16. rész

Sziasztok!!! Meghoztuk az új részt. Bocsi a sok késést, de félév zárás és hát... na mindegy. Jó olvasást. Komikat örömmel fogadunk.
By: Ada
Sam szemszöge:
Amikor Ashley és Harry bevonultak a szobába, már akkor rosszat sejtettem. Aggódtam miatta, hisz most épült fel... jó igaz, hogy már három hete itthon van, de azért mégis... remélem nem csinál semmi hülyeséget, ami fájdalmat okozhatna neki.
- Na, azt hiszem ezek a szobában ragadtak... mit szólnátok, ha játszanánk tovább? - nyúlt Liam az üveghez. - Most én pörgetek.
Háromszor vagy négyszer pördülhetett az üveg míg végre megállt. Féltem, hogy én leszek a következő, mert nem akartam perverz feladatokat csinálni és intim kérdésekre válaszolni, ráadásul minden ruhámat magamon akartam tudni. Egy fokkal megnyugodtam amikor az üveg eleje Niall előtt állt meg.
- Nos, kedves Niall! Felesz vagy mersz? - huzogatta a szemöldökét Liam.
- Hm... merek. - emelte fel hősiesen a fejét. Olyan édes volt, akaratlanul is elmosolyodtam. Kiváncsian leste, vajon milyen feladatot kap. Nem volt megijedve, inkább várta, hogy minél előbb teljesíteni tudja.
- Ne haragudj Sam, de ezt a ti érdeketekben muszáj. - ne, ne, ne! Kérkek! Ez már rosszul kezdődik... - Niall. Csókold meg!  - tudtam... és ettől féltem a legjobban. Szeretem Niall, de ez más... Ráadásul ő nem is szeret engem, csak mint barátod. Nekem így nem kell a csókja...
- Sam? Minden rendben? Kissé elbambultál. - Lökött Elenaor oldalra.
- Hm? - néztem rá egy kicsit félve. Paradicsom vörös volt arcom, belül tüzeltem. Nem bírtam Niallre nézni. Nem akartam azt a csókot.
- Na mi lesz? Gyerünk! Vagy távozik mind kettőtök gatyája. - innen már nincs vissza út... az második csókom egy hülye játékban veszett el. Én nem ilyennek képzeltem... Lassan a szöszi felé fordítottam a fejem és a szemébe néztem, amit lehet nem kellett volna. Kezeim remegtek, s a szemeimet is alig bírtam nyitva tartani. Közeledni kezdett felém. Én egyre nagyobb és gyorsabb levegőket vettem. Mindenki tárgus szemekkel figyelt bennünket. Behúnytam a szemem. Nem bírtam figyelni, mit tesz velem. Az egyik pillanatban ajkakat éreztem az... arcomon (?) Szemeim kipattantak, s karomon kezeket éreztem. Pár másodpercig tartotta ajkát arcomon, de ez épp elég volt ahhoz, hogy újra elpiruljak. Mikor elengedett újra a szemembe nézett és várta a reakciómat. A levegő izott körülöttünk.
- Hé, hé, hé! Mi volt ez? Mi csókot kértünk nem puszit! Újra! - kezdett kiabálni Louis, de ő sem bírta ki, hogy ne nevesse el.
- Srácok! Én már éhes vagyok... nem eszünk valamit? - kérlelte a többieket Niall.
- Te mikor nem vagy az? Na jó... moat az egyszer megúsztátok, de köbetkezőre nem! - mondta komolyan Liam. Niall kezet nyújtott és felsegített a földről. Mosolyogva megköszöntem kedvességét és mindannyian a konyhába mentünk. Ekkor Harry és Ashley jöttek le az emeletről.
- Na, mi van gerlepár? - huzogatta Louis a szemöldökét. - Mi jót csináltatok?
- Ashley táncolt nekem és hát... a legjobb táncos, akit valaha láttam. - karolta át az említett derekát.
- Mi az, hogy eddig láttál? Hány lány táncolt neked eddig? - szabadult ki karjaiból.
- Egyedül te és ez nekem pont elég volt. Te minden lányt helyettesítesz. - csókolta meg barátnőmet.
- Komolyan mondom menjetek szobára! - szólt közbe Zayn.
- Na együnk már, mert éhen halok. - nyavajgott Niall.
- Te mikor nem? - nevettem. - Együnk pizzát. Könnyű elkészíteni és még finom is. - okoskodtam.
- Na látod ezért szeretlek. - karolta át a vállam.
- Úúú... - mindenki.
Gyorsan elengedett. Természetesen mind a ketten paradicsom pirosak lettünk.
- Könyörgöm együnk már! - rohantam a hűtőhöz. Kivettem a pizzát és beraktam a sütőbe. Mikor megfordultam Niall és a többiek sutyorogtak. Mi ez valami összeseküvés?
- Miről beszéltek? - mentem oda hozzájuk.
- Semmi fontosról... csak hétköznapi. - válaszolta Harry.
Feltűnt, hogy a szőkeség ma nagyon csendes...
- És mi volt az a hétköznapi téma? - húztam az agyukat.
- Mint már mondtuk lényegtelen. Na, mikor lesz kész a pizza? - jött oda Ash hozzám. Niallre néztem aki csak a földet bámulta. Fura volt ez a srác. Talán titkolna előlem valamit?
- Sam! - mikor barátnőm kimondta a nevem Niall egyből rám elete tekintetét, melynek hatására elkaptam a szemeimet róla.
- Hmm? Ja nem tudom. Most raktam be egy 10 perce. -fordultam a sütő felé. - Ömm... mindjárt jövök. Figyeljetek a pizzára. - s felmentem a szobámba.Elővettem. Laptopom és írni kezdtem.
