by:Ada
Samantha szemszöge:
Amikor leszálltunk a repülőről egy csodás tájat pillantottunk meg.Beszálltunk egy taxiba, s az elvitt minket az új házunkba.Jessyék is jöttek, mert beakarom mutatni anyumnak.Becsöngettünk, majd nyílt a kapu és besétáltunk.Az ajtóban ott állt anya és egy igen jóképű fazon.
-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre.
-Anya, annyira hiányoztál!-öleltem meg édesanyukámat.
-Apa, te mit keresel itt?-kérdezte Ashley szemöldökét ráncolva.
-Apa???-értetlenkedtem.
-Nos, Asley édesapja a vőlegényem.-szólalt meg anya.
-Tessék???-kérdeztük egyszerre mind a négyen.
-Akkor ez azt jelenti, hogy Samantha, Cam, Jessy és én tesók leszünk?-kiváncsiskodott Ash
-Igen, azt.-válaszolta Ash apja.
-Ezt nem hiszem el! Évek óta legjobb barátnők vagyunk, s most meg tesók?
Úgy érzem minden álmom valóra vált.-sipítottam.
** 2 órával később**
-Ne haragudj, de apunak igértem meg, hogy elmegyünk horgászni.-válaszolta Ash.
-Értem. Akkor jó szórakozást!-mondtam, majd felvettem a cipőm.
-Neked is. Aztán nehogy bepasizz!!!-vonogatta a szemöldökét.
-Hahaha!-s elindultam. Minden olyan volt, amilyennek elképzeltem. A házak, az utcák, és a nevezetes emlékművek.
-Hello!-köszönt rám egy ismeretlen arc. Angol volt egy kis akcentussal, legalább is azt hiszem. Kalapot és napszemüveget viselt, a kalap alól szőke tincsek bújtak ki, az arcát nem lehetett látni.-Új vagy?-kérdezte.
-Igen. Ma költöztünk ide.-válaszoltam egy kicsit félénken.
-Hmm...-Nevetett majd odébb állt. Micsoda illetlenség! Kiröhögi a másikat csak mert nem angol? A legjobb az lesz ha haza megyek.
-Hali. Na milyen volt?-kérdezgetett Ash.
-A táj gyönyörű volt, de találkoztam egy sráccal.
-Már az első napon?-kerekedtek ki a szemei.
-Ne légy bolond. Olyan goromba volt velem. Egyszer csak rám köszön, megkérdezi, hogy most jöttem-e Londomba, majd kinevet. Szerinted?
-És mit csináltál vele?
-Én? Semmit, mert miután kinevetett, elment.
-És nem mentél utána?
-Hát...eszembe se jutott.-vallottam be.
-Haj...te lány! Ilyenkor oda kell menni hozzá és jól belerúgni.-mutatta be a mozdulatot. Mindketten elmosolyogtunk.
-Már mindegy, szerencsére ugysem találkozom vele többet. Te! Hívjuk már fel Hannah-t.
-Tényleg! Hol a telefon?-Gyorsan bepötyögtük a telefon számot majd tárcsáztuk is.Pár csörgés után fel is vette.
-Halo?-szólt a telefonba Hannah.
-Szia! Itt Ashley és Samantha.Ma jöttünk Londonba s gondoltuk felhívunk.-kezdtem bele.
-Óh, sziasztok! De jó!-örült meg.
-Mit szólnál hozzá ha holnap átjönnél? Megadjuk a címet.
-Ez jó ötlet, rendben. Felhívom a fiúkat is ha nem baj.
-Nekem mindegy. Senki nem lesz itthon, csak Sam és én.-válaszolta Ash nevetve.
-Miket beszélsz? Milyen fiúk?-tettem fel a kérdéseket.
-Nos...van egy híres énekes fiú banda akiket ismerek. Közülük 2-nek nincs barátnője. A banda neve: One Direction.
-Még soha nem hallottam róla.-vonogattam a vállam.-De rendben. Felőlem átjöhetnek.
-Szupi, akkor megvan beszélve. Holnap 10-re ott vagyunk. Sziasztok!
-Ok. Szia!
-Na erre kiváncsi leszek.-mosolygott Ash.
**másnap délelőtt**
-Itt vannak!-rohantunk le.Megnyomtam a gombot majd, kinyitottam az ajtó.
-Hellooo!-kiáltott Hannah, majd a nyakunkba ugrott. Rajta kívül 5 helyes srác állt az ajtóban. mindegyiken napszemüveg és sapka. -Te?-kérdeztem rá az egyikre-Te vagy az a bunkó fafej aki tegnap kiröhögött?-gyanakodtam.
-Héhéhé!-vette le a szemüvegét. -Először is nem vagyok bunkó fafej, hanem Niall Horan.
-Oké,Oké, gyertek be.-szakított félbe minket Ashley. Bejöttek a házba,s megálltak a nappaliba.
-Az én nevem Harry, az övé Liam, Ő itt Louis és Zayn. Niall már bemutatkozott. Mi vagyunk a One Direction.-kacsintott a göndörke Ashleyre. Ashsel egymásra néztünk és egy nagyot sóhajtottunk.
-Hé úgy tűnik bejössz a göndörkének.-suttogtam.
-Hahaha. Te meg a szőkének.-vágott vissza.
-Mit súgdolóztok?-kérdezte Louis.
-Ááh...semmit.-kacagtunk.
-Kértek valamit inni?-kérdeztem.
-Igen, cola jó lesz.-nevetett a szőke.
-Mindenkinek jó lesz a narancslé?
-Igen.-válaszolta Harry.
-Várj, megyek segítek.-ajánlotta fel Ash.
**a konyhában**
-De miért nem jó neki a narancslé? Sokkal egészségesebb, ha meg valami baja lesz, mondjuk rákos, azért meg én leszek a hibás.-magyaráztam.
-Te nem azért nem viszel neki colát, mert aggódsz érte, hanem azért mert nem akarsz a kedvére tenni. Igazam van?-húzta fel a szemöldökét.Ezzel most jól beletrafált.Ahj milyen jól ismer!
-Igen. Így van.-hajtottam le a fejem.
-Figyi, ügyet se vegyél rá, hogy az utcán ő volt.
-Igaz, nem is vagyok haragtartó.-mosolyogtam. Egy tálcára felpakoltuk a poharakat, s a nappaliba vittük. Niallnak odaadtam a colát, a többieknek a narancslevet. Ahogy láttam igen meglepett volt. Elszégyelte magát. Belekortyolt az üditőbe majd letette a poharat az asztalra.
-Sam!-szólitott meg.
-Igen?-fordultam felé.
-Ne haragudj.-nézett a szemembe.
-Miért, mit csináltál?-kérdeztem aggódva.
-Hát...az utcán...amikor kinevettelek. Tényleg ne haragudj.-nézett rám bűnbánóan.
-Nem haragszom.-s leültem mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése