
- Nem teljesen... tudod... Niall...
- Jah, tényleg! Miért nem hallgattad végig? Fontosat akart mondani.
- Mi? Nekem nem úgy tűnt. Mikor rákérdeztem nem mondott semmit.
- Niall mindent elmondott nekünk és neked is elmondta volna ha nem küldted volna ki a szobából. Tegnap se szó se beszéd nélkül távozott. Hiába kiabáltunk utána nem válaszolt. Még... még sírt is, amiért olyan goromba voltál vele.
- Mi? De... de én nem tudtam. - Niall tényleg sírt? Nem, nem az lehetetlen. Miért sírt volna? Haj... miért nem tudom kiverni a fejemből???
- Nos, igen egy kicsit hülyén adta elő, de meg kellett volna hallgatnod. - tette kezét a vállamra.
- Igen, tényleg. De... mi van veled? Hogy érzed magad?
- Hát, bele se merek gondolni mi lesz itt... nagyon félek...
- Nyugi, én végig veled leszek és Harry is. Minden rendben lesz.
- Könnyű azt mondani... végre elkerültem onnan, erre meg újra látom... nem tudom feldolgozni. - arcán egy szerény könnycsepp kúszott végig. Oda mentem hozzá és szorosan átöleltem.
- Jól van. Nincs több sírás. Nem érdemli meg.
- Ez a beszéd! De... nem haragszol meg ha egy kicsit kiszellőztetem a fejem?
- Nem, nem dehogy! Menj csak!
- Köszi.
Gyorsan felöltöztem, majd magamhoz vettem a telefont és a kulcsokat, és elindultam a parkba. A zene a fülemben szólt és úgy sétálgattam. Megláttam egy padot és leültem. Furcsa érzés volt. Itt találkoztam először a fekete sapkás, napszemüveges sráccal, akiről kiderült, hogy egy világsztár. Oldalra néztem és egy szőkehajú srác pihent melletem. Jobban szemügyre vettem: szemei csukva, térde felhúzva és szuszog. Aludt. De itt? Felálltam a padról és szembe álltam vele. Te Jézus Úr Isten! Hiszen ez Niall. De nem is takarja magát? Bárki megláthatja. Levettem a pulcsim és a fejére raktam, majd ébreszgetni kezdtem.
- Hé, hé! Kelj már fel! Bárki megláthat!
- Nem érdekel! És vedd le rólam a pulcsid! - vágta földhöz.
- Niall mi a franc van veled? És létszi ne dobáld! Csak segíteni akartam! Ne haragudj már rám ennyire!
- Nem érdekelsz, vágod! Én egyszerűen... - állt fel és a szemembe nézett. - Sam? Én... ne haragudj! Nem ismertelek fel!
- Én..  én nagyon sajnálom, hogy tegnap csak úgy kiraktalak... - szemeimben összegyűltek a könnyek.
- Ne, ne, ne! Én sajnálom amiért titkolóztam. - kezei érintették az enyémet és közelebb húzott magához. - Mindig amikor a közeledben vagyok, elvesztem a fejem. Dadogok, és a pulzusom felszökik az egekbe. Ahogy hozzád érek éget a bőröm. - nézett le a kezünkre.
Ez most mit jelentsen? Teljesen összezavar...
- Te kérted, hogy mondjam el... most elmondom...
- Ne! - tettem a kezem a szájára. - Teli van az egész park lesifotósokkal... majd otthon. - suttogtam a fülébe.
- Igaz... menjünk haza. - jobban megragadta a karom és futni kezdtünk. De nem az én házam felé, hanem az övéhez. Mikor beértünk, bezárta az ajtót. A falnak nyomott. Ajka az enyémtől csak néhány miliméterre volt.
- Sam... én... nem tudom mi van velem, de kesztetést érzek arra, hogy megcsókoljalak. - lihegett.
Témyleg nagyon kész lehetett. Pillantása nem tört meg, végig engem nézett. A szívem hevesen kalapált, mintha kiakarna törni. A levegő izzott és az energiák csak úgy összecsaptak a fejünk fölött... Végre rájöttem mit akart mondani...
- Nem tudom visszafogni magam... - s ajka az enyémre tapadt. Kezeimet a falnak támasztotta, teste teljesen hozzám simult. Gyengéden, de vággyal teli csókolt. Egy olyan érzés kerített hatalmába, amit még soha nem éreztem. Többet akartam, pontosan nen tudom, hogy miből, de többet akartam. Gyorsabb tempóba kapcsoltam. Szemmel láthatóan meglepődött, de nem tétovázott. Elengedte a kezem és a derekam köré kulcsolta sajátját. Elindultunk a kanapé felé, majd rávetettük magunkat. Kezeim a tarkójára tapadtak az övéi az oldalamat simogadta. A pólom egyre feljebb csúszott, míg fel nem tárult a csupasz bőr. Érintése égetett és egyre feljebb éreztem. Lefogtam mancsát és elrántottam a fejem.
- Niall mit csinálunk? - kérdeztem levegő után kapkodva.
- He? - szegény nem volt teljesen magánál. - Ja... nem tudom...
- Én se... - s beállt a kínos csend. Csak egymás szemit bámultuk, ugyanabban a pózban ahogy abbahagytuk. Kezem az övén, teste rajtam, lábaink összekulcsolva.
- Kimondjam, vagy már rájöttél? - mosolygott. Hirtelen nem tudtam miről beszélt aztán leesett.
- Ahogy gondolod. - mosolyogtam én is.
- Szeretlek! Azt akarom, hogy az enyém legyél! - suttogta a fülembe.
- A tiéd vagyok, már a kezdetek óta. - szorítottam magamhoz. Ő is átkarolt.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! - motyogta a nyakamba.
- Én is, én is, én is! - hunytam le a szemem.
- Na végre! Pont erre vártunk vagy egy hónapja! - hallottunk egy ismerős hangot az emelet felől, és taps kísérte...