Ha a barátaid a hátad mögött beszélgetnek és amikor számon kérem őket, a szeretett srác csak a padlót bámulja, akkor azt mire véljem? Mit titkolnak előlem? Azt mondják hétköznapi téma. De én ezt nem hiszem el. Mi van ha valami rossz dolog történt, amiből ki akarnak hagyni? Niallel megbeszéltük, hogy nem titkolózunk egymás előtt. De... hiszen én is megszegtem az igéretem... nem mondtam el neki... nem mondtam el, hogy... szeretem. 
Ekkor nyitott be az említett srác.
- Minden rendben? - ült le mellém.
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem. Mit... mi az amit nem mondtok el nekem? - szemeből aggodalom és féltés áradt. Lehetett látni, hogy Niall meghatódott.
- Már mondtuk, hogy semmi fontosról. - tette két a vállamra. Ilyen esetekben a nyakába ugrottam volna, hogy ne lássa elpirult arcomat, de most nem tettem. Még csak el sem pirultam. Mérges voltam, de nem csak Niallre. Mindenkire. Levettem kezét a vállamról és az ajtó felé kezdtem tolni. Féluton megálltunk, mert megfordult.
- Menj ki! Egyedül akarok lenni. - néztem a szemébe. Majdnem elbőgtem magam, de türtőztetnem kellett magam.
- Nem akarok. Veled akarok lenni! - ez a mondat zene volt füleimnek, de hamar eldobtam, amikor eszembe jutott, hogy összesküdtek mögöttem. Nagyon jól tudják, hogy előttem mindeki csak titkolózott, s ki nem állom a hazugságokat.
- Én meg nem! - néztem komolyan a szemébe. - Utoljára kérlek. Menj ki.
- Oké. Felfogtam. Vigyázz magadra! - s kiment az ajtón. E...ezt mire mondta?

Niall szemszöge:
- Mikor akarod már végre elmondani neki?- Louis.
- Ki fogsz futni az időből és akkor már késő lesz. - Asley.
- Menj! Mondd el neki. - lökött oldalba Harry.
- Miről beszéltek? - jött oda hozzánk az említett lány.
Végem...
- Semmi fontos... Csak hétköznapi... - válaszolt helyettem Harry.
Szemeimet a földre szegeztem. Nem bírtam a szemébe nézni.
- És mi az a hétköznapi téma? - mosolygott.
- Mint már mondtuk lényegtelen. Na, de mikor készül el a pizza?
Nem válaszolt.
- Sam!
Észrevettem, hogy engem nézett mindvégig.
- Hmm? Ja, nem tudom. Most raktam be 10 perce. Öm... mindjárt jövök. Figyeljetek a pizzára! - s felszaladt a szobába. Mi ütött belé. Figyeltem minden léptét, de nem állítottam meg.
- Niall menj már utána és mondd el neki! Be fog sértődni és el fog küldeni. Ugye ezt nem akarod? - szinte már üvöltövtött velem Asley.
- Nem... - s utána mentem. Nem akartam elmondani neki. Még nem voltam rá kész. Féltem a visszautasítástól, vagy mit tudom én...
- Minden rendben? - tettem kezemet a vállára.
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem! Mit... mi az amit nem mondtok el nekem?
Ahogy nézett szíven ütött. Most mit mondjak neki? Jaj, Istenem! Most segíts!
- Már mondtuk, hogy semmi fontosról. - fürkésztem a reakcióját. Hirtelen megfogta a kezem és lelökte a válláról. Itt nagyon megijedtem. Felpattant és az ajtó felé kezdett tolni. Megbántottam... el kell neki mondanom. Muszáj!  Megfordultam, hogy szembe kerüljek vele, mire elengedett
- Menj ki! Egyedül akarok lenni! - szemeiben könnyek gyűltek össze, ami erőt adott nekem.
- Nem akarok! Veled akarok lenni! - folytatni akartam, de közbeszólt.
- Én meg nem! - a szívem kihagyott egy ütemet, amikor ezt kimondta. Minden erő amit az előbb szereztem, elszállt. Egy szerencsétlen alaknak éreztem magam. - utoljár kérlek. Menj ki!
- Oké, felfogtam. Vigyázz magadra. - s kimentem a szobából, egyenesen le a lépcsőn. Összeszedtem a holmiaimat és a bejárat felé indultam.
- Niall hova mész? Nem várod meg a pizzát? - kérdezett Ash.
- Nem. - válaszoltam szemeimet törölgetve.
- Hé, öcsi minden rendben? - jött oda Harry.
- Nem. Látni se akar. Azt mondta nem akar velem lenni. - ekkor törött el a mécses.
- Hé, hé, hé! Te most bőgsz? Hogy érted, hogy nem akar veled lenni? Elmondtad neki?
- Ne... nem... ezért haragudott meg. Kiakart rugni a szobájából, de én azt mondtam, hogy nem akarok elmenni, mert vele akarok lenno, erre a szeme vágta, hogy ő meg nem. - fakadtam ki.
- És te ugye, nem hagytad ott? - Zayn.
- De igen. Azt mondtam vigyázzon magára és lejöttem. Bocsi srácok, de most megyek. Majd később bepótoljuk a pizzát tizenegyen. Sziasztok. - indultam meg, de visszarántottak.
- Mi az hogy tizenegyem? És Samantha? - láttam Ash szemében az aggodalmat de csak megrántottam a vállam és kimentem. Hallotam, ahogy még utánam kiabálnak, de nem figyeltem. Beszálltam a kocsiba és elhajtottam.